Századok – 1964
Krónika - Beszámolók doktori disszertációk vitáiról - 1396
KRÓNIKA keresi elég határozottan az összefüggést a nemzetközi események alakulása és a magyar belső helyzet fejlődése között". A népi demokratikus fejlődés 1947 végén kezdődő lendülete pl. a többi szocialista ország történetében is megvolt és az 1948-as újabb fellendülés is szoros összefüggésben volt a két tábor közötti politikai feszültség növekedésével. Néhány apró megjegyzés után rátért a IV. fejezet módszertani problémáinak fejtegetésére. A gazdaságtörténetírásnak mindig figyelembe kell vennie, hogy a tárgyalt időszakban hozott döntések, rendeletek eredményei mikor és hogyan követkéznek be. Sőt egy-egy ilyen szakasz eredményeiben is szerepet játszottak a korábban hozott gazdasági döntések, így volt ez a hároméves terv esetében is. Ezekkel a problémákkal csak akkor birkózhat meg a történetíró, ha az egyes periódusok vizsgálatát be tudja illeszteni a hosszabb időszakot felölelő ,,fővonal"-ba, a fejlődés egész stratégiájába. Az elmaradott gazdaságból a fejlett felé törő magyar gazdasági élet e ,,fővonal"-át a gazdasági növekedés modellje, növekedési variánsa jelenti, melynek értelmében figyelembe kellett venni az ország földrajzi, gazdasági helyzetéből adódó sajátosságokat. Ilyen modell felvázolását azonban elsősorban közgazdasági irodalmunktól általában mintsem a jelen disszertációtól kell megkövetelnünk, amely apróbb fogyatékosságai mellett is úttörő jellegű, alapos, sematizmustól mentes munka. Erdei Ferenc akadémikus opponensi véleményének bevezetőjében elismeréssel szólt az összegező munka igényével fellépő vállalkozásról, annak tudományos jelentőségéről. A disszertáció egészét illetően két kisebb megjegyzést tett: hiányolta a kutatási célkitűzést, melyben a szerzőnek meg kellene határoznia, mire vállalkozott, milyen eddigi feldolgozásokra támaszkodhatott; a címben a „gazdaság" szó helyett pedig a „népgazdaság", vagy a „gazdasági fejlődés" megszorítást alkalmazná, mivel ez jobban fedi a mű tart almát. Az első három fejezet értékelésénél érdemként sorolta fel a bonyolult-politikai ós gazdasági összefüggések színes bemutatását, s főként azt, hogy noha alapjában gazdaságtörténeti munkáról van szó, e mellett a szerző a politikai események és össztársadalmi kérdések feltárására ós összefogására is vállalkozott, s ezeket jól oldotta meg. Ez teszi az említett fejezeteket a disszertáció legjobb részévé. Hasonlóan fontos erénye, hogy rámutat a későbbi gazdaságpolitikai torzulásoknak a tárgyalt időszakban fellelhető elemeire. Bognár József véleményéhez hasonlóan ő is hiányolt a a többi népi demokrat ikus országokkal való összehasonlítást ós a tervgazdaság modelljének mélyebb elemzését, s szerinte a megrajzolt kéj) pontosságát segítette volna a pártviszonyok behatóbb elemzése is. A mezőgazdasággal foglalkozó részt igen jónak tartotta, s csak két ponton fűzött kiegészítő megjegyzést Ránki György álláspontjához. Túlzónak tartja a magyar mezőgazdaság és az agrárszövetkezeti mozgalom megítélését. Erősebben kellene aláhúzni azt a tényt, hogy az általános szövetkezeti keretek lebecsülése már a terv időszakában megkezdődött. A kulákveszóly túlbecsülésének és a mezőgazdaság szocialista szektorának fejlesztésére irányuló törekvések megmutatását ugyanakkor jólsikerült részeknek tartja. Kissé vázlatosnak tartja viszont az V. fejezetet, mivel ebben nem valósult meg a politikai és gazdasági összefüggések együttes tárgyalása, a társadalmi viszonyok szélesebb körű vizsgálata. Ez a hiányosság elsősorban a munka alapjában gazdaságtörténeti jellegéből következik. Végül összefoglalóan méltatta a dolgozat magas tudományos színvonalát. Balogh Sándor kandidátus, a disszertáció harmadik opponense a munka anyagban való gazdagságát ós a békés átmenet gazdaságpolitikájának ezen alapuló jó elemzését tartotta mindenekelőtt kiemelkedőnek. Fontos, hogy a szerző tárgyalja a jobboldal politikai és a gazdasági életet illető nézeteit. A 3 éves tervről a reakció azért sem akart hallani, mivel az ország teljes helyreállítását csakis a nyugati kölcsönökkel mondták megoldhatónak. Az adott nemzetközi helyzetben ez irreális cél volt, és a reakció politikai céljait szolgálta. Az 1948- 1949-ben történt hibás politikai megítélések (háborús veszély, Jugoszláviával való viszonyunk) gazdasági károkkal is jártak az országra nézve, s ennek pontos kifejtése a disszertációban a nemzetközi és a belső helyzet összefüggéseinek helyes felismeréséről tanúskodik. A „hogyan tovább?" kérdésnek politikai és gazdasági oldalát jól ismeri fel Ránki György. Ismert, hogy a kommunista párt vezetésével a baloldali erők a tőkés gazdaság restaurációja és az új termelési viszonyok kialakítása közül az utóbbit választották, majd a mind határozottabb tőkeellenes támadást fokozatosan hajtották végre, amivel jelentősen hozzájárultak, hogy ez a harc ne hátráltassa, hanem segítse az újjáépítést. Balogh Sándor ezután a gazdasági és a politikai élet kapcsolatának alakulásával, a tervgazdálkodás bevezetésének lehetőségével ós szükségességével és a munkásosztálynak orre irányuló politikájával, a hatalomban való mind fokozottabb részvételének jelentőségével foglalkozott. Bizonyr os pontokon kiegészítéseket tett a kommunista párton belül 1947
