Századok – 1964

Figyelő - Károlyi emlék-kiállítás a Legújabbkori Történeti Múzeumban (Stier Miklós–Vida István) 1361

figyelő 1363 Magyarország is !" Gazdag anyag mutatja be az út jelentősebb állomásait. A legérdekesebb az a fénykép, amely a „Vaterland" hajó fedélzetén útitársaival ábrázolja. E csoportról mondotta Károlyi, hogy sejtje volt az 1 ÍJ 18-as októberi Nemzeti Tanácsnak. Sajnáljuk, hogy a rendezők nem tüntették fel, kiket ábrázol a kép. Az amerikai utat Károlyi a szociáldemokratákkal együtt szervezte meg, s Kunfit is magával vitte. Érdekes az a dokumontum, moly szerint az előadói körút alatt begyült összeg egy részét, kb. 18%-át a demokratikus választójog és a függetlenségi párt politikájának népszerűsítésére és fejlesztésére fordították, másik részét, kb. 15%-át az SzDP kapta, s a fennmaradó összegből, kb. 65 000 koronából „Magyarország" címmel antimilitarista politikai napilapot alapítottak. Időközben azonban kirobbant az első világháború, s az Amerikából JEurópába visszatérő Károlyit a Monarchiával hadiállapotban levő Franciaországban Bordeauxba internálták. A kiállítás bemutatja itt készült kézírásos feljegyzéseit, melyekben további politikai elképzeléseit vázolta. 1914 szeptemberében hazaengedték. Itthon a háború megszállottai a sajtóban támadást indítottak ellene. Az otromba támadások azonban nem törték meg, s a Magyarország számára adott — a kiállításon is látható — első nyilatkozatában (1914. október 26.) a demokratikus jogokért szállt síkra. Számos érdekes dokumentumot tárnak a látogatók elé a Károlyi 1915 —1918 közötti tevékenységét bemutató szekrények. Jól kiválasztott fényképekkel illusztrálták a kiállítás rendezői Károlyi 1915 őszi élményeit. Önként bevonult katonának, s kiment a frontra. Később maga is hibásnak minősítette ezt a lépését: ,,. . . Mindenesetre bátrabb lett volna gyávábbnak látszani" — írta. A frontról azonban hamarosan visszatért, s újra belevetette magát a politikai küzdelmekbe. Kiállították azt az emlékiratot is, amelyet az Olaszországgal való béke fenntartásáért terjesztett elő. 1916 derekán kilépett a Függetlenségi Pártból, és saját pártot alapított. Programjának középpontjában a demokratikus jogok biztosítása és a békekötés szerepelt. E célokért együttműködött a szociáldemokratákkal és a radikálisokkal is. Az együttműködés szervezeti kereteit az 1917. június 6-án megalakult Választójogi Blokk adta. A legértékesebb dokumentum éppen a Választójogi Blokk akcióbizottság ülésének jegyzőkönyve. Károlyi következetes háború-ellenességével, a haladást szolgáló politikai reformok melletti kiállásával nagy népszerűségre tett szert. Azon polgári politikusok közé tartozott, akik világosan látták a Monarchia elkerülhetetlen pusztulását. Ezórt a parlamentben is a független Magyarországért szállt síkra. A látogatók elé tárt dokumentumok azt bizonyítják, hogy szolidaritást vállalt a cattarói tengerész-felkeléssel is. Németország és szövetségeseinek katonai veresége a fronton, a Monarchiában fellángoló nemzetiségi mozgalmak, a háború következtében előállt súlyos gazdasági és szociális helyzet, valamint a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatása a forradalom útjára terelte a magyar társadalom fejlődését is. 1918. október 25-én megalakult a Nemzeti,Tanács, amelynek Károlyi lett az elnöke, október 30 — 31-ón pedig a néptömegek végrehajtották a forradalmat, megdöntötték a gyűlölt Tisza-rendszert, s a hatalom a Nemzeti Tanács kezébe került. Károlyi a polgári demokratikus forradalomnak egyik vezető egyénisége volt: 1918. október 31-től 1919. január 11-ig miniszterelnök, 1918. november 10-tól a Tanácsköztársaság kikiáltásáig köztársasági elnök. A Károlyi Mihály 1918-as szerepét és jelentőségét bemutató tablók azonban valamivel színtelenebbek az •előzőeknél. A feliratokból nem derül ki elég egyértelműen az, hogy Károlyi maga a polgári demokratikus forradalom kereteit akkor lényegében még nem akarta meghaladni. A Nemzeti Tanács ós a Katona Tanács tagjairól, a kápolnai földosztásról készült fényképek mellett érdeklődésre tarthat számot a fegyverszüneti egyezmény szövege és a minisztertanács 1919. március 21-i ülésének jegyzőkönyve. Utóbbi azért nevezetes, mert ezen az ülésen jelentette be Károlyi lemondását, s ezzel lehetővé tette, hogy a proletárdiktatúra békés úton győzhessen. Bár a Tanácsköztársaság idején Budapesten élt, s néhány vezetőjével továbbra is fenntartotta a kapcsolatot, az eseményekben nem vett részt. 1919 július elején pedig családjával együtt emigrált. A kiállítás következő része — egy külön terem — az emigráció éveivel foglalkozik. Károlyiék viszontagságos körülmények között lépték át a határt, s Csehszlovákiában telepedtek le. Onnan azonban kiutasították őket, s 1921-ben Olaszországba költöztek. Firenzében egy családi penzióban laktak. Rövid időn belül azonban fehérorosz emigránsok és egy Horthy-ügynök segítségével letartóztatták, s az osztrák határra szállították őket, majd Jugoszláviába kerültek. Innen 1923-ban Angliába mentek, később, 1925-től Párizsban éltek. A tőkés—nagybirtokos uralkodó osztály nem tudta megbocsátani Károlyinak, hogy elszakadt osztályától. A kiállításon megtekinthető dokumentumokból plasztikusan