Századok – 1964

Krónika - A Magyar Történelmi Társulat hírei - 1379

1380 KRÓNJK A is megörökítésre érdemesnek nem látszó egyhangúsággal peregtek le egymás után, kevés emléket hagyjon hátra. A népi eredetűnek tekinthető források háromfélék: első csoportjuk az elsüllyedt paraszti élet egy-egy szinte érintetlenül fennmaradt darabja (pl. a faluhatár elrendezése, a település képe, építmények, munkaeszközök, felszerelési tárgyak,, növényi és állati maradványok), a második csoportba a paraszti visszaemlékezések es a művészkedés során létrejött ábrázolások, a harmadik csoportba pedig a 100—150 évre visszanyúló paraszti feljegyzések tartoznak. Az írott emlékek közé tartoznak azok isr amelyek szorosan véve nem paraszti kéztől erednek ugyan, de gyakorlatilag a nép köréből valónak számítanak (pl. a községi jegyző által írt iratok, íródeákok által kiállított jobbágylevelok). Többé-kevésbé semlegesnek mondhatók az olyan iratok, melyek ugyan állami, megyei ill. földesúri levéltárakban maradtak fenn, mégsem hordozzák asr. úri rend érdekeinek, törekvéseinek, meghatározó bélyegét magukon. Ide sorolhatjuk a feljegyzéseket, jelentéseket, kimutatásokat, urbáriumokat és térképeket is. A referátum második részében két kútfőt mutatott be annak igazolására, hogy mennyire körültekintő s differenciált forráskritikai mérlegelésre van szükség, ha azt akarjuk, hogy a kútfő mondanivalója belső értékének megfelelően váljék agrármúltunk rekonstrukciójának integráns részévé. Elsőkónt az elemi csapások után keletkezett kárvallási jegyzőkönyvekkel foglalkozott. Ezt a megye kiküldöttei rögzítették írásban, eszerint formailag az uralkodó osztálytól létrehozott írásos emlékek közé tartozik — ám teljességgel paraszti bemondások alapján készült, azaz tartalmát tekintve népi származék, s a hagyatéki leltárakhoz, becsükhöz, velük összefüggő árverési jegyzékekhez hasonlóan a tönkrement tárgyakat egyenként (gyakran rövid leírással) sorolja fel. Ennek a forrástípusnak nagy előnye, hogy segítségével az egyes paraszti gazdaságok mélyéig hatolhat a kutató. A bevalló részéről (akár a tárgyak megléte, akár azok értéke tekintetében megnyilvánuló) túlzásnak egyrészt az szabott határt, hogy a valóság megtoldása az elérendő cél szempontjából nem nyomott sokat a latban, másrészt nem látszott tanácsosnak a veszteség túlzása az adókirovás szempontjából sem. Ezenkívül a túlzásnak nem egyszer az a tény is útjában állt, hogy az elemi csapás a parasztgazdaságnak esetleg csak egy-egy szektorát érte. Egészben véve elmondhatjuk tehát, hogy e kárvallások hozzávetőleg megfelelően tükrözik a megfelelő nagyságkategóriához tartozó parasztgazdaság felszerelését, készleteit, az illető társadalmi réteget képviselő gazda házatáját, de legalább is hasznos bepillantást engednek abba. Ha a megyei urak előtt tett kárvallás valamivel kevésbé szilárd alapon állónak látszik is a falusi jegyző által felvett hagyatéki leltáraknál, viszont olyan vonásokkal is rendelkezik, melyek révén előnyösen különbözik azoktól. Ilyen mindenekelőtt, hogy rendszerint nem szórványosan jelentkezik, hanem mivel a csapás egyszerre nem csupán egy gazdát sújtott, rendszerint több paraszti üzemre terjed; így ugyanabban az időpontban több gazdaság egybevetésére kínál lehetőséget. Előny az is, hogy az odaveszett javak egyenként megbecsült pénzértéke szinte mindig ott található (ami a hagyaték esetében korántsem mindennapos dolog). Ez pedig, főképp az összegek egymásközti viszonylatában, érdekes képet ad arról, hogyan értékelte a régi idők embere a paraszt mindennapi életének, munkájának tartozékait. Nem lényegtelen azután az sem. hogy a kárvallások régibb időbe nyúlnak vissza az eddig ismert hagyatéki leltáraknál. А/. elmondottakat a referátum hat, különböző Nógrád megyei községekben az 1720-as évek elején felvett tűzkár-vallomási jegyzőkönyv feldolgozásának konkrét példáján mutatta be. .Második kútfőként az úrbérrendezés során felvett 9 kérdőpont és az arra atlott válaszok szerepeltek. A már többször felhasznált, de országosan még fel nem dolgozott, s az egész rendezés alapjául szolgáló pontok közül ugyan az 5. pontra (a jobbágyi elekhez tartozó szántó és rét nagysága) adott válaszokat itt is kritikával kell kezelni, de a parasztság földesúri terhére vonatkozó részekben a vallomások szavahihetősége megbízhatóbbnak látszik, mert а válaszadás népgyűlés jellege, а vallomásoknak nemzeti nyelven történő felvétele, a királynőnek a válaszok hűségét célzó intézkedései, s főleg a rendezéssel kapcsolatosan a jobbágyok körében feltámadt remény ezt jobban biztosította. Ezeket a megállapításokat a referátum 96 Pest megyei község válaszai lét re jöttének és a válaszok elemzésének bemutatásával bizonyította. Befejezésül az úrbérrendezés 9 pontjának országos feldolgozását sürgette. E vallomásokból a kétszáz év előtti paraszti élet eleven körképe tárul elénk, a sokban új fejlődést megindító úrbérrendezést megelőző idő egész hagyományos berendezkedése és gazdálkodása megvilágosodik. Sőt e megnyilatkozások még többet is nyújtanak enriéli az úrbérrendezés idejéig vezető fejlődés útjára is rá vetítik fénycsóvájukat. Helyi részletekbe ágyazott országos távlataival ez a paraszti eredetű forrás méltán csatlakozik azokhoz a nagy összeírásokhoz, melyek segítségével az ország mezőgazdasági tájainak