Századok – 1964

Krónika - Ausztria-Magyarország és az Internacionálé 1393

KRÓNIKA 1395 kapcsolataikat elmélyítették. J. Ivorálka gondolataival megegyezett Zdenék Stolle véleménye, aki az Internacionálé csehszlovák szekcióira vonatkozóan közölt újabb adatokat, majd azt domborította ki, hogy a tömegkapcsolatokat kiépíteni és a szocializmust érvényesíteni csak az említett „pozitív internacionalizmus" értelmében lehet. Hozzáfűzte, hogy a dunai népek tragédiája az lett, hogy amikor 1918 után önálló államokat alakíthat t ak, ezek nacionalista alapon jöttek létre, ós így a nemzeti gyűlölséget még csak tovább szították. J. Korálka előadását követően, azzal vitatkozva Hans Mommsen szólalt fel, aki kimutatta, hogy a cseh munkásmozgalomban polgári nacionalista befolyás erősödött meg. A referátumokat követő vitában több osztrák felszólaló opponálta J. Koráikának a „negatív és pozitív internacionalizmusról" elmondott tételeit. Egyesek a keresztény nacionalista-szocializmus ós a nemzeti szocializmus jelenségeire utaltak, Wandruschka (Bécs) pedig rámutatott, hogy az eszperantó mozgalom éppen a munkások ösztönös internacionalizmusát tükrözte, majd hangsúlyozta, hogy a kozmopolitizmus nem pusztán negatív, hanem egyúttal pozitív jelenség is. Leo Vallani nagyobb referátumot adott az olasz és főként a trieszti munkásmozgalom történetéről a II. Internacionálé éveiben, s ebben ugyancsak opponálta J. Korálka tételét. Rámutatott, hogy az olasz szocialista párt az 1880-as évektől kezdve éppen úgy szerzett magának nagy tekintélyt és tömegbefolyást, hogy határozottan és következetesen szembefordult a polgári pártok nacionalizmusával és imperialista, militarista törekvéseivel. Ennyiben „negatív internacionalista" párt volt, ha J. Korálka terminológiáját átvennék, de ez az erő, eszmei alapállás magyarázza, hogy 1914-ben is internacionalisták maradtak. Nagy anyag felsorakoztatásával mutatta be ugyanezt a tendenciát a trieszti pártnál, majd hangsúlyozta, hogy a munkásmozgalmat nem lehet megérteni pusztán az észérvek alapján, az érzelmeket, a morális felháborodás elemeit kiküszöbölve. Több referátum foglalkozott a munkásmozgalom és háború összefüggéseivel. Leo Valiani ugyancsak kitekintett az 1914 —18 közötti eseményekre, érdekes részleteket közölt Bissolati eltávolodásának okairól, aláhúzta, hogy mily nagy hatást gyakorolt az olasz párt internacionalizmusa K. Liebknecht re, F. Adlei-re és a magyar pártra, majd részletezte a trieszti szocialisták háború alatti magatartásának szakaszait, megvilágította felfogásukat a Monarchia fennmaradásának kérdésében. Ernst Engelbcrg referátumában 1806 és 1893 között vizsgálta a marxi—engelsi állásfoglalás kikristályosodását a háború és béke kérdésében. Elemezte az 1866-os Internacionálé állásfoglalását, majd az 1870-es Üzenetek történetét, méltatta Bebel és Liebknecht magatartását. Rámutatott Guesde tévedéseire az 1880-as években, amikor a háborút ós forradalmat automatikusan kapcsolta egybe s megfeledkezett az antimilitarista szocialista kötelmekről. Kitért Engels későbbi munkáira, amelyekben a leszerelés lehetőségét bizonyította, majd a pacifizmusról szólva megállapította, hogy a történeti fejlődés meghatározott szakaszaiban hasznos szövetségese lehet a munkásmozgalomnak. Aláhúzta, hogy a részeredményeket Engels alapján fontosnak kell tekinteni. Jemnitz János az internacionalizmus ós nacionalizmus összeütközését vizsgálta az I. és II. Internacionálé történetében. Rámutatott, hogy az 1866-os háború idején a nemzeti árnyalatok ellenére az internacionalizmus ós antimilitarizmus a domináló. Ez a jellemző 1868-ban is, majd a II. Internacionálé kezdetén, de a súlyos teherpróbák idején a szavak mögött a tényleges internacionalizmus meggyengül. Ebben az összefüggésben több vitakérdést vetett fel, s több olyan pontot jelölt meg, ahol osztrák és magyar történészek az osztrák szociáldemokrata források esetleges felhasználásával újabb eredményeket érhetnének el. Markus Mattmüller (Bázel) új történeti anyag felhasználásával mutatta ki, hogy egyházi személyiségek miként tették lehetővé, hogy 1912-ben a szocialisták a Münster templomban tarthassák meg kongresszusukat. Rámutatott, hogy a polgári sajtó többhelyütt mily nagy felháborodással fogadta a haladó, humanista egyházi emberek segítségét, majd jelezte, hogy ez az irányzat az első világháború idején is pozitív értelemben hallatta hangját. A symposion beváltotta a hozzáfűzött reményeket, valóban hasznos vélemény- és tapasztalatcsere színhelyévé vált, amit nagyban megkönnyített az osztrák történészek (R. Neck ós H. Steiner) lelkiismeretes rendezése. A találkozó egész anyagát az Arbeitsgemeinschaft meg fogja jelentetni, amely így hasznos segítség lehet a korszakot megismerni kívánóknak.