Századok – 1964

Krónika - Beszámolók kandidátusi disszertációk vitáiról - 1400

1404 К KÓNJKA A jobboldali szociáldemokrata vezetők — mint a disszertáció rámutat — nemcsak a kommunistáktól, de a proletárdiktatúrában „kompromittált" szociáldemokratáktól is elhatárolják magukat. Részletesen szól a dolgozat a szociáldemokrata emigráció egyes csoportjairól, azok 1918/19-ről vallott nézeteinek különböző vonásairól. Foglalkozik a Garami vezette szárny, a Világosság-csoport, ezen belül Böhm felfogásával. A húszas évek közepén történt változások módosítólag hatnak a szociáldemokrat a állásfoglalásra, mint azt Weltner könyve jellemzően tükrözi. A fasizmus németországi győzelme után megerősödik a SZDP baloldal, s ismét változások történnek a forradalmak megítélésében. Buchinger Manó 1935-ben megjelent könyve már az objektív körülményeket állítja előtérbe. 1945 márciusában — 26 év után először — a Népszava kiáll a Tanácsköztársaság mellett. A kommunista szerzők munkáit, a marxista feldolgozásokat elemző fejezet hangsúlyozza, hogy „egyedül a kommunisták állnak ki bátran és egyértelműen a bukott forradalmak, a Magyar Tanácsköztársaság mellett". E munkákat vizsgálva a disszertáció kimutatja a kommunista párt és mozgalom történetének és forradalmak értékelésének egymással összefüggő változásait. 1920-ban jelennek meg a forradalmak történetével foglalkozó első kiadványok. A frakcióharc a Tanácsköztársaság történetének feltárását eg3r

időre megakasztja, a 20-as évek második felében e munka új lendületet vesz, az előadásmód is higgadtabb, kiforrottabb. Előtérbe kerül az agrárkérdés, a szocializálások, az. értelmiség, kispolgári rétegek, nacionalizmus problematikájának vizsgálata. Részletesen szól a disszertáció a Szovjetunióban 1929-től egyre nagyobb számban megjelent magyar nyelvű írásokról, kiadványokról. Rámutat arra, hogy a fasizmus elleni harc idején nagyobb figyelmet fordítanak a polgári demokratikus forradalom történetére is, és kritikusabban vizsgálják a Tanácsköztársaság tevékenységét. A disszertáció áttekinti azt az utat, melyet a felszabadulás után e területen a marxista történetírás megtett. 1948 után vesz nagyobb lendületet a forradalmak történetének feldolgozása, de 1950 — 53 között még alig néhány munka lát napvilágot, s több ponton ezek is hibás értékelést tartalmaznak. Az SZKP XX. Kongresszusa után sor kerül e hibák kijavítására. A Tanácsköztársaság 40. évfordulója alkalmából a kutató és feldolgozó munka új fellendülésének lehetünk tanúi. Szakács Kálmán kandidátus opponensi véleményében rámutatott, hogy szerző a dolgozatban kitűzött feladatát „igen színvonalas, a tudományos igényeket mindenben kielégítő formában oldotta meg". Nemcsak ismerteti a rendkívül gazdag anyagot, de bírálja is azt, s így „egyben előtanulmányul szolgál az elkészítendő szintézis tudományos megalapozásához". A disszertációt ismertetve elismerően szól arról, hogy a Tanácsköztársaság emigrációs kommunista irodalmát a párt eszmei politikai tevékenységével összekapcsolva ismerteti, s ezzel — igen helyesen — részben túl is lépi a forrásismertetés kereteit. Igen jónak tartotta a munka szerkezeti felépítését, amely hozzájárul, hogy az előadás törésmentes; kiemelte, hogy mondanivalóját precízen és pontosan fogalmazza meg. „A munka — mint Szakács Kálmán mondotta — még a felületes olvasó számára is a körültekintő, szinte az aprólékosságig menő alaposságot és precízséget bizonyítja." Kritikai észrevételeit azzal kezdte, hogy egyes forrásanyagok méltatása, értékelése mind a dolgozat első, mind — részben — második felében, hiányos maradt. A különböző irányzatokat egy-egy jelentékeny mű kapcsán szélesebb összefüggésben is vizsgálni, tárgyalni kellett volna. A szellemtörténeti megoldásokat tárgyaló alfejezet azonban, mint leszögezte, „igen tartalmas és átfogó értékelést ad". Igen jónak tartja a szerző módszerét az ellenforradalmi memoárok ismertetésénél, mivel a lábjegyzetben közölt idézetek önmagukért beszélnek. Egyetértve Siklós Andrással abban, hogy e munkák tudományos értéket nem képviselnek, hangsúlyozza az ellenük folytatott eszmei harcfontosságát. A disszertáció fényt vet a polgári ellenzék és emigráció eszmei arculatának és a forradalmakról adott értékelésének, egész magatartásának alakulására, amellyel a maga részéről egyetért. Helyesen állapít ja meg a dolgozat, hogy az októbrista és szociáldemokrata szerzőket személy szerint és felfogásukban is nehéz elhatárolni. Jól muta t ja meg a jobboldali szociáldemokraták, valamint a centrum és az emigráció közötti különbségeket. Igen tartalmas és jelentős rósz foglalkozik az SzDP állásfoglalásának alakulásával a 30-as években. A legkimunkáltabb részei a dolgozatnak a kommunista irodalommal foglalkoznak, hangsúlyozta Szakács. Külön is felhívta a figyelmet arra, hogy a disszertáció először ad értékelést az 1949 utáni, Magyarországon megjelent marxista irodalomról. A forradalmakról vallott álláspontot, annak alakulását következetesen összekapcsolja a párt: általános helyzetével és eszmei fejlődésével.