Századok – 1964

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 1327

1348 FOLYÓIRATSZEM LE majd egyenként foglalkozik a búr háború kérdésében tanúsított magatartásukkal. Megvilágítja, hogy a fábiánusoknál a G. B. Shaw képviselte újfajta soviniszta-imperialista csoporttal szemben a Webbek más véleményen voltak, s Hobson vezetésével egy háborúellenes kisebbség is működött. A Clarion-csoport, elsősorban Blatchford vad „jingoista" soviniszta lett, noha eléggé ismerte a dél-afrikai helyzetben mind az angolok, mind a búrok vétkeit. Azonban ennél a csoportnál is voltak háborúellenes elemek. A Szociáldemokrata Föderáció határozottan háborúellenes volt, de H. M. Hyndman és H. Queich élesen fogalmazott cikkei antiszemita felhangot kaptak, ami jórészt azzal magyarázható, hogy a bányatőkések között nagy számmal szerepeltek zsidók. E felhangot viszont sokan kifogásolták, többek között a párt egyik teoretikusa, a történetíró B. Bax. A szerző rámutat, hogy később a párt vezető csoportja feladta a háborúellenes küzdelmet, arra hivatkozván, hogy nekik elsősorban a szocialista gondolatot kell terjeszteniük. E módosított véleményt többen bírálták, Hyndman viszont az Internacionálé idevonatkozó sürgetései elől is kitért, s arra utalt, hogy minden nagyhatalom imperialista politikát folytat, s ezért ne ítéljék cl külön Angliát. Bealey aláhúzza, hogy Hyndman sovinizmusa már ekkor kiütközött. A szerző ezután a legnagyobb angol korabeli munkáspárt, a Független Munkáspárt állásfoglalásait elemzi. Az irányadó Keir Hardie antinacionalista, háborúellenes kiállása volt. Lényegében MacDonald, a párt másik befolyásos vezére is közel állt ehhez, részben a liberális hagyományos „Little England" felfogást vallva. Bealey a politikai pártcsoportosulások magatartásának felvázolása után nagy erőfeszítést tesz a munkások hangulatának feltérképezésére, a kisebb súlyú munkáspolitikusok, parlamenti képviselők szereplésének rögzítésére. A szerző megállapításait kiterjedt forrásanyagra építette fel. — A speciális szám krónika-rovata néhány kevéssé ismert ponton egészíti ki az általános ismereteket. Rövidebb tájékoztató jellegű közlemény szól azolaszszocialisták (71 —85.1.), az orosz szociálforradalmárok (eszerek) (93—100. 1.), a német szociáldemokraták (1884 és 1910 közötti) gyarmatosítással szembeni magatartásáról (101 —110. 1.). További közlemény a belga Munkáspártban a Kongó-terület megszerzésekor lefolyt vitát ismerteti (110-119. 1.). — A dokumentum-rovatban G. HAUPT közöl három dokumentumot, amelyik a törökországi szocialista mozgalom kezdeteit világítja meg (121 — 138. 1.), Végül M. SITA közöl bibliográfiai áttekintést a szocializmusnak a muzulmán országokban való század eleji jelentkezéséről (139 — 142. 1.). — J. LA PENSÉE. Tudományos, művészeti és filozófiai folyóirat, kéthavonta jelenik meg Párizsban. Paul Langevin és Georges Cogniot alapította 1939-ben. A szerkesztőség s a szerzők törzsgárdáját egyaránt francia kommunisták alkotják-A folyóirat gyakran közöl történelmi tárgyú tanulmányokat is.— 1963. ápr. sz.— A. L. MORTON: AZ utópia fél-évszázada (Robert Owentől és Charles Fourier-tői William Morrisig) (26 — 37. 1.). A nálunk is ismert angol marxista szerző némi történeti bevezetőt nyújt, megemlékezik Morusról, majd a XVII. századi angol polgári forradalom idején fellépő, szocialista programot hirdető utópistákról. Hangsúlyozza, hogy ezeknek nem volt nagy visszhangjuk, hiszen Anglia maga is ekkor csak másodrendű hatalom. A francia forradalom viszont már az akkori világ központjában zajlott le, s így a francia utópisták hordereje is nagyobb. Természetesen ezt a társadalmi fejlődós is alábástyázta. Morton ehelyütt Engels értékeléseire is támaszkodik. A továbbiakban a XIX. század első utópistáinak tanairól néhány érdekes megállapítást tesz. Hangsúlyozza, hogy Owen és Fourier között nagyobb a hasonlóság, mint Saint-Simon és Fourier között. Ezt részint a szociális eredettel, foglalkozással ós tapasztalatokkal magyarázza. Mindketten nagy teret biztosítottak a nevelés problémáinak s I ellenezték a mezőgazdasági és ipari munka merev szétválasztását. A chartista mozgalomba is többféle utópista-szocialista tanítás vegyült el — többek között O'Connor agrárelképzeléseiben is ezek jelentkeznek. A chartizmus hanyatlása után az utópizmus az Egyesült Államokba „vándorolt ki", — mintegy személyileg is, hiszen évente mintegy 1000 radikális hajózott át Amerikába. Itt a vallási utópista szekták is terjedtek, az owenista tanokkal együtt, de legerősebbnek az 1840—1850-es években a fourierizmus bizonyult. Könyvek és brosúrák népszerűsítették, de a New York Tribune is rovatot biztosított ezen eszméknek. A fourierista gyakorlati kísérletek elbuktak. A közösségek harcos úttörői ezt azonban mégsem tekintették a gondolat kudarcának. Ugy ítélték, nincs kellő anyagi, de gondolati fedezetük sem az igazi, komoly kísérlethez, ezért az eredményt nyitottnak kell tekinteni — vallották még az 1850-es évek elején is. Ugyanekkor Amerikában is új gazdasági fellendülés kezdődik, felfedezik az aranymezőkot, s ha az utópizmus egy formája volt a tengerentúlra menekülés, ez folytatódott,