Századok – 1964

Krónika - A Magyar Történelmi Társulat hírei - 1379

KRÓNIKA 1387 kialakulását és fennmaradását sohasem csupán egy természeti és társadalmi tényezőnek köszönheti, hanem több tényező együttes realizálódásának. Nyárády Mihály muzeológus (Nyáregyháza) a burgonya ós a káposzta paraszti termelési módjával foglalkozott. Szabolcs megyében a burgonya termelését a XVIII. században 3 német falu lakossága kezdte meg, de itt is ós Szatmárban is gyorsan terjedt, s eleinte főképpen a terméketlen homokdombokon vetették takarmányozási célra. Étkezési célra, jó minőségű talajon, csak a vasutak megépítése után kezdték termelni; a burgonya-konjunktúra csökkenése után pedig szeszgyártás céljára is. A káposzta termesztése a XIX. század első felében terjedt el, de nem a vasútvonalak kiépülése volt az indító oka a termelés nagyarányú kiterjedésének, hanem a termelésnek a tőzegtalajra való kiterjesztése. A tőzegtalajon termesztett jobb minőségű káposztából Demecser környékéről évente 1000 — 2000 vagonnal szállítottak az ország nagyvárosaiba. Balogh István válasza után Szabó István elnök zárszavában rámutatott arra, hogy a referátum eddig még felderítetlen terület kérdéseit világította meg. A néprajz hathatós segítsége mellett itt elsősorban az agrártörténeti adósságáról van szó, annál is inkább, mert a Nagykőrös, Kecskemét, Cegléd területén kibontakozó szőlő- és gyümölcskultúra első lépéseire és nagyarányú kifejlődésére valószínűleg komoly forrásanyag kutatható fel e városok irataiban. Az ilyenirányú kutatások nem nélkülözhetik a természettudományi kutatások eredményeinek figyelembe vételét, sem a talaj és a klimatikus viszonyok elemzését. Helyenként bizonyára sok minden fajta tényező szerepét kell még felmérni, s amikor az agrártörténetírás az ilyen kérdéseket boncolja, olyan kérdésekhez nyúl, amelyek — mint mondotta — ,,sok tekintetben étnőve a szocialista termelési rendbe, a mának is élő kérdései". Kiss Albert felszólalását méltatva hangsúlyozta, hogy a bemutatott anyag — még ha a későbbi kutatás kisebb vagy nagyobb mértékben korrigálja is esetleg azt, — biztosan mutatja a fejlődés fővonalát. * Г ! Szeptember 30-án de. Erdei F&renc akadémikus elnöklete alatt a konferencia keretében „A földmunkás- és szegényparaszt mozgalmak .Magyarországon'' c. kétkötetes munka ankétjára került sor. Szakáts Kálmán kandidátus, egyetemi docens a mű egyik szerkesztője, bevezetőként röviden ismertette a nagyszabású munka létrejöttének körülményeit, célkitűzéseit. Kiss Dezső levéltáros felszólalásában méltatta a MEDOSZ áldozatkészségét, mely a mű megjelenését lehetővé tette és megállapította, hogy az történetírásunk jelentős alkotása. Az, hogy 10 történész egy-egy időszakot felölelő egyéni tanulmánya egységes szerkezetű, összefoglaló munkává forrt össze, elsősorban a szerzők egyöntetű marxista történet-felfogásának, másrészt a szerkesztők gondos munkájának köszönhető. A szerzők alaposan és gondosan elemezték a szegényparasztság helyzetét ós mozgalmait, vizsgálatuk központjába állítva a földkérdést ós a marxista pártok agrárpolitikáját. Ezt a munkát tovább kell folytatni, mert — főleg a földkérdéssel kapcsolatos parasztmozgalmak terén — sok fehér folt maradt. A források feltárása és felhasználása terén sajnos nem található meg a feldolgozás során megnyilvánuló egység és következetesség; egyes szerzők túlnyomórészt könyvtári anyagra építettek, mások hatalmas levéltári állagokat kutattak át. Hiányolta, hogy a III., de különösen a XI. fejezet szerzője teljesen figyelmen kívül hagyta a Földművelésügyi Minisztérium levéltárát, holott ez a minisztérium 1898-tól a mezőgazdasági munkásügyek főhatóságaként működött. A mezőgazdasági munkásság egyes rétegei, pl. az erdőmunkások, a szőlőmunkások, a hagyma- és paprika-kertészek helyzetének és mozgalmainak ismertetése kimaradt a könyvből, pedig a levéltárak ezekre is számos iratot tartalmaznak. Különösen sajnálatos az erdőmunkások mozgalmainak mellőzése a második világháború éveiben, mert az szorosan összekapcsolódott a partizánmozgalom aktív támogatásával. Felhívta a figyelmet arra, hogy a kötetből hiányzik a helynévmutató, amely a kötet használatát ós a helytörténeti kutatást segítené. Véleménye szerint ezt utólag el kellene készíteni. Összegezésül megállapította, hogy az általa említett kisebb hiányosságok ellenére a vitára bocsátott művet a magyar történeti irodalom jelentős alkotásának tartja. Nagy érdeme a könyvnek, hogy a Magyarországon 1848 — 1948 közötti száz évben lezajlott szegényparaszt- és földmunkásmozgalmakat összefoglalta és az, mint egy kiterített térkép, jó áttekintést nyújt a mozgalmak további kutatóinak. Véleménye szerint a szerzők helyes utat választottak, de azt újabb és újabb levéltári, néprajzi ós szociológiai kutatásokon alapuló tanulmányokkal még szólesebbé, még járhatóbbá kell tenni. Nagy Dezső muzeológus felszólalásának bevezetésében megállapította, hogy a munka „egy kutatási korszak lezárását jelenti és egy újabb, részletekbe menő kutatási korszak kezdetét. S ha meg is előzte a kimunkált résztanulmányokat, mégis szükség volt