Századok – 1964

Krónika - Beszámolók doktori disszertációk vitáiról - 1396

KRÓNIKA 1307 pedig zavarta a kibontakozó személyi kultusz légköre. Mindennek ellenére 1949 végére az ipari termelés mintegy 35%-kal, a nemzeti jövedelem 24%-kal haladta meg az 1938-as színvonalat. A 3 éves terv tehát elérte célját, az ország gazdasági élete elhagyta a háború előtti szintet, és az ipar területén — a kisipartól eltekintve — az 1949 decemberi újabb államosításokkal teljessé váltak az országban a szocialista viszonyok. A disszertáció legterjedelmesebb része a nemzetgazdaság egyes ágazatainak fejlődését elemzi a 3 éves terv időszakában. A mezőgazdaságban előirányzott beruházásokat nem teljesítették, a termelés elmaradt a háború előtti szinttől. A terméseredmények ismertetése után rátér a kommunista párt 1946— 1948 közötti majd az MDP ezutáni szövetkezeti politikájának tárgyalására. Míg az első periódusban elhanyagolták a szövetkezeti mozgalmat, 1948-ban a párt kidolgozta a helyes szövetkezeti politika irányelveit. 1949-től azonban határozott torzulás érezhető a párt gazdaságpolitikájában. A lenini hármas jelszó helytelen értelmezése következtében egyoldalúan állították előtérbe a kulákkérdést és a szövetkezetesítést is csak a termelőszövetkezetek fejlesztésére vonatkoztatták. Az ipari termelés egyes ágainak statisztikai és levéltári anyag alapján történő elemzése a termelés és termelékenység színvonalával, az európai ipari termelésben elfoglalt helyünk alakulásával és a legnagyobb létesítményeink ismertetésével foglalkozik. A szerző szerint egészében helyes volt a vegyipar fejlesztésére nagy súlyt helyezni, hiszen ennek nyomán fejlődött fel vas-, fém- és gépiparunk, villamosenergiatermelésünk, hiba volt azonban, hogy a fűtő- ós alapanyagtermelés valamint a vegyipar színvonala elmaradt a modern ipari szükségletektől. Kevesebb beruházást kapott a könnyűipar, mely egyes ágazatai alacsonyabb szintjének ellenére lépést tudott tartani a lakosság fogyasztási igényeivel. Ez szoros összefüggésben volt az ország gazdasági életének strukturális átalakításával, mely az élelmiszeripar vezető szerepét megszüntette, s annak ellenére, hogy a tervezettnél e téren is nagyobb mértékben haladta túl a háború előtti szintet (9°„ helyett 31%-kal), részesedése a bruttó termelésben nagyot esett. Az ipari termelés színvonalának és a népgazdaságban elfoglalt helyének vizsgálata is mutatja, hogy az államosítások elősegítették a nagyüzemi termelés terjedését, a technikai előrehaladást (pl. a gőzgépekről villamos motorokra való áttérést) és az ipar állótőkéjének kibővítését. A terv időszakában létrehozott strukturális változás egészséges volt, az 1938-hoz viszonyított fejlődési ütem európai viszonylatban is az elsők közé tartozott. A disszertáció részletesen elemzi a magyar ipar területi elhelyezkedését, az egyes iparvidékek jellegét, fejlettségét. A nagyipar ilyen fejlődése mellett is jelent ős volt a kisipar még, nem is a termelés hányada (20°,,) mint inkább a munkások összlétszáma tekintetében 1 (50%). A 3 éves terv időszakában megváltozott külkereskedelmünk is. A lorgalomban előt térbe kerültek a népi demokratikus országok, a behozatalban pedig az ipari nvesanyagok súlya növekedett. A külkereskedelem ilyen tervszerű irányítását az tette lehetővé, hogy az 1948 végén teljesen állami kézbe került, A közlekedés, noha a vasút, egyelőre — a hegyeshalmi vonaltól eltekintve — csak gőzmeghajtású járművekkel rendelkezett, szintén jóval túlteljesítette a háború előtti teljesítőképességet. Az ország gazdasági életének ilyen nagymértékű változása szorosan együttjár az osztályok helyzetének változásával is. A társadalmi átrétegeződést, az életszínvonalalakulást, a munkáslétszám gyarapodását, iparágak szerinti megoszlását, szociális juttatások szerepét elemzi a szerző a munka utolsó fejezetében. Befejezésül megállapítja, hogy az 1947 — 49-es esztendők jelentős szakasznak számítanak az ország gazdasági, társadalmi fejlődésében. Igaz, hogy 1949-ben már határozottan jelentkeztek a politikai torzítások, a gazdasági élet egészségtelen jelenségei, ezek még nem tudták elhomályosítani az elért nagy eredményeket, a szocialista Magyarország felépítéséhez szükséges alapvető feltételek létrehozását. Bognár József, egyetemi tanár, a közgazdaságtudományok doktora, opponensi véleményében mindenekelőtt a témaválasztás gazdaságpolitikai jelentőségót méltatta. Kiemelte, hogy gazdasági életünk fejlődésének egy ilyen korábbi szakaszának értékelése mai politikánk alakításában is fontos szempontokat nyújthat. Rámutatott, hogy az ilyen magas színvonalon végzett legújabbkori gazdaságtörténeti elemzésnek milyen nagy a tudományos értéke, többek között a nyugati közgazdasági irodalommal folytatott harcban. Ezen túlmenően a disszertáció fő erényeinek az alapos, lelkiismeretes forrástanulmányozást, a lényeglátást, a helyes és helytelen lépések megmutatásának biztonságát ós az egyes gazdasági ágazatok tárgyalásánál megmutatkozó közgazdasági elemző képességet tartja. Ez utóbbival kapcsolatban hiányolta a dolgozatból a gazdasági élet egészére ható dinamikus tényr

ezők vizsgálatát: a szerző figyelmét elsősorban az egyes ágazatok fejlődése ragadta meg. Hiányolta azonban a Szovjetunió szerepének megmutatását a magyar gazdasági és belpolitikai életben. Továbbá szerinte a szerző ,,. . . nem