Századok – 1964
Krónika - Beszámolók kandidátusi disszertációk vitáiról - 1400
1408 KRÓNIKA zetessége az, hogy itt emelkedett legmagasabb szintre a mezőgazdaság kapitalista fejlődése az országban. Ezen áttekintés után jól mutatja be a parasztság forradalmi energiájának ezen az alapon történő kibontakozását, aktivizálódásának fokozódását s ezzel együtt politikai tudatának további fejlődését. A novemberi parasztmozgalmak — országosan és Somogyban is — többségükben a parasztság forradalmi demokratikus mozgalmát jelentették, melynek középpontjában a földkérdés állt. A mozgalom további sorsa is a földkérdésen dőlt el. A magyar parasztság novembertől márciusig folyamatosan haladt az agrárreform álláspontjától az agrárforradalmi álláspont felé. Mielőtt azonban ezt az utat végigjárta volna, a Tanácsköztársaság a földkérdés ismert megoldásával gátat vetett a parasztság forradalmi demokratikus energiájának kibontakozása elé, megakadályozta ezzel azt, hogy a szocialista átalakulás igenlésébe nőjön át. Az agrárforradalmi álláspont fokozatos fejlődésének elvágása a Tanácsköztársaság politikája által újabb ellentmondásokhoz vezetett a későbbiekben, ainelyr ellentmondások a politikai hatalmat, a proletárdiktatúrát és annak alapját, a munkás-paraszt szövetséget bomlasztották. Mészáros Károly disszertációjából világos képet kapunk a különböző osztályok és társadalmi rétegek 1918 novemberétől 1919 augusztusáig tartó mozgásáról és politikai felfogásának formálódásáról is. Bemutatja, hogy milyen változások játszódtak le e rétegek tudatában, a földkérdéshez és a hatalomhoz való hozzáállásában a polgári köztársaság, majd a Tanácsköztársaság idején. Jól érzékelteti a forradalmi helyzetben -gyorsan változó, sokszor bonyolult osztályfrontokat, a tömegek hangulatának hullámzását. Sokoldalúan és részletesen kíséri végig a földkérdés megoldására vonatkozó álláspontokat, azok fejlődésót, esetleges visszaeséseit. Elemzésre kerülnek az egyes pártok agrárprogramjai és különböző földbirtokpolitikai tanácskozásai. A KMP agrárpolitikájával kapcsolatban rámutat az abban érvényesülő kettősségre, amennyiben egyrészt a lenini, másrészt kautskysta nézetek tükröződnek benne. Gazdag anyag alapján elemzi a nagybirtok agrárkérdéssel kapcsolatos álláspontját is, rámutatva azon indítóokokra, amelyek a földek felajánlásához vezettek. Feltárja a magyar polgári radikalizmus 1918-as tragikus esődhelyzetét. Ekkor veszti el a polgári radikalizmus paraszt i bázisát,ekkor szigetelődik el két oldalról: az alulievőknek ugyanis nem elég radikális, a felüllevőknek túlságosan is az, s így marad a demokratikus feladatok megoldása a szocialista munkásmozgalomra, hogy a szocialista forradalom oldja majd meg a demokratikus átalakulás főbb problémáit is. A disszertáció egyik fő részét az 1919 tavaszi parasztmozgalmaknak tárgyalása képezi. A somogyi földfoglaló mozgalmak ismertetését összekapcsolja más vidékek hasonló irányú törekvéseinek tárgyalásával. így mutatja be Fejér, Győr, Békés, Csanád, Pest és Szabolcs megyék földfoglaló mozgalmait. Szinte mindenütt megállapítható, hogy míg a szegényparasztság a forradalmi kisajátítás és a föld azonnali felosztása felé hajlott, addig az uradalmi cselédek a nagybirtok egybentartása, a nagyüzem mellett foglaltak állást. A parasztság e forradalmi rétegei között a földkérdés megoldásának módját illetően keletkezett ellentét bemutatása is Mészáros Károly jelentős új tudományos eredménye. A kaposvári munkástanács és a megyei SzDP vezetősége a Buza Barna-féle földreformtörvény meghozatala után — a földreformban érdekelt paraszti rétegek állásfoglalásának megfelelően — egy kombinációs tervet dolgozot t ki az agrárkérdés megoldására, amely szerint a kisajátított föld egy részét termelőszövetkezetek alakítására kell átadni, míg a többi területet az igényjogosultak között osztanák fel. Ilyen tervvel csak Somogyban találkozunk. Az értekezés részletesen tárgyalja a február végi, március eleji somogyi termelőszövetkezetek szervezését. Bőséges anyag alapján mutatja be a földosztást és a szövetkezeteket kívánó erők közötti ellentóteket és a kaposvári munkástanács helyes politikáját, amely ezeket az ellentéteket levezette. A Munkástanács nyilatkozatában ugyanis mindenki számára lehetővé tette annak eldöntését, hogy szövetkezetben akar-e dolgozni, vagy egyéni parcellát kíván. A munkástanács és a SzDP vezetősége még március közepén is a parasztság törekvéseinek megfelelő, rugalmas, a parasztság igényeit kielégítő, helyes álláspontot foglalt el, aminek példaként kellett volna hatn ia országosan is. E helyes politika következtében március 11 — 21-е között már mintegy 15 — 20 000 hold felosztására került sor. A február végi és március eleji mozgalmak értékelésében a disszertáció megállapítja, hogy ,,1919 tavaszán nem alakult ki egységes, jellegében azonos paraszt-mozgalom Magyarországon. Míg a Kelet-Dunántúlon az uradalmi cselédek vezette földfoglaló mozgalom bontakozott ki, addig az Alföldön agrárproletárok, szegényparasztok által vezetett földfoglaló mozgalom indult." Legfőbb tanulságként azt említi, ,,hogy a mozgalmak a legnagyobb átütő erőt, elszántságot és következetességet nem ott mutatták fel, ahol a parasztság politikailag a legtudatosabb volt", hanem ott, ahol a földfoglaló mozgalom a
