Századok – 1964

Krónika - A Magyar Történelmi Társulat hírei - 1379

1386 krónika tényező: a természeti adottságok megléte ós a piacviszonyok, a kereslet alakulása, melyek közül az utóbbi látszik döntőnek, miután nagy kereslet mellett olyan helyeken is kialakultak termelői körzetek, ahol a talajviszonyok kedvezőtlenek voltak. A referátum által említett — eddig inkább a néprajzosok által művelt — módszer tehát esak egy-egy elkülönült réteg által termelt növény esetében kecsegtet eredménnyel, másutt egy-egy kisebb-nagyobb körzet agrárviszonyainak teljességét kell vizsgálat tárgyává tenni, hiszen a végbement folyamat végeredményben azt jelenti, hogy a kapitalizmus betör a mezőgazdaságba, aminek vidékenként és korszakonként más és más a módja és mértéke, de lényege: a piaci kapcsolatok kibontakozása, a termelésnek a piaci igények kielégítését szolgáló volta mindenütt azonos. A Budapest környéki zöldsógövezet kialakulásának példájával kapcsolatban mutatott rá arra, hogy a zöldségféléket itt már a XVIII. században termelték, s ezért a minőségi változást itt is az a folyamat jelenti, amikor ezek a növények a piac hatására a szántóföldön jelennek meg, s rövid néhány évtized alatt viharosan átalakítják a termelést, kiszorítják a gabonaféléket, sőt a kapásnövényeket is. A vizsgálatnak e folyamat elemzésén túlmenőleg ki kell terjednie a konkrét piacviszonyokra (mégpedig nemcsak a felvevő piacra, hanem arra is, hogy honnan szerzik be az immár monokultúrás termelők szükségleteiket), a termelők anyagi viszonyaira, a termelés tőkeigényére. Csak ezek a vizsgálatok mutathat ják be azt, hogyan hatott az adott terület agrártársadalmára, annak egyes rétegeire egy-egy növénykultúra, ill. azon keresztül, a piac vonzása. — Befejezésül utalt arra, hogy a munkaerőmérleg és az új növényféleségek és a mezőgazdaság általános színvonala közti viszony kérdése ugyancsak egy-egy vidék agrárélete egyészének elemzését, az alapreferátum által felvetett komplex kutatási módszert követeli meg. Hoffmann Tamás kandidátus, az Agrártörténeti Bizottság titkára hozzászólásában arra hívta fel a figyelmet, hogy a mezőgazdaság belterjesedése nemcsak új kultúrnövények termesztésének segítségével következik be, hanem azzal is, hogy a vetés-szerkezet átalakításával a szántóföldi művelés mindjobban kiterjed a rét és legelő rovására. Ennek eredményeként az állattartásban is strukturális változás megy végbe, fokozatosan megszűnik az extenzív állattartás ós a helyébe lépő intenzív állattartáson belül is mind nagyobb jelentőségre tesznek szert a fehérjedús takarmányok. Ez természetesen az állattartás hozamát is növeli. Kiss Albert egyetemi tanár (Gödöllő) az okszerű gazdálkodás ismérveivel foglalkozva hangsúlyozta, hogy annak fontos eleme volt a kalkuláció, bár ez a paraszti gazdálkodásban általában nem jelentett tényleges könyvelést is. A hagyományos termelésszerkezet lassú felbomlásával előtérbe kerültek a belterjesítés elemei, vagyis a földbe fektetett élő- és holtmunka-ráfordítás (utóbbi elsősorban trágyázásban nyilvánult meg) fokozása, s ez megkívánta a ráfordítások és a várható hozamok kalkulatív egybevetését. — A speciális kultúrák kialakulásának fokozatosságával és a termelés differenciálódásának tájanként eltérő ütemével kapcsolatban utalt saját kutatómunkájára, melynek az a célja, hogy a mezőgazdaság kapitalista fejlődésének fő tendenciáit (a mai országterületen és a mai közigazgatási beosztás szerint) úgy elemezze, hogy a történeti fejlődés tanulságai és tapasztalatai a szocialista mezőgazdaság fejlesztésében felhasználhatók legyenek.. Térkép-sorozatot mutatott be, mely az 1870-es évektől kezdve mutatja ki az egyes növénykultúrák és állatfajták tenyésztésének területi alakulását. Eddigi eredményei alapján megállapította, hogy a régebbi statisztikai adatgyűjtések megbízhatósága nem olyan kétséges, mint azt általában szeretik feltüntetni. A fejlődés általános képe, a tömegméretekben érvényesülő jelenségek alakulása ezek alapján megállapíthatók.— Végezetül utalt a kapitalista fejlődés vizsgálatának jelentőségére a szocialista mezőgazdaság tervszerű fejlesztése szempontjából. Pata y Árpád muzeológus hangsúlyozta, hogy a komplex kutatási módszerrel együtt jár a komplex forrásanyag felhasználása, ami egyben a forrásanyag több irányú kritikai vizsgálatát is szükségessé teszi. A termesztés-technikai kérdések vizsgálata szempontjából a leghasználliatóbbak a korabeli szakkönyvek és napilapok hasábjain közölt adatok, ezek forrásértéke azonban nem teljes értékű, mert túlnyomó részben nem a korra jellemző technikai módszereket ismertetik, hanem előre mutatnak, megelőzve korukat, fejlettebb agrotechnikát közölnek. Csak elvétve találunk bennük olyan megjegyzéseket, amelyek saját koruk ténylegesen alkalmazott agroteclmikájára utalnak. Éppen ezért igen értékes forrásul szolgálhatnak a szakírók levelezései; ezek felkutatása sok eddig ismeretlen tényezőt világíthat meg. A gyümölcstermesztés szempontjából Bereczki Máté, Vertán, Náray, Villási, Lukácsy levelezése jöhetne számításba. — A tájkörzetek kialakulásának kutatásával kapcsolatban a faiskolák iratanyagára, a gazdasági munkaeszközökre és a kutatóintézetekben készült gyümölcs-, szőlő- és zöldségmonográfiákra, valamint a korabeli statisztikákra hívta fel a figyelmet. Befejezésül utalt arra, hogy egy-egy termesztő-táj ^