Századok – 1964

Krónika - Ausztria-Magyarország és az Internacionálé 1393

1394 KRÓMRA Vincze Edit a szocializmus eszméjének magyarországi elterjedéséről szólott az 1870— 1880-as években. Két kérdés vizsgálatára helyezte a hangsúlyt: az osztályharcos gondolat elfogadására és az internacionalista felfogás megszilárdulására. Megemlékezett Frankel Leó hazatérésének jelentőségéről s megvilágította, miért sikerült csak viszonylag későn megalakítani a szocialista proletárpártot Magyarországon. Vladimir Kasik (Prága) az Intemacionálóval foglalkozó csehszlovák történetírás helyzetét mérte fel. A kutatások véleménye szerint még nem haladtak kellőképpen előre, a fovonalak azonban láthatóak. Úgy tűnik, a szlovák mozgalom gyengébb volt, mint a cseh, a Bécshez fűződő kapcsolatok erősebbek voltak, mint a lipcseiek; valamivel erősebbek voltak a genfiek. Megállapította, hogy a szocializmus gondolatai a csehszlovák területekre inkább politikai, mint filozófiai téren törtek be. Aláhúzta, hogy elérkezett annak ideje, mikor nagyobb ós alaposabb marxista szintézist kellene kiadni az I. Internacionálé történetéről, amelyben az egyoldalúságok és ahisztorizmusok hibáit felszámolnák. Óvott attól, hogy a marxizmus befolyását túlbecsüljék а/. I. Internacionálé idejében, jelezte, hogy Marx ós az Internacionálé nem teljesen szinonim fogalmak. Marx ós Engels tényleges szerepének megvilágítására ugyancsak szükségesnek vélte egy tudományos szintézis megjelentetését. Radivoj Nikolics (Belgrád) a jugoszláv történetírás eddigi eredményeiről adott vázlatot, megjegyezvén, hogy egyelőre még a beható kutatások előttük állanak. Megemlékezett Szvetozar Marko vies tevékenységéről, aki igen fiatalon terjesztette el a szocializmus eszméit Szerbiában (31 éves korában meghalt), s aki a Párizsi Kommün évében szerb nyelven megjelentette a Kommunista Kiáltványt. Jelezte, hogy Marx és Engels alapvető írásainak elterjedéséről még nem tudtak pontos képet kialakítani. Kitért a szocialist a lapok kiadására, s ehelyütt V. Pelagics és V. Ansel munkásságáról emlékezett meg. Valentyna Najdus (Varsó) lóként a galíciai területen kibontakozó munkásmozgalom történetét ismertette, de kitért a lengyel emigráció kérdéseire is, továbbá jelezte, hogy a Főtanács mily gyakran foglalkozott a lengyel vonatkozású ügyekkel, s mily nagy szerephez jutottak a lengyelek a Főtanácsban. Mindez azzal magyarázható, hogy a lengyel emigrációból igen sokan csatlakoztak az Internacionáléhoz. Ezeknek egy része inkább demokrata és patrióta volt, mint szocialista, de az Internacionálé! hathatósan támogatták, sőt a Párizsi Kommün mellett is kiálltak, azt végigharcolták. V. Najdus a lengyel tagok számát mintegy 400-ra becsülte. A vita során felvetődött a kérdés, hogy a kelet-európai országokban mekkora volt Bakunin hatása és mikor bontakozott ki anarchista munkásmozgalom. Az eg3'es referálok szavaiból kitűnt, hogy az osztrák, cseh, lengyel és jugoszláv területeken, csakúgy, mint á Magyarországon, a bakunini hatás nem figyelhető meg, s az anarchista mozgalom csak az 1880-as években indult meg. Ellenvéleményt Rudolf Neck (Bécs) jelentett be, aki nagyobb 1 munkát készül kiadni Bakunin levelezéséről, de referátuma sajnos nem készült el. (А/. érdeklődéssel várt anyag a symposion nyomtatásban is megjelenő anyagában helyt fog kapni.) Leo Valiani (Milano) ugyancsak bécsi és budapesti anarchista nyomókra utalt. Ugyancsak vita folyt a bakuninisták ós lassalleánusok együttműködéséről. Ernst Engelberg rámutatott, hogy noha elvileg teljesen ellentétes nézeteket vallottak, a gyakorlatban közösen léptek fel az 1870-es évek elején a marxisták ellen. Molnár Miklós (Genf) vitatta ezt a beállítást, véleménye szerint, ez az együttműködés csak epizódszerű volt, s egyáltalán nem jellemezte az anarchisták alapállását. Leo Valiani megjegyezte, hogy ezt az ideiglenes együttműködést lehetővé tette az is, hogy az Anarchista Internacionálé hangsúlyozottan nem avatkozott az egyes szekciók belügyeibe, nem bírálta elvi tételeiket, s így a lassalleánusok is könnyen csatlakozhattak hozzájuk. A találkozó második napján már a II. Internacionálé történeti kérdéseiről esett szó. Jifí Kofálka az ausztriai csehszlovák munkásmozgalom internacionalizmusát vizsgálta. Jelezte, hogy belső ellentmondásos folyamathoz kellett állást foglalni: egyfelől a nemzeti demokratikus erők álltak, amelyek egyúttal polgáriak voltak és nacionalizmusba hajoltak, másfelől a szociáldemokraták törekedtek a meglevő államkeretek között a demokratizálódás biztosítására. Utalt arra, hogy a dilemmát fokozta a külső hatás, az, hogy egyes nemzetiségek a határon túlra tekintettek. J. Kofálka szerint mindkét lehetőség (nemzeti államok alakítása, illetőleg federációs keret megtartása) adott volt, s a történeti helyzet alakulása döntötte el a kérdést. Emellett nagy részletességgel mutatta be, hogy a cseh területen kialakult két központra (Prága, illetőleg Brno) milyen nagy mértékben kihatott az, hogy a munkások milyen nyelven beszéltek, milyen nemzetiségűek voltak. Nagyobb megértést kívánt a szeparatista irányzat számára, s kifejtette, hogy a nemzeti törekvéseket negligáló „negatív internacionalizmussal" szemben ők a „pozitív internacionalizmus" jegyében a nemzeti érzelmekre is tekintettel voltak, s így tömeg-