Századok – 1964
Tanulmányok - Pražák; Richard: A református magyar értelmiség Cseh- és Morvaországban a cseh nemzeti megújhodás kezdetén 3
8 RICHARD PRÁGÁK mesnek tartott, kálvinista falvakban és a falusi lakosság közt helyezte el. A legtöbb cseh jobbágyot Magyarországra 1777 — 1781 között telepítették át, a vlaeh protestánsok vallásszabadságáért folyó küzdelem idején.7 1781 októberében a türelmi rendelet Csehországra vonatkozó kiadásának egyik legfőbb indítéka az a hatalmas mozgalom volt, amely a vallásszabadság, továbbá a társadalmi és gazdasági felszabadulás utáni törekvést egyesítette. II. Józsefnek azt a döntését, hogy a türelmi rendeletet kiadja, egyebek között a nosislavi és olesnicei protestánsoknak 1781 májusában és szeptemberében benyújtott kérvénye is siettette, hogy a Brünn környéki és a cseh-morva fennsík titkos protestánsai számára a vallásszabadságot engedélyezzék. Az utolsó lökést feltehetőleg 1781 szeptemberében Jifi Jakubec olesnicei lakos által személyesen a császárnak átnyújtott második kérvény jelentette. Ezt a kérvényt Jakubec számára a magyar református egyház bécsi ágense, Nagy Sámuel készítette el, amint azt Bednar dolgozatában megírta.8 Bednárnak ez az adata az első ismert bizonyítéka a cseh és magyar protestánsok érintkezésének a türelmi rendelet kérdésében. A cseh és magyar protestánsok között azonban a türelmi rendelet kérdésében az érintkezés régebbi eredetű, amint régebbi eredetű a császárnak az az elhatározása is, hogy a nem katolikusok részére vallásszabadságot biztosít.9 Érdekes adatot találunk erre vonatkozólag Vay István magyar református nagybirtokosnak 1781. május 1-én az idősebb Péchy Imréhez írott levelében, amelyben Vay mint a magyar református küldöttség tagja leírja a küldöttség fogadását a császárnál 1781. április 29-én. Azt írja, a császár megígérte, hogy megváltoztatja az eddigi vallási gyakorlatot, megengedi a magyar protestánsoknak a templomok építését és közölte azt az elhatározását is, hogy szabad vallásgyakorlatot engedélyez a cseh és morva „huszitáknak", s ezt a döntését a Morvaországból erőszakosan Magyarországra áttelepített két evangélikussal való beszélgetésének hatása alatt hozta meg. Ezek az evangélikusok a császár előtt a morvaországi titkos husziták számát nyolcvanezerre becsülték.10 A cseh tartományokra érvényes türelmi rendelet kiadásának előkészítését tudatta 1781 júliusában Nagy Sámuel bécsi ágens a tiszáninneni szuperintendenssel, Szalay Sámuellel Miskolcon1 1 és a hírt Magyarországon az áprilisi magyar református küldöttség tagjai is terjesztették. A magyar református egyházi körök tehát a cseh tartományok részére szóló türelmi rendeletről már kiadása előtt néhány hónappal tudtak, és ezzel kapcsolatban előre értesültek a magyarországi cseh protestáns kitelepítettek ténykedéséről is. Tisztázásra vár még a cseh menekültek vagy erőszakosan kitelepített jobbágyok által a türelmi rendelet kihirdetése utáni időben játszott szerep; 7 Lásd Frantisek Bednar : i. m. — A tanulmányban többször említett „vlaeh" evangélikusokon mindig a Morvaország északkeleti részén fekvő Valassko lakói értendők. 9 Bednáf : i. m. 214. 1. 9 A jozefinizmus polit ikájának teljes megítéléséhez új szempontot és új anyagot szolgáltattak a legutóbbi időben különösen Ferdinand Maas ; Der Josephinismus. Quellen zu seiner Geschichte in Österreich 1760 — 1790. 1 — 3. Bd. Wien —München. 1951 — 1956 és Eduard Winter : Der Josephinismus. Berlin, 1963. 10 Ld. : a tiszántúli református egyházkerület főjegyzőjének, az ifj. Péchy Imrének Pestről 1836. aug. 21-én kelt levelét, amelyben idézi Vay Istvánnak atyjához, az id. Péehy Imréhez írt levele egy részét. Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltára, Debrecen (a továbbiakbanTREKL Debrecen), püspökök hátrahagyott írásai. Vu. 197. 11 Lásd Nagy Sámuelnek Bécsből 1781. jún. 21-én Szalay Sámuelhez intézett, levelét, TIREKL, Sárospatak. A XVHI. 6298.
