Századok – 1964

Figyelő - Károlyi emlék-kiállítás a Legújabbkori Történeti Múzeumban (Stier Miklós–Vida István) 1361

figyelő 1365 állítsa." Horthy Magyarország társadalmi berendezését is fasiszta rendszernek tekin­tette. Annak osztályalapját azonban szintén helytelenül ítélte meg: ,,. . . a magyar­országi fasizmus nem annyira a kisburzsoázia kifejeződése — mert az én országomban kisburzsoázia voltaképpen nem létezik —, hanem a kisnemességé, az úgynevezett dzsent­rié, amelynek feudális hagyományai vannak. Ennélfogva Magyarországon a fasizmus fő eélja a félfeudalizmus visszaállítása, sőt egyesek odáig mennek, hogy a turáni ősapáik ázsiai szokásaihoz való visszatérést hirdetik." Károlyi a húszas évek végén, a harmincas évek elején több nagy utazásra vállal­kozott. 1928-ban Mexikóiján a földreform, általában a mezőgazdaság kérdéseivel foglal­kozott. 1930-ban az Amerikai Egyesült Államokban előadói körutat tett. Legjelentősebb útja, amely számára a legnagyobb élményt jelentette, 1931-es szovjetunióbeli utazása volt. A ,,Vu" című francia lap megbízásából, feleségével együtt látogatták meg az akkor egyedülálló szocialista államot. Károlyit itt is elsősorban a mezőgazdaság, a kollektív gazdálkodás problémái érdekelték. Ezen utazásokról gazdag képanyag tájékoztatja a látogatókat. Károlyi később, 1934-ben mégegyszer járt a Szovjetunióban, erről azonban a kiállítás nem emlékezik meg. Szovjetunióbeli tapasztalatai komoly hatással voltak későbbi nézeteire. Ennek nyomán méginkább elmélyült kapcsolata a KMP-val is. A kommunisták tanácsára és segítségével írta meg 1938-ban legnevezetesebb brosúráját, a „Tiétek a föld !"-et, ame­lyet a párt Magyarországon illegálisan terjesztett. Ez a brosúra a kiállításon helyet kapott dokumentumok egyik legértékesebb darabja. Ebben az írásában Károlyi a földreform kérdésében marxista álláspontot foglalt el. Már korábban többször elmondotta, hogy az 1918-as földreformot sohasem tartotta végleges megoldásnak, csupán olyan kompromisszumnak, amelyet kedvező történelmi helyzetben tovább lehet fejleszteni, s elképzelései egy radikális földreform körül mozog-1 tak. Brosúrájában a nagybirtok kártérítés nélküli kisajátítása, a helyi földosztó paraszt­tanácsok vezetése alatt való kiosztása, a kisgazdák és kisiparosok uzsorakök sön- ésföld­váltságtartozásainak eltörlése, a hűbéri adók, robotok és derestörvény megsemmisítése, tehát lényegében az agrárforradalom mellett foglalt állást. Azt vallotta, hogy ez a harc csak a munkásosztállyal való szövetségben, a kommunista párt vezetésével lehet sikeres. Mély emberségére jellemző, hogy amikor Horthyék Sallai, Fürst és Karikás letar­tóztatásával újabb gaztettre készültek, az elsők között sietett segítségükre. Európa haladó személyiségeinek egész sorát szólította fel, kérte támogatásukat, fáradságot nem ' kímélve utazott, szervezett. Sikerüli a haladó emigránsok segítségével némi pénzt össze­gyűjteni, s az ő felkérésére vállalta Jean Longuet, a francia szocialista párt egyik vezetője, i Marx unokája, hogy Pestre jön és ellátja az ügy védelmét. Sajnos, fáradozásai nem jár­tak sikerrel. Károlyi az emigrációban is hű maradt antimilitarizmusához. О maga Henri Barbusse ós Romain Rolland társaságában feleségével együtt a fasizmus és a háború elleni harc nemzetközi élvonalába tartozott. A kiállítás egyik szekrényében látható a Willy Münzenberg német kommunista újságíró által szerkesztett, a német fasizmus rém­tetteit leleplező Barna Könyv egyik példánya, amelynek anyaggyűjtésében Károlyi és felesége is részt vett. Károlyiék figyelemmel kísérték a spanyol polgárháborút is. Érdekes az a doku­mentum, amelyben a Franciaországba menekült s ott internáló táborba került spanyol­országi magyar önkéntesek beszámolnak helyzetükről, ós Károlyi segítségét kérik. A harmincas évek második felében aggodalommal szemlélte a Szovjetunióban egymást követő koncepciós pereket. Mint azt Romain Rolland-hoz 1937 februárjában írott levele is mutatja, elítélte a sztálini önkény jegyében hozott ítéleteket, de hivatalo­san sohasem nyilatkozott erről, mert féltette a Szovjetuniót és a kommunizmus ügyét, s a fő feladatnak a fasizmus elleni harcot tartotta. Számos, eddig kevéssé ismert dokumentumot tártak a látogatók elé a kiállítás rendezői Károlyinak a második világháború alatti tevékenységéről. A Károlyi-család ekkor már Angliában élt. Itt szervezte meg az Űj Demokratikus Magyarországért moz­galmat, amelynek ő lett az elnöke. A szervezet különösen Észak-Amerikában ért el eredményeket, ahol sok 1918 —19-os politikai emigráns telepedett le. A kiállításon meg­tekinthető levelek és egyéb dokumentumok arról tanúskodnak, hogy széles körű nemzet­közi kapcsolatai voltak nemcsak az angol politikai körökkel, hanem a németek által megszállt országok Angliában megalakult kormányaival és szabad-bizottságaival is, elsősorban Benesókkel. Rendszeres összeköttetést tartottak a kommunista vezetés alatt álló Londoni Magyar Clubbal. A szervezet tevékenységének alapjául Károlyi politikai programja szolgált, amelynek főbb elveit — a kiállítás anyagába helyesen beválasztott —- „Nyílt Levél Jászi

Next

/
Thumbnails
Contents