Századok – 1964

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 1327

FOL YÓIR ATSZEMLE 1349 abban a formában, hogy Amerikában viszont a „nyugati" messzeségbe menekültek. Európában az I. Internacionálé évei következtek, a tényleges munkásmozgalommal elhalványult az utópizmus. Később azonban, a századforduló idején, mikor a munkásmozgalom újra nagy léptekkel indult el, ezt kiegészítőén ismét jelentkezett az utópizmus, részint Bellamy, részint a Morton szerint legértékesebb utópista, W. Morris révén, aki az emberi humánum biztosítását, a boldogság kiterjesztését kutatta a gépek korszakában, s oly világot követelt, amikor a munka maga is örömteli, s nem terhes időtöltésnek tx'inik a dolgozó embernek. 1963. jún. sz. — GEORGES COGNIOT: Marx és a nevelés (3 — 20. 1.). Marx írásai nyomán vizsgálja a marxista pedagógia kialakulását, illetőleg ennek a munkásmozgalomban való elfogadását. Ugyanebben a számban jelent meg JEAN BRUHAT-nak, a nálunk is ismert francia kommunista történésznek recenziója Aragonnak a Szovjetunióról készített munkájáról (20—34. 1.). Bruhat hangsúlyozza: Aragon igazi történeti munkát adott ki kezéből, ami annál nehezebb volt, mivel nagyon bonyolult jelenségekkel kellett megbirkóznia. Aragon érdemének tudja be, hogy volt bátorsága azt jelezni: még nem tud végleges véleményt kiformálni, esetenként pedig fontos történeti események kellő tisztázását sürgeti. Aragon javára írja, hogy a Szovjetunió történetét egyetemes összefüggéseibe helyezi, de ezzel nem kíván súlyos jelenségeknek menlevelet adni. Bruhat igazat ad Aragonnak abban hogy fontos kulcsszereplőknek, mint pl. I. V. Sztálinnak pszichológiai arculatát is ki kell dolgozni. Másfelől viszont Bruhat érzékelteti, hogy a jelenkorról van szó, s Aragon nem élhetett teljesen írói képességeivel — mint mondjuk XVIII. Lajos esetében —, minthogy ezek a szereplők még „a mára nehezednek". Másfelől viszont Aragon maximálisan törekedett a korszellem, a termelés emelése hősies hétköznapjainak, az egyszerű emberek történeti erejének és a kulturális élet alakulása felfeló-ívelésének érzékeltetésére. 1963. okt. sz. — Társadalmi osztályok Franciaországban (74 — 86. 1.) címen JEAN DAUTRY érdekes recenziót közöl M. Bouvire Ajam és G. Mury hasoncímű munkájáról. Dautry bevezetőjében Garnier-Pagès 1847 decemberi parlamenti beszédéből indul ki, aki Guizot-t azért hibáztatta, mert osztályokról beszélt, holott ezek Garnier-Pagès szerint Franciaországban már eltűntek. Három hónappal később robbant ki a februári forradalom. Dautry hangsúlyozza: a társadalmi viszonyokban Marx és Lenin óta kétségtelen nagy változások következtek be, a társadalmi alapszerkezet azonban nem módosult, s ezt jól tükrözik De Gaulle sztrájkellenes törvényei. Dautry fenti cikkében foglakozik az osztályok helyzetét felmérő különböző tudományos eredményekkel, véleményekkel. — JEAN VARLOOT: Diderotról és az Enciklopédiáról (87 — 97. 1.) precizirozza Diderot helyét az enciklopédia szerkesztésében, adatokat közöl az enciklopédia elterjedéséről, de főként Diderot eszmei mondanivalóját kívánja tisztázni, s e polémikus írásban mind módszertanilag, mind tartalmilag érdekes megfigyeléseket tesz. 1963. nov. — dec. sz. — GILBERT BADIA előszavával és válogatásában Marx leveleit közli a Tőkéről. (3—27. 1.) — GEORGES COGNIOT: Henri Wallon emlékére (28 — 38.1.) a jelentős francia filozófus-orvos ós pszichológus életútját ismerteti, s ennyiben valóságos történeti cikket nyújt egy olyan francia tudós-típusról, aki az Ecole Normale padjait elhagyva lesz 1914 előtt, a háború szelét érezve, Jaurès híve, a háború után a III. Internacionálé és a francia kommunista párt tagja, az értelmiségi csoport egyik mozgatója, az antifasiszta küzdelmek, majd az ellenállás hősi harcainak részese. A folyóirat ezt követően Wallon tudományos munkásságáról ad képet. — J. ANNALES. 1964. 1. sz. — ERICH MATTHIAS: Ideológia és gyakorlat : a hamis Bernstein — Kautsky vita (19 — 30. 1.) abból indul ki, hogy még Engels sem vette észre: sem Bernstein, sem Kautsky nem tették teljesen magukóvá a marxizmust, hanem csak annyit vettek át belőle, amennyit a felvilágosodás és darwinizmus s általában a természettudományok fejlődése által inspirált világképük lehetővé tett. A szociáldemokrata párt pedig alapjában véve parlamentáris, reformokat kivánó párt volt. Az 189l-es erfurti program elvi és gyakorlati része között nem volt kapcsolat, az elméletben hangoztatott forradalmiság a gyakorlatban nem volt kötelező. Az 1890-es években a viták tárgya a párt taktikája volt, s ennek lényege, az egyre inkább különböző irányzatok egyesítése a párton belül. A párt ideológiája is ehhez a gyakorlati feladathoz igazodott. A párt forma szerint hangoztatott forradalmisága valójában csak fikció volt, a marxizmusból evolucionizmus lett. Az ún. ortodox marxisták és a revizionisták vagy reformisták között éppen ezért nehéz valójában határt vonni. Ezért a szerző szerint nem érthető a Kautsky és Bernstein között kibontakozó éles vita. Kautsky is elismerte, hogy a párt valójában politikai, társadalmi és demokratikus