Századok – 1964

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 1327

FOL YÓIR ATSZEMLE 1329 zőket is figyelembe kell venni, begy sok eredeti „kézirat" már eleve írógépen készült, tehát ezeknek a fajtáival is meg kell ismerkedni). Ez a tényező, a gépi írás­beliség teszi fontossá a korszak diploma­tikájának a kidolgozását is. A kronológia szempontjából igen fontos a gregoriánus naptár bevezetése utáni időben konkrétan megállapítani, hogy egyes területeken mikor hajtották ezt végre, hogy az esemé­nyeket pontosan lehessen datálni. Egé­szen új segédtudomány a filatélia, amely sok esetben szintén segítséget nyújthat ira­tok és események datálásánál, sőt a szerző még arra is hoz példákat, hogy a képes levelezőlapok ismeretéből milyen datálási és egyéb következtetéseket lehet levonni. A genealógia az örökletes proletariátus fel­kutatásábán játszik fontos szerepet. A pecséttan is fontos a hivatalos okiratokra való tekintettel. Nem oly lényeges a címer­tan (bár egyes városi címerek felhasználá­sának még ma is vannak példái). A törté­neti földrajz a termelőerők elhelyezkedésé­ben bekövetkezett változások rögzítését segíti elő. A csatatereken tnég a régészeti kutatás módszertanát is fel kell használni. A felirattan sem elhanyagolható (a volgai csata idején az épületek falára karcolt feliratok forrásértéke pl.). Végül hang­súlyozza a forráskiadványok fontosságát; tudományos szempontból helyteleníti a tematikus forráskiadványokat, ezek a sztá­lini korszaknak felelte k meg, amikor így lehetett a kívánatos anyagot kiválasztani. — I. P. LEJBEROV: A petrográdi proletariá­tus forradalmi fellépéseiről az első világ­háború és a Februári Forradalom éveiben (62— 77. 1.) részletes számszerű adatokat közöl a munkások sztrájkharcairól. — ANDREW ROTHSTEIN: A szakszervezetek és a Munkáspárt az angliai általános parla­menti választások küszöbén (78 — 93. 1.) 1963 októberében Moszkvában, Lenin­grádban és Taskentben tartott előadásait összegezi, amelyekben röviden vázolja a szakszervezetek ós a Munkáspárt jelentő­ségét, s hangsúlyozza, hogy a Munkáspárt továbbra is úgy igyekszik fellépni, mint össznemzeti párt, amely a monopolkapita­lizmus érdekeit ügyesebben tudja képvi­selni, mint a konzervatív kormány.— Érde­kes lelet (94—111. 1.) címen A. L. SZIDOROV közli az 1917 szeptemberében az Ideiglenes Kormány különbizottsága által V. N. Kokoveov egykori cári pénzügyminiszter ós miniszterelnök ellen lefolytatott vizs­gálat egyik jegyzőkönyvét, amely 1924 — 1927 közt, amikor ezeket a vizsgálati jegy­zőkönyveket kiadták, elveszettnek számí­tott, s nemrég került elő. A jegyzőkönyv érdekes adalékokat tartalmaz az első világ­háború előtti évek történetéhez. — Angol— szovjet történész konferencia címen (158— 163. I.) beszámol a folyóirat az 1963. szep­tember 22 — 28. között Londonban lezaj­lott konferenciáról, amely főképp a szov­jet—angol, ill. orosz—angol kapcsolatok kérdésével foglalkozott, de egyéb témákat is tárgyalt (az angol forradalom, Bizánc stb.), s ahol igen élénk viták zajlottak le. — A konferencia egyik előadását JE. В. CSERNYÁK tartotta: Az angol munkásmoz­galom а XIX —XX. század fordulóján (163—177. 1.), amely különösen az 1905-ös orosz forradalom hatásának eddig elha­nyagolt kérdését állította ejőtórbe. A folyó­irat egészében közli ezt az előadást. 1964 . 3. sz. A történettudomány módszer­tani kérdéseiről főcím alatt közli a szám az 1964. január 3. ós 6-án a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Társadalomtudo­mányi Osztályának rendezésében lezajlott vitaülésszak egyes anyagait. P. N. EEDOSZE­JEV és JU. P. FRANCEV: A történelem módszer­tani kérdéseinek kidolgozásáról (4 — 23. 1.) c. vitaindító referátumukban a módszertan néhány kérdését t árgyalják. (A referátumot és a hozzákapcsolódó vita összefoglalását a Századok jelen és következő számában közöljük.) — A. N. SzAHAROV: Antifeudá­lis tendenciák а X VII. századi orosz falu­ban (69 — 96. 1.) megállapítja, hogy sokan eltúlozzák Oroszország és a többi kelet­európai nép fejlődésének elkésett voltát, s ezzel voltaképpen azoknak a nyugati koncepcióknak kedveznek, amelyek sze­rint Kelet-Európa elkésett fejlődése és ennek erőszakolt behozása miatt a totali­tarizmusba került, míg nyugaton az indi­vidualizmus és a szabadság fejlődött ki. Szaharov azt, kívánja bebizonyítani, hogy a XVII. században nem lehet csak a jobbágytartó rendszer megerősödését látni, hanem ezzel ellentétes tendenciákra is fel kell figyelni. A moszkvai patriarchátus bir­tokainak az iratanyaga alapján vizsgálja meg az uradalmi és a paraszti gazdálkodás fejlődését, s úgy látja, hogy az uradalom nemcsak a parasztság kizsákmányolására törekedett,, a parasztok pedig védekeztek ezzel szemben, hanem mindkét fél töreke­dett a gazdaság fejlesztésére is. Az uradal­mak egyes falvaiban csakugyan megnőtt a robot.ebben az időszakban, viszont másutt éppen ekkor térnek át a pénzjáradékra. S éppen ez az általános tendencia, a gazda­sági fejlődés tette ezt lehetővé, a piaci kap­csolatok elterjedése, s ugyanakkor a paraszti osztályharc is ebben az irányban hatott. A pénzjáradék együtt járt a parasz­tok mellékfoglalkozásaival, éppen a leg­szegényebb ós leggazdagabb parasztok mentek el a faluból. hog\ másutt keres­senek foglalkozást. Bár ezzel jobbágyi függésük nem szakadt meg, továbbra is

Next

/
Thumbnails
Contents