Századok – 1964

Krónika - Beszámolók kandidátusi disszertációk vitáiról - 1400

KAÖNIKA 1407 irodalom és a kommunista szerzők munkái közé, az előbbieket alapvetően negatívan, az utóbbiakat alapvetően pozitívan értékelve. Ez a felfogás az alapja a marxista irodalmat tárgyaló fejezetnek, s ezen az alapon szól a munkák hibáiról. A bírálat tárgyává tett 1950/53-as időszakkal mindössze öt oldalnyi szöveg foglalkozik, s konkrét példákat hozva utalt arra, hogy a pozitívumokat itt is hangsúlyozza. Ugyanakkor — mint mondotta — úgy véli, helytelenül járt volna el, ha megpróbálta volna elhallgatni, hogy „ezekre az évekre a hibák nagyon is jellemzőek" voltak. Elfogadta Liptai ama megjegyzését, amely egy-egy mű elkészítésének időtartamára vonatkozik. Megítélése szerint azonban Liptai Ervin ugyanitt félreérti a disszertációt, mert az seholsem állítja, hogy 1953 lökést adott volna a forradalom történetének feldolgozásához, csupán arról beszélt, hogy változás történt, amennyiben a marxista történészek bírálni kezdték a két forradalom irodalmát." „A tényleges változás 1956-ban a XX. kongresszus után, majd az ellenforradalom leverését követő időszakban következett be." Réti Lászlónak válaszolva sajnálatát fejezte ki, hogy felszc>lalása a disszertációnak csupán igen kis részével foglalkozott. Réti kizárólag személyes ügyét hozta elő, „pedig nyilvánvalóan sok hasznos tanácsot, útbaigazítást tudott volna adni". A felmerült problémákra — mivel azok még igen közeliek és személyes jellegűek — részletesen nem kíván kitérni, csupán néhány megjegyzésre szorítkozik. Réti László azon észrevételével szemben, mintha 1950—1953 közötti időszakról szólva csak egyes személyeket bírálna, Siklós András leszögezte, hogy disszertációja általában foglalkozik az akkor megjelent művekkel, s külön is kitér a kézikönyvekre. E korszakról valóban nem ad olyan történeti-politikai át tekintést, mint pl. a két világháború közötti korszakról, de ezt az időszakot még nehéz is ilyen perspektívában látni. A tömegek szerepének bemutatását illetően utalt a Századok szerkesztőségének 1954 évi kibővített ülésére, s Elekes Lajos ezzel kapcsolatban ott elhangzott, helyes bíráló megjegyzésére. Kun Béla értékelése tekintetében szintén példát hozott arra, hogy egyidejű megnyilatkozásokban is volt jelentős különbség. Mód könyvét ugyan név szerint nem említette, de a kézikönyvekre vonatkozó megállapításai erre is érvényesek. Hangsúlyozta: az ötvenes évek első feléről szólva azért foglalkozott viszonylag bővebben Rákosi ós Réti ezidőben írt előadásaival, mert ezek alapvetőek voltak, „a többi anyagok lényegében ezekhez igazodtak, ezeknek az értékelését vették át". A szociáldemokraták szerepének értékelését illetően rámutatott arra, hogy Réti felszólalásában ezzel kapcsolatban másról beszélt, mint amire a disszertáció bíráló megjegyzései vonatkoztak. Végül megállapította, hogy bár Réti László kissé élesen fogalmazta meg mondanivalóját, bírálatában van, ami megszívlelendő lehet, s azt fel is fogja használni. Liptai Ervin opponens elfogadva a jelölt válaszát, néhány kérdésben továbbra is fenntartotta véleményét. A vita lezárása után a bírálóbizottság egyhangúlag javasolta a Tudományos Minősítő Bizottságnak, hogy Siklós András számára ítélje oda a kandidátusi fokozatot (-) * „A Magyar Tanácsköztársaságról igen sok színvonalas, marxista feldolgozás jelent meg. Viszont mind a mai napig nélkülözzük a két legfontosabb kérdésnek, a pártnak, a hatalom szervezőjének és vezetőjének, s a proletariátus szövetségesének, elsősorban a parasztságnak, az agrárkérdésnek monografikus feldolgozását." Ezekkel a gondolatokkal kezdte opponensi véleményét Szakács Kálmán, a történettudományok kandidátusa, Mészáros Károly egyetemi adjunktus „Az agrárkérdés Somogyban 1918/19-ben és a Tanácsköztársaság parasztpolitikája" c. kandidátusi disszertációjának vitáján, majd leszögezte, hogy a jelölt munkája ezen utóbbi hiányt pótolja, s annak ellenére, hogy helytörténeti témán keresztül nyúl a kérdés feldolgozásához, többet ad, mint amit a címben érzékeltet. Az előszóban a szerző szerényen úgy értékeli munkáját, hogy az adalék kíván lenni az 1918/19-es forradalmak agrárpolitikájának megvilágításához. Az értekezés azonban mind témájánál, mind feldolgozásánál fogva e célon több vonatkozásban is túlmegy. Nemcsak a somogyi eseményekre és az agrárkérdés 1918/19-es somogyi problémáira ad választ, hanem a polgári forradalom és a Tanácsköztársaság paraszt- valamint agrárpolitikájára is. Alapkoncepciója az a gondolat, hogy a somogyi fejlődésnek igen jelentős volt a hatása a Tanácsköztársaság agrárpolitikájára. A disszertáció bevezetője az 1918. október 31-i forradalom győzelmével és a novemberi Somogy megyei parasztmozgalmakkal foglalkozik, majd az októberi forradalom után kialakult helyzettel, az új forradalmi fellendüléssel. Ennek megértéséhez először áttekintést ad a megye földbirtok- és osztályviszonyairól. Rámutat arra, hogy a nagybirtok aránya Fejér megye mellett Somogy megyében a legnagyobb. A megye másik jelleg-29*