Századok – 1964

Krónika - Ausztria-Magyarország és az Internacionálé 1393

KRÓNIKA 1393 AUSZTRIA-MAGYARORSZÁG ÉS AZ INTERNACIONÁLÉ NEMZETKÖZI TÖRTÉNÉSZ SYMPOSION BÉCSBEN 1964. SZEPTEMBER 7—9. A konferenciát a bécsi „Arbeitsgemeinschaft für Geschichte der Arbeiterbewegung in Österreich" rendezte meg. Bizonyos fokig kiegészítése volt a budapesti „Habsburg Monarchia" konferenciának, de itt a munkásmozgalom kérdéseit tárgyalták. A kölcsönös tájékozódásra az ünnepélyes centennáris alkalmon túlmenően azért is szükség volt, mert az I. Internacionálé általános történetéről többet tudtunk, mint azokról az eredményekről, amelyeket szomszédaink munkásmozgalma ért el ezekben az években. Az utóbbi néhány esztendőben a történetírás sok újat adott mind a speciális rószletkutatások, mind az egyes országos keretek közötti szintézisek megalkotása terén. A kölcsönös tájékoztatás —— amely osztrák, lengyel, nyugat- és kelet-német, olasz, jugoszláv, csehszlovák, svájci ós magyar történészek között történt meg — rendkívül termékennyé válhatott. A referátumokat a megjelentek nagy érdeklődéssel hallgatták és minden esetben alkalom nyílt ezek megvitatására is. A megbeszélések mindvégig kollegiális légkörben folytak le, amin nem változtatott, hogy egyes kérdésekben a résztvevők között nézeteltérések voltak: némely kérdésben eltérő elemzést adtak, különféle következtetéseket vontak le. A referátumok zöme pozitív tényanyagot tartalmazott, az egyes országok korabeli munkásmozgalmáról adott tájékoztatót. Néhány előadás ezzel szemben inkább kérdésfelvető volt. így Hans Mommsen (Heidelberg) a symposion első előadásában a munkásmozgalom és polgári liberalizmus címen inkább gondolatébresztő, nagy összefüggéseket jelölt meg. Hegállapította, hogy kezdetben közös egyesületekben tevékenykedtek a munkás-szocialista és a polgári demokratikus irányzatok képviselői. Hangsúlyozta, hogy ezek az összekötő szálak (tartalmilag a humanizmust, nemzetköziséget, a „népállam" fogalmát vette itt fel) a későbbi években is fennmaradtak, A. Bebel példájára hivatkozott, s megjegyezte, hogyr e szálak igazán csak az 1890-es években pattantak el. Megjegyezte, hogy a liberális irányzatok elhalása Németországban hozzájárult a német reakció megerősödéséhez. Jifí Kofálka (Prága) A német szociáldemokrácia és Ausztria 1874 előtt c. előadásában részben kapcsolódott a felvetett problémákhoz. Megállapította, hogy F. .Mellring és G. Mayer kitűnő feldolgozásaival szemben az utóbbi időbon a nemzetközi munkásmozgalomról kiadott munkák gyakran leegyszerűsítették a bonyolult összefüggéseket, valamint azokat a nehézségeket, amelyeket az úttörőknek le kellett küzdeniük. Hangsúlyozta, hogy a szociáldemokrata és a polgári demokratikus irányzatok között még az Internacionálé megalakulása után is elmosódnak az elválasztó vonalak. E téren hivatkozott A. Bebel példájára, valamint a bécsi munkásszervezetek indulásának időszakára. Megjegyezte, hogy W. Liebknecht internacionalizmusában a proletárelem mellett ugyancsak maradtak ilyen régebbi, nagynémet reminiszcenciák is. A két referátum utáni vitában Ernst Engelberg (NDK, Berlin) aláhúzta, hogy noha a proletár és polgári demokratikus csoportosulások kezdetben együtthaladtak, később mégis el kellett válniuk. Megkülönböztette a polgári liberális és demokratikus irányzatot, nem annyira ideológiailag, minthogy szerinte nem ez volt az elsődleges eltérés, hanem az, hogy a demokraták vállalták a tömegharcok támogatását. Herbert Steiner (Bécs) az osztrák munkásfunkcionáriusok kapcsolatai az I. Internacionáléhoz e. referátumában ugyancsak e vitakérdésből indult ki, s megállapította, hogy a proletármozgalom éppen annak az elégedetlenségnek alapján indulhat ott el, amely a liberalizmus eredménytelensége nyomán keletkezett. Ezután ismertette az osztrák szocialisták üldöztetését, pereit, a genfi német szekcióhoz, J. Ph. Beekerhez fűződő szoros kapcsolataikat és ismertette az osztrák szocialista lapok történetét. Megjegyezte, hogy az Internacionálé vezető szerveivel összeköttetéseik 1872 után sem szakadtak meg. Jan Stanëk (Prága) az Egyesült Államok területén létesült két csehszlovák szekció létrejöttének és tevékenységének történetét vázolta. A két szekció Chicagóban és New Yorkban alakult meg, s összeköttetésben állt az amerikai, és az amerikai—német szakszervezeti mozgalommal. Hangsúlyozta, hogy a levelezés révén a kivándorolt szocialisták a hazai munkásmozgalomra is jótékony erjesztő hatást gyakoroltak. Erényi Tibor felszólalása érzékeltette a szocializmus gondolatának úttörését és áz első utópista szocialisták megjelenését Magyarországon, majd a magyar munkásmozgalom első szervezeti lépéseiről, az I. Internaeionáléval való kapcsolatairól adott képet. Kitért a „hűtlenségi per" jelentőségére, megjelölte a magyarországi lassalleánizmus specifikus vonásait, jelezvén a magyarországi lassalleánusok nagy érdemeit, majd pedig kitért a polgári szélső baloldalnak olyan megnyilvánulásaira, amelyek a munkások iránti rokonszenvre mutattak.