Századok – 1964

Tanulmányok - Pražák; Richard: A református magyar értelmiség Cseh- és Morvaországban a cseh nemzeti megújhodás kezdetén 3

A REFORMÁTUS MAGVAI! ÉRTELMISÉG CSEH- ÉS MORVAORSZÁGBAN 7 munkánál ugyan felekezeti szempontból indultak ki, de a társadalmi gyakorlatban tevékenységük gyakran átalakult, és ez nagy mértékben szolgálta a «seh nemzeti megújhodás folyamatát és felvilágosító, népnevelő programját. A cseh hazafias törekvések a magyar református értelmiség sok olyan tagjánál "találtak jó visszhangra, akik a debreceni és sárospataki kollégiumból jöttek, az értelmiségi magyar nemzeti öntudat XVIII. század végi és a XIX. század eleji melegágyából, ahol élénk Habsburg-ellenes, hazafias és csehbarát hagyományok éltek. Ezek a hagyományok segítették a magyar református lelkészeket és tanítókat abban, hogy köztük és a cseh megújhodás folyamata között pozitív viszony alakuljon ki. Különösen a csehbarát hagyomány segítette őket, mely a magyar reformátusoknál Melius Juhász Péter magyar püspöktől, a cseh testvérek barátjától kezdve, a cseh rendekkel szövetséges Bethlen Gáboron át egészen Comenius tisztelőjéig, Apáczaiig és Tolnaiig tartott.5 Ez a csehbarát hagyomány a magyar reformátusok között nem volt egyértelműen haladó, de minden vallásos kötöttsége ellenére, sőt talán éppen ezért megkönnyítette a magyar református lelkészeknek és tanítóknak a cseh kultúra és a megújhodás cseh nemzeti öntudatra ébredésére irányuló törekvésének megismerését. Sokan sikerrel kísérelték meg, hogy cseh műveket írjanak (Végh, Szalatnay, Kun) és környezetükben a cseh hazafias irodalmat népszerűsítették. * A mélyen a múltba visszanyúló magyar és cseh református baráti kapcsolat hagyománya nemcsak kulturális vagy politikai kapcsolatokból állt és nemcsak a nemességet és a tanult rétegeket ölelte fel, hanem a népi rétegekbe is lenyúlt, főképpen a fehérhegyi csata utáni korszakban, amikor a cseh és a magyar kálvinisták népi kapcsolatai soha nem látott felvirágzást értek meg. A XVII. század első felében a Fehérhegy utáni Csehországból Magyarországra irányuló első nagy emigrációban vallási okokból kifolyólag valamennyi társadalmi réteg tagjai résztvettek, ezután a XVIII. században főképpen a jobbágyok menekültek Magyarországra a titkos protestánsok ellen folyó elviselhetetlen, gazdasági, társadalmi elnyomással összekapcsolt üldözés elől. Sok cseh emigráns jutott el Magyarország északkeleti részének kálvinista területére, s ott megalapították a maguk külön telepeit és gyülekezeteit,6 bár az emigrációs hullám elsősorban Szlovákia felé irányult. Az emigránsok túlnyomó része az ország keleti részén a helvét felekezetet vette fel, és a türelmi rendelet kiadása után jelentős érdemeket szerzett a magyar református lelkészeknek és tanítóknak Cseh- és Morvaországba történő kiküldése terén. A Magyarországba és Erdélybe menekült cseh jobbágyok sorait a hetvenes években még megerősítette a cseh eretnekek erőszakos áttelepítése, akiket a kormány mindenüktől megfosztott és magyar bányákba, bánáti és északkelet-magyarországi katonai szolgálatra küldött, azokat pedig, akiket kevésbé veszedel-5 A cseh testvérek viszonyáról Méliusz Péterhez Kur Géza írt Cseh—magyar Tef'ormátus történeti kapcsolatok című, sok hibát tartalmazó munkájában (Komárom. 1937). Kur írásának hiányosságaira Révész Imre hívta fel a figyelmet „Méliusz Péter érintkezése a cseh-morva atyafiakkal" c. cikkében (Theológiai Szemle, 1938. és 1939. évf.), 6 JindHch Obrálík : Stahovanie moravskych poddanyeh na Slovensko koncom 17. a V prvej polivici 18. stor. [Morva jobbágyok költözése Szlovákiába a 17. század végén és a 18. század első felében.] Historické stúdie, IV. Bratislava. 1958. 157—160. 1.