Századok – 1964

Figyelő - Károlyi emlék-kiállítás a Legújabbkori Történeti Múzeumban (Stier Miklós–Vida István) 1361

1364 figyelő tárul a látogatók elé az a nagyarányú rágalom-hadjárat, amelyet a Tanácsköztársaság: leverése után otthon és külföldön indítottak ellene. Bírósági úton elkobozták vagyonát. Az arisztokraták klubja s a Nemzeti Kaszinó kizárta soraiból. Károlyi harcot indított a Horthy-rendszer ellen. Nyilvánosságra hozta rémtetteit, leleplezte keresztény ós hazafias jelszavai álnokságát. Különösen jelentős dokumentuma ennek a bécsi interparlamentáris konferencia tagjaihoz küldött s a kiállításon is látható 1922-es felhívás, amelyefc Jászi Oszkárral, Szende Pállal, Linder Bélával és Hock Jánossal együtt írt alá. Károlyi a későbbiekben is mindig figyelemmel kísérte a magyarországi eseményeket. Károlyit külföldön mindenütt rokonszenvvel vették körül az egyszerű emberek-Ausztriában 1921-ben a villachi munkások — félve attól, hogy a horthysta különítmények esetleg megkísérlik elrablását — önkéntes gárdát alakítottak, és minden éjjel őrt álltak Károlyiók lakása előtt. Egyik nyilatkozatában maga mondta el, hogy a jugoszláv emberek szinte versengtek azon, hogy ki segíthetne rajta inkább. Kisebb utazásokért nem fogadtak el fuvardíjat, a cipész cipőtalpalásért nem kért semmit, s az orvo» ingyen kezelte kislányát . Károlyi az 1918 — 1919-es forradalmak hatása alatt az emigrációban egyre inkább balra tolódott, s miután felismerte a magyar és a környező országok uralkodó osztályainak ellenforradalmi magatartását, egyre közelebb jutott a munkásmozgalomhoz ^ ,,. . . ahol a magyar proletariátussal együtt vagyok, ott vagyok én igazán otthon" — vallotta. Ezzel egyidejűleg egyre inkább szembekerült az októbristákkal, mindenekelőtt Jászival, noha baráti kapcsolataik mindvégig megmaradtak. „Amennyire szeretem Jászit mint embert, annyira nem tudom politikailag követni" — írta 1924 végén. A nézeteltérések alapvető okát Károlyi így fogalmazta meg: „Jászi még mindig ott tart, hogy Oroszországban a bolsik késsel a szájukban rohannak, gyilkolnak, gyújtogatnak." Szovjet-Oroszország megítélésének kérdése volt az a vízválasztó, amely Károlyit végleg elkülönítette a polgári emigrációtól. Károlyi a világ első munkásbatalmát nagy jelentőségűnek, a nemzetközi munkásmozgalom központjának tartotta, — tevékenységét élénk érdeklődéssel kísérte. Külpolitikai koncepciójának alapja éppen a szláv népekkel való együttműködés, a szovjetorosz orientáció lett. Károlyi a polgári demokratikus forradalomban együttműködött a szociáldemokratákkal. A 20-as évek elején azonban felháborította, hogy az MSzDP jobboldali vezetői részt vettek az ellenforradalmi Huszár-kormányban, s ezzel aláírták a tömeginternálásokat és kommunista társaik halálos ítéletét. Különösen elítélte, hogy lepaktáltak Bethlennel ós Horthyval. „De az 1921-es paktum ós legújabb viselkedésük (a Beniczky-ügyben tanúsított magatartásuk — Szerzők) volt az az utolsó csöpp, amelytől kicsordult a pohár, s azóta képtelen vagyok bevenni áruló tetteiket" — írta Vambéry Rusztemnek. Károlyi harcot indított az emigrációból a szociáldemokrata párt politikája ellen. A kiállításon láthattuk a párt vezetőségéhez küldött nyílt levelét, amelyet a Magyarországi Szocialista Munkáspárt sokszorosított formában terjesztett. Károlyi ebben a levélben, amelyet az 192tí-os választások előtt írt, rámutatott arra, hogy az MSzDP elárulja a köztársaság és a földosztás követelését. Kifejtette, hogy a köztársaság és a radikálisföldreform áz a két kardinális proletár-követelés, amelynek megvalósítása- nélkül nem lehet a szocialisták többi programját sem kiharcolni. E küzdelem sikeres megvívásához azonban a magyar proletariátus egységfrontjára, a város ós a falu dolgozóinak összefogására van szükség. A 20-as évek második felében — amikor mindjobban elhidegült a polgári emigrációtól s a Magyarországi Szociáldemokrata Párt jobboldali vezetőitől — egyre közelebbi kapcsolatba került a kommunistákkal, személy szerint Bölöni Györggyel, Karikás Frigyessel. Be akart lépni a KMP-be is, de Kun Béla fenntartásai miatt erre nem került sor. Korányi Frigyes párizsi követnek a kiállításon helyet kapott titkos jelentései azt mutatják, hogy franciaországi tartózkodása alatt egyre aktívabban vett részt a nemzetközi antifasiszta mozgalomban is. 1929-re szoros kapcsolatba került Henri Barbusse-szal, s csatlakozott lapjához, a ,,Monde"-hoz. Károlyi a magyarországi viszonyok mellett állandóan figyelemmel kísérte az európai politikai eseményeket is. Számos, az európai fejlődést illetően helytálló, előrelátó megállapítását idézhetnénk. Egyike volt azoknak, akik a fasizmussal mint társadalmi jelenséggel először foglalkoztak, noha annak valódi lényegét ő sem tudta feltárni. A kiállításon is érdemes lett volna pl. utalni az 1928-ban Quo vadis Europa? címmel írt cikksorozatára, amelyben beható elemzéssel arra az eredményre jutott, hogy: „a fasizmus annak a középosztálynak kétségbeesett politikája, amely érzi, hogy normális módszerekkel nem tudja megmenteni társadalmi és gazdasági pozícióját. Célja, hogy fenntartsa a kisburzsoá kapitalizmust, és még a szocializmus irányában való fejlődést is minden eszközzel meg-