Századok – 1964

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 1327

1352 F О T, У ÓIR ATS Z К M T. E sági élet nyert a háborún, mivel mozgásba hozott és kifejlesztett olyan tőkéket, jövedelmeket és forrásokat, amelyek békeidőben statikusak voltak, akkor arra az eredményre kellett eljutnia, hogy míg a vagyon cirkulálása a merkantil ós földbirtokos érdekeltségek között kiegyenlítette egymást, a társadalmi és politikai életben jelentős változások történtek. Ezek a változások azonban bekövetkeztek volna többnyire a háború nélkül is, nem lehet mindazt a háború számlájára írni, amit a száz évnek kell tulajdonítani. — CH. HILL: William Harvey és a monarchia eszméje е. tanulmányában (54 — 72. 1.) összefüggést keres I. Jakab, majd I. Károly udvari fizikusának, Harveynak eszméi ós az akkori társadalmi valóság, valamint annak változásai között. Hillt nem érdekli Harvey nézeteinek tudományos hitele és megalapozottsága, hanem azoknak azonosulása korának eszméivel. 1628-ban De Motu Cordis с. művében Harvey a szív központba helyezésével az emberi szervezetben anatómiai igazolását nyújtja az abszolút monarchia elvének; 1649-ben és 1651-ben viszont De Circulatione Sanguinis és De Generatione Animalium c. műveiben már detronizálta a szívet (1649-ben végezték ki I. Károlyt) és a vérben ismerte fel a test életadó főelemét. Harvey eszméinek elemzésével a szerző arra kívánt rámutatni, hogy eszmetörténetet sohasem szabad a társadalmi környezettől elvonatkoztatva vizsgálni.—P. THOMPSON tanulmánya alondoni liberálisokkal, radikálisokkal és munkáspártiakkal foglalkozik az 1880—1900-as időszakban (73— 101. 1.). A londoni politikai aréna ismeretében lehet csupán megérteni a XIX. századvégi liberális párt problémáit és a Labour-párt előretörését. London és külvárosai mintegy 70 képviselőt küldtek a parlamentbe, a főváros szerepe különösen az 1885 —1892-es választásokon volt szembetűnő. A szerző véleménye szerint a századfordulót megelőző húsz esztendő folyamán a londoni politikai életben két jelentős változás ment végbe. Az egyik a Labour-pártnak mint politikai erőnek megjelenése, a másik a politikailag aktív munkásosztálynak a radikalizmus helyett az SDF marxista szocializmusához való vonzódása, majd csatlakozása. A szerző függelékben választási statisztikákat ós térképeket ad.—Rövid összefoglalásban — ismertetve az egyes hozzászólások mondanivalójának lényegét — közli a lap szerkesztősége az 1963 nyarán tartott 6. Past and Present-konferencia anyagát Történelem, szociológia és társadalmi antropológia címmel (102 —108. 1.). A konferencia célja az volt, hogy e fenti három tudományág rokonvonásait vizsgálja, tudomásul véve, hogy napjainkban íratlan szabályok alapján a munka folyamán sajátos társadalmi és történeti kérdések kapcsán bizonyos egymásrautaltság, sőt együttműködés fejlődött ki köztük. A vita részben általános kérdések körül — mint pl. a történettudomány és szociológia kapcsolata — részben egy bizonyos problémakör — a királyság jelentősége éa természete, fejlődése és hanyatlása, ereje és gyengesége, mint a társadalom és közösség vetülete — körül bontakozott ki. — J. THIRSK: A család c. szemlecikkében (116 — 122. 1.) méltatja két francia szerző kitűnő művét, Ph. Aries: L'Enfant el la vie Familiale Sous l'ancien Régime. Paris, 1960. (Angolul: Centuries of Childhood. Cape, London, 1962) és R. Mandrou: Introduction à la France Moderne. Ed. Albin Michel, Paris, 1961 — és fontos adalékokat nyújt az angol család életéről a XVI — XVII. században, — különösen a nők helyzetéről —, kiemelve a regionális és osztálykülönbségek figyelembevételének fontosságát. — H. THE JOURNAL OF MODERN HISTORY. 1963. 35. köt. 2. (jún.) sz. — H. V. WHITE : Croce történet jelfogásának maradandó értéke c. tanulmányában (109—124. 1.) a tíz esztendővel ezelőtt elhunyt jelentős liberális történész életművét és azon belül történetfilozófiai szemléletét vázolja. A szerző szerint Croce történetírói munkásságában, mindenekelőtt a XIX. századi Európáról szóló művében sok a tiszteletreméltó, maradandó vonás, a felelősségérzet az „európai kultúra" ős „humanizmus" megőrzése iránt. A Croceval szemben Olaszországon belül és túl felsorakoztatott,, tudománytalanságát, miszticizmusát és irracionalizmusát bizonyító érvekkel szemben White Croce sokrétű szemléletmódját, bizonyos fokú kritikai állásfoglalását, történetírásában a jelenre való apellálást és az. egyszerűsítésektől való vonakodását emeli ki. — F. G. WEBER Palmerston brit külügyminiszter 1848-as külpolitikájának olyan aspektusát dolgozza fel elsősorban a Foreign Office iratai alapján, amelyet a kortársak és az utókor történészei többségében félreértettek. Vizsgálatának tárgya a brit államférfiú politikája a német államok, mindenekelőtt Poroszország irányában (125—136. 1.), amelyet a szerző nyomon kísér 1848 februárjától, a március 18-i berlini forradalmat követve, a Schleswigholsteini háború angol—porosz vonatkozásain keresztül, a porosz liberális forradalom júniusi, radikálisabb irányba történő fordulásáig, majd utóbb a decemberi újabb fordulatig, a militarista autokrata Brandenburg miniszterelnöki kineve-