Századok – 1964

Figyelő - Károlyi emlék-kiállítás a Legújabbkori Történeti Múzeumban (Stier Miklós–Vida István) 1361

1366 figyelő Oszkárhoz" с. 1941 októberében kelt írásában fejtette ki. Károlyi szerint Magyarország jövője szempontjából a legfontosabb feladatok a következők: „a feudális úri rendszer" felszámolása, földosztás, az ipari munkásság és a középosztály életszínvonalának emelése, szakítás Németországgal, közeledés a szláv népekhez, részvétel a nácizmus és a magyar fasizmus elleni harcban. Határozottan állást foglalt a népfront, s ennek keretében a munkásegységfront mellett. Szükségesnek tartotta a magántulajdon korlátozását ós a tervgazdálkodás bevezetését. Külpolitikai elképzelései középpontjában a dunai államok föderációja állt, melynek „alapja csakis egy magyar—cseh megegyezés lehet". Később megfogalmazta a dunai államok föderációjának sajátos rendeltetését is, amely nem lenne más, mint hogy hidat alkosson a Nyugat és Kelet között. Ez a program, bár a szocialista átalakulás néhány elemét is tartalmazta, célkitűzéseiben mégsem haladta meg egy radikális polgári átalakulás kereteit, a különböző emigráns csoportok összefogására azonban alkalmas volt. Károlyi többször is hangoztatta, hogy a szocializmust tart ja a legfejlettebb társadalmi berendezkedésnek. „Meg kell szűnni az arisztokrácia, főpapság, bankokrácia kizsákmányolási monopóliumának, a dolgozók kezébe kell jutni az ország irányításának. Ebben látom Magyarország jövőjét" — mondotta. A szocializmushoz vezető utat azonban nem tudta kellően felvázolni. Legnagyobb fogyatékossága abban rejlett, hogy nem ismerte el a proletárdiktatúra szükségességét. A háború idején a népfront-politika szellemében tevékenykedett. Közreműködött az egységes antifasiszta szervezet létrehozásában, 1944 tavaszán megalakult az Angliai Magyar Tanács, melynek elnöke Károlyi lett. A kiállítást látogatók megismerhetik a Tanács szervezeti szabályzatát és programját, amelyet Londonban élő kommunisták dolgoztak ki. Ezt a programot Károlyi is magáévá tette. Az Angliai Magyar Tanács hatalmas felvilágosító munkát végzett. A magyar uralkodó osztályok katasztrófapolitikájának leleplezése mellett a fasizmus elleni harcra, a fegyveres ellenállás megszervezésére buzdított. Károlyi az emigrációban mindent alá tudott rendelni a demokratikus Magyarország ügyének, az emigrációt csak eszköznek tekintette. Az Ideiglenes Kormány megalakulása után az emigráció felszámolása mellett foglalt állást. Az volt a véleménye, hogy most már haza kell térni, s otthon kell segíteni az újjáépülő országot. Javaslatára az Ängliai Magyar Tanács 1945 április végén feloszlott. Károlyi maga 1946-ban tért haza. Itthon a nép szeretete vette körül. A magyar népi demokrácia elégtételt szolgáltatott neki, érdemeit az 1946. II. tc. törvénybe iktatta. i 1947-ben elvállalta a párizsi magyar követség vezetését. 1949-ben a törvénysértő perek elleni tiltakozása jeléül lemondott, s attól kezdve haláláig Svájcban, Londonban , és Franciaországban ólt. Megírta Emlékiratai-nak folytatását, melyben végső hitvallásként így nyilatkozott: „Társadalmunk betegségeinek egyetlen gyógymódja a szocializmus, ez volt véleményem mindig és ma is ezt gondolom." Az utolsó teremben vence-i lakószobájának berendezése látható, majd néhány tárlóban a temetésével kapcsolatos dokumentumok s a róla szóló újabb méltatások találhatók. Károlyi nagy, szinte páratlan utat tett meg. Az ország egyik leggazdagabb földesura, az OMGE elnöke, az úri kedvtelésből politizáló grandseigneur saját tapasztalatai alapján, lelkiismerete parancsára végül is eljutott a proletariátussal való szoros szövetségig, a kommunistákkal való együttműködésig. Nem volt tagja a kommunista pártnak, de mindvégig rokonszenvezett vele. A kiállítás sokoldalúan, meggyőzően állítja elénk Károlyi alakját ós fejlődését, s jól ábrázolja emberi kiválóságát ós példamutatását. Rendkívül gazdag és rengeteg új ismeretet nyújt Károlyiról. Sajnáljuk, hogy ez a hatalmas anyag néhány kisebb szobában van összezsúfolva, s így nagyon fárasztó az áttekintése. Éppen az iratok s egyéb emlékek óriási mennyisége következtében csak az általunk legfontosabbnak vélt dokumentumokat említettük meg ismertetésünkben. Szerencsés ötlet volt magyarázó szöveg helyett önéletrajzából vett idézetekkel tájékoztatni a látogatót. Talán nem lett volna érdektelen ezek pontos lelőhelyét is feltüntetni. Stier Miklós—Vida István