Századok – 1964

Krónika - A Magyar Történelmi Társulat hírei - 1379

1382 KRÓNIKA kiváltságok miatt, ez a munkaszervezeti forma hamar átadta helyét a bérmunkának. Századunkban ezeken a területeken elenyésző gazdasági jelentősége volt e munkaszervezetnek a Jászság területén. Már a XYIII. századi protoeolláris adatok e munkaszervezeti forma bomlására utalnak. Az ország területén más-más irányú társadalmi fejlődés a kapitalizmus korában a bérmunka és társasmunka más-más arányát alakította ki. Ez az arány mindig jellemző az illető terület társadalmi és gazdasági fejlettségi fokára az adott időszakban. Sajnos a néprajznak, jóllehet elsőrendű feladata lehetne az ilyen anyag összegyűjtése, nincsen módja arra, hogy ilyen mennyiségi meghatározásokat végezhessen, arányokat állíthasson fel, az agrártörténet pedig korábban nem sok figyelmet szentelt ennek a lényeges kérdésnek. Hofer Tamás kandidátus, muzeológus nagy örömmel üdvözölte a referátum szemléletmódját, mert az a törekvés, hogy a parasztság múlt korokban lezajlott életét saját forrásain, voltaképpen saját gondolatain, tapasztalatain, érzelmein keresztül ismerjük meg, mégpedig olyan részletességgel, alapossággal, ami kiterjed még az egyszerű paraszti hajlékok berendezésére, a családtagok egymásközötti kapcsolataira is nem áll messze a néprajz célkitűzéseitől. A paraszti eredetű források közül kiemelte az életrajzok és önéletrajzok értékét. Ezek általában két formában jelennek meg: kérdések által előhívott válaszok formájában, ill. többé-kevésbé spontán paraszti elbeszélések (önéletrajzok) formájában. Az utóbbiak különösen jelentősek, mert a meghatározott irányban haladó válaszokkal szemben itt az adatközlő maga építi föl tapasztalatainak summázott kópét, élete folyásának fonala mentén. Ezek az elbeszélések választ adhatnak olyan kérdésekre is, melyekre a szöveget feljegyző kutató nem is gondol. Tényközléseik mellett kiválóan megnyilvánul bennük a paraszti világszemlélet. Igen becsesek és hasznosak lennének a két-három nemzedékre visszanyúló családtörténetek, amelyek pl. a lengyel néprajzi irodalomban is nagyobb számban találhatók meg. Különösen becses változatai a paraszti életrajzoknak azok, melyeket maguk a parasztembei'ek foglaltak írásba. Némelyiknek a szemléletmódja Apor Péterével állítható párhuzamba, kifejezetten az életmód változását kívánja rögzíteni. E kéziratok létrejötte sajátos tünete az alföldi, a mezővárosi, parasztpolgári fejlődésnek. Második forráscsoportként a jobbágy tanúkihallgatásokat, s ezek közül is a határperekkel kapcsolatosakat emelte ki. Adél-dunántúli XVIII. századi határperekkel kapcsolatban szerzett tapasztalatai alapján megállapította, hogy ha a vallomás a határ kiterjedését illetőleg elfogult lehet, akkor is rendkívül valószínűek az egykorú életből felidézett részletek. Vallanak ezek a jegyzőkönyvek a határ gazdasági hasznosításának egykori módjairól, de emellett bepillantást adnak az egykori világszemléletbe, hiedelmekbe, szokásokba is. Az igaz határok megőrzése mintegy erkölcsi kötelezettség volt az egykori parasztemberek számára. A határok meghamisításával, megsértésével kapcsolatban így mágikus cselekményekre, hiedelmekre is fény derül. A határoknak ez a szívós őrzése befolyásolta a déldunántúli táj településtörténetét is, része van abban, hogy az egykori faluhatárok önállósága megmaradt akkor is, mikor a népesség esetleg századokra elfutott, elpusztult az egykori faluból, a régi faluhatárok irányították meszszemenően az újratelepítést is. Perjés Géza tudományos kutató felszólalásában hangsúlyozta, hogy a referátum a paraszti gazdasági üzemről és a paraszti fogyasztásról alapvetően fontos adatokat tartalmazó forráscsoportra hívta fel a figyelmet. Az agrártörténet eddig elsősorban a nagybirtok üzemi adataira vagy egyházi, országos adóösszeírások jövedelmi adataira és birtokállomány kimutatásaira támaszkodott, amelyek a termelés belső szerkezetéről, a művelés módjáról hallgatnak. A paraszt i eredetű forrásokkal való összehasonlítás éppen ezért igen hasznos tanulságokkal szolgálhat. A két ellentétes célú, irányú és terjedelmű forráscsoport összehasonlítása azonban súlyos módszertani problémákat is felvet, s ezek megoldásánál nagy szerep jut a statisztikai módszernek. A felmerült kérdések határozzák meg azt, hogy milyen statisztikai módszert kell a kutatónak igénybe vennie. Balogh István levéltárvezető (Nyíregyháza) felhívta a figyelmet a levéltárakban és múzeumokban őrzött különböző gazdasági feljegyzésekre, mint paraszti eredetű forrásokra. Az ilyen gazdasági feljegyzések évről-évre, néha egyes éveken belül hónaprólhónapra tartalmazzák az időjárásra vonatkozó megfigyeléseket, kifizetett cselédbéreket, állatszaporulatot, terméseredményt. Megfelelő azonosítás esetén e feljegyzések egyedi mivoltuk ellenére becses illusztráló anyagot tartalmaznak, amivel egy-egy vidék agrárviszonyait kézzelfoghatóan lehet bemutatni. Kedvező esetben olyan feljegyzések is felhasználhatók, mint a jászszentlászlói Tápay család 1873 — 1950 között keletkezett gazdasági naplója, kiadási és bevételi könyve, amely egy patriarchális nagycsalád évtizedeken keresztül közös üzemvitelben folytatott gazdálkodásának hű tükre. Figyelembe kell venni a kalendáriumokba bevezetett gazdasági feljegyzéseket is. Az utóbbi másfél száz esztendőre vonatkozólag a hivatalos akták jóformán semmiféle felvilágosítást nem nyúj-