Századok – 1964

Krónika - A Magyar Történelmi Társulat hírei - 1379

KRÓNIKA 1389 пак, a tanári tagozat elnökének elnöklete alatt S. Vincze Edit kandidátus, a Párttörténeti Intézet főmunkatársa „A magyar párttörténeti kutatás legújabb eredményei" és Benczédi László tud. kutató „А XVII—XVIII. századi Habsburg-ellenes mozgalmaink társadalmi háttere" címmel tartott előadást, melyek közül az előbbinek Klemens Bcláné és Kurucz Jstfánné, az utóbbinak Magos György volt felkért hozzászólója. S. Vincze Edit előadásában ismertette a párttörténeti tankönyv kéziratának elkészítése során kialakult újabb eredményeket, hangsúlyozva, hogy a szerzők fő törekvése az egész magyarországi munkásmozgalom-történet árnyaltabb, történetibb értékelésének kidolgozása. A munkásmozgalom kezdeti időszakával kapcsolatban az előadó hangsúlyozta: a helyes értékelést csak akkor lehet kialakítani, lia a korabeli feladatokból, a marxista munkáspárt létrehozásának szükségességéből indulunk ki. A szociáldemokrata párt történetének bemutatásakor a párt vezetőség reformizmusának éles kritikája mellett nem szabad elhanyagolni azt a tényt sem, hogy az MSzDP a munkásosztály egyetlen legális szocialista pártja volt. A szociáldemokrata párt volt az Osztrák-Magyar Monarchia konzervatív, népellenes rendszerében a leghaladóbb párt, a két világháború közötti időszak fasiszta Magyarországában pedig az antifasiszta tömegmozgalom bázisát alkotta. A Kommunisták Magyarországi Pártjának történetével kapcsolatban az előadó a pártot létrehozó csoportok értékelésével foglalkozott, kiemelve az eddig háttérbe szorított szociáldemokrata baloldal szerepét. A továbbiakban ismertette a KMP és az SzDP 1919-es egyesülésével kapcsolatos problémákat, s az egyesült párt tevékenységének értékelését a Tanácsköztársaság idején. A két világháború közti időszak illegális kommunista pártjának néhány kérdését ismertetve (stratégia és taktika) hangsúlyozta, hogy a párt a stratégiai vonalvezetés miatt elkövetett hibái ellenére is mindvégig a magyar társadalom leghaladóbb, következetesen forradalmi célkitűzéseit testesítette meg. Végül az 1944-es .helyzet megítélése körül kibontakozó vita főbb kérdéseiről szólt. Bi'nezédi László előadásának bevezetéseként a XVII — XVIII. századi Habsburgellenes harcokról marxista történetírásunk által 10 — 15 évvel ezelőtt kialakított álláspontot ismertette. Hangsúlyozta, hogy nem az álláspont egésze szorul revízióra ós Molnár Erik kritikájának lényege annak bemutatása, hogy eszerint az álláspont szerint ,,a paraszt , akinek a haza semmit sem adott, a hazát makacsul védelmezte, az úr, aki a hazától mindent megkapott, a hazát következetesen elárulta". Elismerve e kritika alapvető helyességét, rámutatott arra, hogy történetírásunk a Habsburg-ellenes mozgalmak társadalmi hátterét ,,edclig jobbára pusztán a földesúr—jobbágy viszonylatban igyekezett megragadni, viszont számításon és vizsgálódáson kívül hagyta a két alapvető osztály között folyamatosan kialakult és folytonosan újra képződő katonai középrétegek kérdését ill. e mozgalmakban betöltött szerepét", tehát a feltételezett ,,béke" nyugalmi helyzetéből indul ki és nem vette figyelembe a háború kontinuitását. Nem próbált átfogó képet rajzolni sem a végvári katonák társadalmáról, sem azoknak a hódoltsági területeknek népességéről, akiknek soraiból a Bocskai-felkelés hajdúi és a XVII. századi kuruc mozgalmak résztvevői kerültek ki. Mindeddig történetírásunk nem tett különbséget a mozgalmakban résztvevő parasztok és katonák között, mindkét csoportot a „népi" jelzővel látta el (pejoratív vagy pozitív értelemben), holott a két réteg között nem jelentéktelen különbség tapasztalható. A XVI — XVII. században nemzedékről-nemzedékre öröklődőén katonai szolgálatot teljesítő rétegnek ,,e folyamat előrehaladott fokán már vajmi kevés köze volt — akár életformában, akár mentalitásában — a termelő parasztsághoz", sőt a katonaság ellátásában beálló zavarok következtében egyre jobban eltávolodott eredeti paraszti hátterétől, a katonai szolgálatot előjognak tekintve, „valóságos nemesi gőggel nézték le" a parasztokat és iparosokat egyaránt. A paraszti,és katonai érdekek e kettéválása a Bocskai- és Thököly-felkelésekben mutatkozott meg. S miután újabb kényszerűségek folytonosan újabb népességcsoportokat taszítottak a háború mint kenyérkereset felé, a XVII. században katonáskodó parasztok „túlnyomó többsége nem a paraszti felszabadulás útjait kereste és járta végig Bocskai vagy Thököly hadseregében". A XVH. •századi Habsburg-ellenes felkeléseket az előadó úgy értékelte, hogy azok indokoltak, sőt jogosultak is voltak mindaddig, amíg a Habsburg-centralizáció legkirívóbb magyarországi visszásságainak és túlzásainak megszüntetéséért folyt a küzdelem. De irreálissá váltak, amikor török védnökség alatt nemzeti fejedelemséget akartak létrehozni. A XVII. századi Habsburg-ellenes mozgalmakkal szemben a Rákóczi szabadságharcnak társadalmi háttere alapvetően eltérő volt, mert az abban résztvevő parasztok és volt katonák azzal az eltökéltséggel sorakoztak fel, hogy jobbágyi helyzetükön javítani fognak, ennek következtében a XVII. századi felkelésekben szereplő „katona-kuruc" •alakját a fegyvert ragadó paraszt-kuruc alakja váltotta fel. A vándorgyűlés második napján Hollósi Miklosn&k a Munkaügyi Minisztérium 'csoportvezetőjének elnöklete alatt Balázs Györgyné aspiráns „A korkép kialakításának 30 Századok HW4/5—6.