Századok – 1964

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 1327

rOLYÓIRATSZEMXE 1351 ERNST VVANGERMANN ismerteti Erie Hobsbawm: The Age of Revolution (A forradalom korszaka) с. könyvét (90 — 92. 1.). A könyv érdemeként kiemeli, hogy a szerző a politikai, szociális, gazdasági, tudományos, irodalmi és művészeti változásokat 1789—1849 között nemzetközi síkon mind bemutatta, kiemelvén, hogy a gazdasági forradalom hazája inkább Anglia, míg a szociális-politikai forradalomé Franciaország volt. 1963. ápr. sz. — EDDIE FROW: A gépészmunkások 1852. évi sztrájkja (118 — 121. 1.) bevezetőjében jelzi: a téma azért is aktuális, mert napjainkban is igen elterjedt a túlórázás, aminek révén Angliában a tényleges heti munkaidő közelebb áll az 50, mint a legális 42 órához. A gépészszakszervezet, megteremtése éppen a túlórázás elleni harchoz fűződik. A túlóra elleni küzdelemben erősödtek meg a szakszervezetek, noha a tőkések éppen ezeket szerették volna teljesen lerombolni. A cikk részletesen leírja ennek a három hónapos keserű sztrájknak történetét, amelyben 10 000 munkás ügye egy időre elbukott. 20 évvel később, 1872-ben viszont már a 9 órás munkaidő birtokában folyik tovább a küzdelem, ugyancsak a túlórázás ellen. E. Frow tovább kíséri ennek a küzdelemnek alakulását, s a szakszervezetektől várja a 42 óra gyakorlati biztosítását. — 1963. júl. sz. — JOAN CARRIT: Gyerekek a változó világban. Új irányzatok a gyerekekről való gondoskodásban (198 — 204. 1.) utal arra, hogy a gyermeknevelés egészében modern fogalom a XVII — XVIII. századbeli közfelfogáshoz képest, amikor a gyerekeket „miniatűr felnőttekként" kezelték, vagy amikor a XIX. század elején tömegével valóban dolgozókká is váltak. Az utóbbi évszázad alatt mind a közfelfogás, mind a gyerekek szociális körülményei lényegesen megváltoztak, s ennek következtében még fizikai erőnlétük is módosult. Carrit adatokat sorol fel, hogy a 70 — 80 évvel ezelőttihez képest mennyivel magasabbra nőnek a gyerekek, fiatalok, mennyivel korábban kezdődik nővé, férfivá érésük. Ennek megfelelően Carrit szerint a nevelésnek is alkalmazkodnia kell e változáshoz. 1963. nov. sz. —ANDREW ROTHSTEIN: A Szovjetunió a világpolitikában 1917 — 1963 c. cikke (325 — 334. 1.) vázolja a forradalom előtti cári viszonyokat, majd hangsúlyozza, hogy a forradalom a cári imperialista szerződóseket és törekvéseket is felszámolta. A forradalmi kormány anyagi segítséget nyújtott a mongol és török forradalmi kormánynak. Ugyanakkor az országban akkor adott általános választójogot, amidőn csak néhány országban volt ez tényleges gyakorlat, csakúgy, mint a 8 órás munkaidő. Rövid vázlatot ad a szerző a békés együttélés politikájának lenini s későbbi alkalmazásáról. Ezt követően bemutatja, hogy mégis mindenkor fellépett baloldali ellenzék, amely a világforradalom elárulásával, a belső kapitalista restaurációval vádolta a szovjet kormányt. Erre vonatkozólag a „munkásellenzék", Buharin, Trockij egykori nyilatkozataiból, újságcikkeiből idéz. 1963. dec. sz. — REUBEN FALBER: Rövid bevezető a torypárthoz (363 — 374.1. rávilágít arra, hogy a tory-párt, az 1906, 1923, 1929-es, de mindenekelőtt az 1945 utáni vereség után miként tett erőfeszítéseket a párt megújhodására. A modern tory-párt az 1867 — 1884 közötti időszakban jött létre, szoros összefüggésben az általános választójog bevezetésével. Történeti aspektusban megvilágítja a tory-párt összeszövődósét a nagytőkével, statisztikai felméréseket közöl a tory képviselők szociális összetételéről, kiválogatásuk módjáról, s főként a párt szervezeti felépítéséről, szervezeteinek működéséről. 1964. ápr. sz. — DENNIS GOODWIN: A shop stewardok múltja, jelene és jövője c. írása (109—115. 1.) elsősorban a shop stewardok (üzemi bizalmiak) kiválogatásának mély demokratizmusát hangsúlyozza, amely őket oly erőssé teszi. Foglalkozik a shop steward mozgalom 1914 előtti történetével, az első világháború íilatti hőskorával, 1945 előtti megszilárdulásukkal (többnyire a tőkések ós jobboldali munkásvezetők ellenére), majd jelenlegi problémáikkal és feladataikkal. — J. PAST AND PRESENT, 27. 1964. ápr. sz. — M. M. POSTÁN: A százéves háború költségei c. tanulmányában (34 — 53. 1.) körültekintő alapossággal vizsgálja azt az újabban angol történész által felvetett szempontot a százéves háború költségeivel kapcsolatban, amely szerint Anglia, Franciaországgal ellentótben, hasznot húzott a háborúlx')! és a francia területek megszállásából. A háborús kiadások és nyereségek megállapításának reális (a háború által befolyásolt gazdasági források és tevékenységek szűkülése vagy bővülése) és fiskális (a költségek és bevételek ellenőrzése, nyomon kísérése a kincstári adatok alapján) módszerét egyaránt alapul véve és vizsgálva, a szerző nem tudja elfogadni azt az állítást, hogy a háborús nyereségek fedezték volna az angol kpz- és magánveszteségeket. Ha viszont eltekint a konki'ét gazdasági számításoktól, s a háború gazdasági mérlegének adataitól és azt az elméleti kérdést feszegeti — mint Sombart, vagy Schumpeter —, hogy a háborús veszteségek ellenére az angol társadalom és gazda-