Századok – 1964

Figyelő - Károlyi emlék-kiállítás a Legújabbkori Történeti Múzeumban (Stier Miklós–Vida István) 1361

1362 figyelő akarta, hogy legyen jó keresztény, jó magyar és koronázott királyának lojális alattvalója. Korán árvaságra jutott, s szülei halála után hatalmas hitbizomány ura lett. Különös hatással volt rá nagybátyja, Károlyi Sándor, aki a nagybirtokos arisztokrácia hatalmát féltve, a századforduló heves agrárszocialista mozgalmainak ellenszeréül szövetkezeti mozgalmat szervezve, a marxizmus tanulmányozásától sem riadt vissza. Az egyik szekrényben látható Marx-müveket б adta unokaöccse kezébe, aki azonban már ténylegesen azok hatása alá került. ,,Azt hiszem, ezek az együtt töltött órák, első korai Marx olvasmányaim döntötték el életemot. Marxból szívtam magamba, hogy az elnyomott osztály önfelszabadítása kell, hogy meghozza a szabadság birodalmát és ez lett későbbi tetteim rugója" — idézi az egyik felirat Károlyi vallomását. A következő szekrények politikai pályakezdetónek eseményeit idézik. Kezdetben családja kormánypárti hagyományait követte. 1901-ben Zilahon szabadelvű programmal képviselőnek jelöltette magát. Felháborította őt a választási korrupció, s nem adott pénzt a korteshadjárathoz, ezért megbukott. A választások után figyelme a gazdasági kérdések felé fordult, elsősorban a hitel-, értékesítő- ós fogyasztási szövetkezetekkel foglalkozott. Tagja volt több külföldi szövetkezetnek, részt vett kongresszusaikon. Annak az elektromos ipari szindikátusnak az alapító okirata pedig, amelyet Károlyi hozott létre, arról tanúskodik, hogy az iparban is érdekelve volt. 1905-ben a koalíció oldalán képviselővé választották. A parlamentben szembefordult a kormánypárt erőszakos, jogtipró manővereivel. Ebben az időben jelentek meg első cikkei. Kottőt láthatunk ezek közül, az egyik az 1908-ban a Magyar Gazdák Szemléjében „Szövetkezet és szocializmus" címmel jelent meg, másik cikke pedig a Budapesti Hírlapban „Társadalomtudomány ós nemzeti érzés" címmel látott napvilágot. 1909. április 25-e jelentős dátumává vált politikai karrierjének. Ekkor, 34 éves korában lett ugyanis elnöke a nagybirtokosok óriási befolyással bíró érdekképviseletének, az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek. Fényképek, az OMGE díszoklevele s a Köztelek cikkei szólnak erről. Politikai tevékenysége hamarosan ellentétbe került a nagybirtokos körök érdekeivel. Azok túlzott befolyását károsnak tartotta, a kis- és középbirtokosok számának növelésével akarta hatalmukat ellensúlyozni. A következő, igen értékes dokumentum — Károlyi programbeszódje — már pályájának új állomását mutatja. 1910-ben Kápolnán kormányellenes, pártonkívüli programmal indult. Szakított a koalícióval. Politikai felfogásában közeledett a radikális értelmiség s Justh Gyula ós csoportja nézeteihez. Noha sok kérdésben osztályától eltérő véleményt nyilvánított, pl. az OMGE elnökségében és tisztviselői karában egyedül ő szavazott az általános, titkos választójog bevezetése mellett, gazdaságpolitikai munkássága akkortájt továbbra is az agrárius érdekek védelmezésére irányult. Ezt bizonyítja a Krassó-Szörónyi Lapok a kiállításon is megtekinthető 1911. január 29-i számának „Az igazi demokrácia" c. cikke, amely Károlyit védi az agrárius politikát támadókkal szemben. 1910 után a magyar uralkodó osztályok erőiket már a háborúra való felkészülésre fordították. Károlyi egyre inkább szembe került a munkapárti kormányok reakciós kül- és belpolitikájával. Demokratikus reformok, mindenekelőtt az általános és titkos választójog bevezetését szorgalmazta, és ellenezte a Németországgal való szövetséget. 1912-ben lemondott az OMGE-ben viselt tisztségéről, s a parlamentben az ellenzék harcos vezetője lett. Tisza — mint házelnök — a parlamenti ellenzék letörésére erőszakos eszközökhöz nyúlt. 1912. június 4-én rendőrökkel kivezettette a kormány politikájával szembenálló képviselőket, közöttük Károlyit. 1912 őszén katonaságot vonultatott fel az országgyűlés megnyitásának idejére. A parlamenti ellenzék a kormány durvaságai ellen országszerte tiltakozó népgyüléseket szervezett. A parlament előtt ülő katonák fónykópei, karikatúrák, újságcikkek szemléletesen érzékeltetik ezt a feszült politikai légkört. Károlyit a lezajlott események végleg Tisza ellen fordították: „Tisza politikai gyújtogató, lángba borítja az országot" — mondotta. 1913-ban, a Tisza-kormány kinevezése után a Kossuth- ós a Justh-féle függetlenségi párt s a Károlyi vezette pártonkívüli függetlenségi csoport Károlyi Mihály elnöklete alatt egyesült. A világháború előestéjón elsősorban külpolitikai kérdésekkel foglalkozott. A Független Magyarországban, az Egyetértésben s néhány más, főleg külföldi lapban megjelent s a kiállításon is bemutatott cikkei már erre utalnak. 1913 őszén a németbarát külpolitikai irányzat ellensúlyozására francia kapcsolatok kiépítésével próbálkozik. Láthatók Poincaréhoz írt levelei, valamint Az Est 1914. február 17-i száma, amely beszámol a francia köztársasági elnöknél tett látogatásáról. Párizs után 1914 februárjában népes küldöttséggel az Amerikai Egyesült Államokba utazott előadói körútra azzal a céllal, hogy hirdesse: „Van egy németellenes