Századok – 1964

Krónika - Beszámolók doktori disszertációk vitáiról - 1396

KIIÓNJKA 1399 novemberében és 1948 végén kibontakozó vitát illetően, részletesen kitérve a Rákosicsoport és Nagy Imre között folyó vitáknak a kisparaszti gazdaságot érintő részére. A hároméves terv megvalósítása és az érte folyó politikai harc ábrázolásánál hiányolta a dolgozó tömegek szerepének bemutatását. Véleménye szerint az utolsó fejezet — annak ellenére, hogy e vonatkozásban minden eddig megjelent munkánál alaposabban foglalkozik a munkásosztály helyzetével mégis vázlatos. Hiányolta ugyanitt a munkás osztálytudati fejlődésének bemutatását is. Hasznos lett volna részletesebben tárgyalnia külföldi szerzők által is többször emlegetett középparasztosodási folyamatot, melynek megítélésében alapjában egyetért Ránki Györggyel. Kitért ezután az értelmiség problematikájára, megemlítve, hogy a téma lehetőséget adott volna a régi értelmiség újjáépítésben betöltött szerepének ós az új munkásértelmiség születésének ábrázolására. Befejezésül Balogh Sándor elmondotta, hogy ezek az észrevételek nem kisebbítik a disszertáció tudományos értékét, s az előtte szólókhoz hasonlóan javasolta a Bíráló Bizottságnak, hogy Ránki Györgynek a történettudományok doktora fokozatot ítélje oda. Ránki György válaszában megköszönte az opponensek és a többi hozzászólók megjegyzéseit, s azok közül igen sokat magáévá tett. Jogosnak találta a bevezető rész, valamint a pártviszonyok részletesebb taglalásának ós a személyes források hiányolását. Egyetértett azzal, hogy az értelmiséggel, különösen pedig a tömegek szerepével behatóbban foglalkoznia kellett volna, bár megjegyzése szerint ezen a téren még történettudományunknak sok az adóssága. Hasonlóan fontos feladata általában is a magyar történetírásnak. hogy a nemzetközi események ós belpolitikánk közötti összefüggésekkel többet foglalkozzék. Elmondotta továbbá, hogy nem tartja indokoltnak számonkérni a disszertációtól a termelőszövetkezeti mozgalom hibáinak mélyebb fejtegetését, mert ez inkább az 50-es évek problémája. Ami az utolsó fejezetet illeti, nem kívánt átfogó képet adni a magyar társadalom osztályainak vagy a munkásosztály életviszonyairól, hanem csakis a gazdasági élettel összefüggő változásokat kívánta megmutatni. Ezután rátért a többi népi demokratikus országgal való összehasonlítós kérdésére, melynek megközelítése azért is nehéz, mivel a rendelkezésre álló irodalom igen leegyszerűsíti a helyzetet. Több oldalon keresztül foglalkozott a népi demokratikus országok tervgazdaságának összevetésével és a több szektorú modell kérdésével. Az egyes országok tervei között lényeges egyezések és eltérések is vannak. Különbözőek voltak az indulás feltételei, ennek következtében különbözőek a célok is. Ennek alapján két csoport állapítható meg az országok között: Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország rekonstrukciós terveket; Bulgária, Jugoszlávia elsősorban iparosítási jellegű terveket dolgozott ki, melyek azonban még tovább differenciálhatók. A tervek legfontosabb kérdéseiben helyes I álláspontok alakultak ki, s ennek alapján több ponton egyeznek is a különböző országok tervei. Ilyen közös vonások, hogy a tervek készítői a kommunista pártok, s hogy a tervek nagy átszervezési munkával párosultak. Hasonlóságra mutat, hogy az első tervévek mindenütt sikerrel jártak, viszont elmaradás következett be a mezőgazdaság területén. A tervgazdaság modelljét, ezen belül a szövetkezeteket illetően, megítélése szerint nem volna helyes túlbecsülni az agrárszövetkezeti mozgalom színvonalát, hiszen a szövetkezeti mozgalom 1948-ig nálunk elsősorban csak keretet jelentett, később pedig nem fordítottak rá gondot. A középparasztosodási folyamatot nem akarja vitatni, inkább annak leegyszerűsítése ellen emelne szót. Érdemes lenne ezt a nivellálódási folyamatot összevetni az 1921 — 24 között végbement hasonló változásokkal, mely alapján sok érdekes következtetést lehetne levonni, s a folyamat társadalmi szerepét nem becsülnénk túl ! Egyetért a tárgyalt periódus és a perspektivikus fejlődés viszonyának megítélésével, s ezzel kapcsolatban kitért a 3 éves terv és az ország felszabadulás utáni fejlődésére. Megjegyezte, hogy a terv időszakában a növekedési modellt, a dinamikus tényezőket nem látták tisztán, ós az ezirányú munka néhány szektorközi összefüggés felismerésén nem ment túl. Ezt még tetőzték a személyi kultusz időszakának ismert torz elvei a termelést és fogyasztást illetően. A vita alapján a bírálóbizottság egyhangúan javasolta a TMB-nek, hogy Ránki György számára a történettudományok doktora címet ítélje meg. r Glatz Ferenc