Századok – 1964

Krónika - Beszámolók kandidátusi disszertációk vitáiról - 1400

1410 KRÓNIKA Kiegészítendőnek találta azonban szerző megállapításét a kommunista párt földosztásellenes álláspontja kialakulásának okaira vonatkozóan. A párt 1919-es agrárpolitikai álláspontjának fő magyarázatát — hangsúlyozta — a szocialista forradalomról, valamint a szocializmus építéséről vallott felfogásában, annak alárendelten kell keresni. Véleménye szerint „az agrárkérdésben elkövetett hibák gyökere abból a koncepcióból fakadt, amely a szocialista forradalmat és a szocializmus építését »a haladéktalan szocializmus szellemében« (Kun Béla) képzelte el, s amely a világforradalom szempontjából szemlélte a magyarországi eseményeket, s mindezekből kifolyólag nem tudta elképzelni a szocializmust a hatalmon levő proletariátus által vezetett szocialista gazdaság ós a kapitalista maradványok lassú harcának formájában. Ezt kiegészítette az a hibás felfogás, amely szerint »a mezőgazdaság fejlődése a szocializmus felé mechanikus és egyenesvonalú folytatása a mezőgazdaság kapitalisztikus fejlődésének, . . . mintha a proletárdiktatúrában is egyszerűen folytatódnék a kisüzemi parasztbirtokoknak a felszívása« (Kun Béla). Ez a koncepció az, amely eltakarta a munkás-paraszt szövetség jelentőségét és tartalmát, ez eredményezte a kisgazdaságok létjogosultságának tagadásat. A szocialista forradalomról, a kommunizmusról, ill. ennek építési módjáról és üteméről vallott felfogás nélkül nem lehet megérteni a KP agrárpolitikáját." Túlzottnak látta Szakács Kálmán Somogy megye országos politikára gyakorolt hatásának olyan méretű kiemelését, mint azt Mészáros Károly tette disszertációjában. „A somogyi eseményeknek kétségtelenül volt hatásuk az országos politikára — ismeri el az opponens —, de Mészáros Károlynál kissé erősen kiemelt Somogy jelentősége. A somogyi vezetők tudatos politikai tevékenységének megítélésében is hangsúlyoznunk kell a másik oldalt, az események kényszerítő hatását is, amely Somogyban igen erős volt, mivel itt az ellentétek pattanásig feszültek, s a somogyi vezetők helyzetüknél fogva közelebb voltak az élethez, a problémákhoz, így kényszerítve voltak a realitásokból, a valóságból kiindulva politizálni. Latinkáék és a somogyi vezetők nagysága éppen abban állt, hogy a gyakorlat, az élet kényszerítő hatására volt bátorságuk változtatni az elveken, mert a nép között éltek, mert nem megcsontosodott elveket, hanem a forradalom ügyét szolgálták, mert igazi forradalmárok voltak." Szuhay Miklós opponensi bírálatában szintén hangsúlyozta a disszertáció témájának történeti irodalmunkban betöltött jelentőségét, a munka úttörő szerepét, s rámutatott Mészáros Károly alapos, nagy hozzáértésről tanúskodó munkájának értékeire. Kiemelte annak jelentőségét, hogy a szerző igen gazdag forrásanyagra támaszkodott. A Kaposvári, az Országos Levéltár, a Párttörtóneti Intézet és a Hadtörténeti Levéltár anyagainak teljes kiaknázása mellett több megyei levéltár anyagát dolgozta fel. Felhasználta a korabeli sajtó-anyagot — beleértve mind az országos, mind a helyi sajtót — a feldolgozott irodalmat, a statisztikát stb. A munka nyilvánvaló értékeit emelik a még élő személyek visszaemlékezései, szerző „saját gyűjtésének" eredményei. A továbbiakban Szuhay Miklós vitába szállt a szerző néhány megállapításával. Tekintettel arra — mondot ta —, hogy a tőkés nagybórletnek éppen Somogyban rendkívül nagy, sőt országos viszonylatban is vezető szerepe volt, a fejlődés ott nem általában a nagyuradalmak fejlődését jelentette — mint azt Mészáros Károly megállapítja —, hanem döntően a tőkés nagy bérletét, Vitathatónak tartotta szerző azon megállapítását, mely szerint az 1918 végi Kaposvár elleni paraszt-támadás a finánctőke elleni harc egyik mozzanata lenne. „A parasztság nagybirtok- és helyenként kereskedőtőke-ellenes harca elszigetelt maradt — hangsúlyozta az opponens —, ós nem nőtt át a tőkés rendszer elleni tudatos és szervezett harccá." Kívánatosnak tartottá azon kérdés differenciáltabb megoldását is, mely szerint az „SzDP a forradalom befejezését és az osztályharc felfüggesztését hirdette". A somogyi vezetőknek a földosztás kérdésében elfoglalt álláspontját elemezve pedig rámutatott arra, hogy még Latinkánál is érvényesült egy ideig a termelőszövetkezetek melletti kiállás. Kiegészítésre szorulónak tartotta Szuhay Miklós a disszertációnak az 1919 tavaszi földfoglaló mozgalmak átütő erejére vonatkozó — alapvetően helyes — megállapítását is. „A szocializálás elterjedésénél — mondotta — nem lehet figyelmen kívül hagyni a nagybirtokos osztály magatartását sem. A cselédbérek emelése miatti tömeges elbocsátás,, ill. az ezt követő cselédsztrájkok veszélyeztették a tavaszi munkák sikerét, és így a szocializálásra a törvényes alap adva volt. Ugyanakkor ez a cselédség túlnyomó részének érdekeivel is találkozott. Másként állt a helyzet azokon a területeken, ahol a földosztást követelték. Erre törvényes úton nem volt lehetőség. A megoldás tehát nagyobb forradalmi bátorságot- követelt, mint a szövetkezetesítés." Szuhay Miklós kétségbe vonta Mészáros Károlynak azt a megállapítását, hogy a Földművelésügyi Népbiztosság által a Kormány-