Századok – 1964

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 1327

1330 FOL Y Ól Ii ATSZEMLE tartoztak a földesúrnak, most már persze pénz járadékkal, ez a távozás mégis gyengítette a jobbágyi személyi függést. A pénzjáradék növelése érdekében pedig az uradalom még elő is segítette a parasztok mellékfoglalkozásait. — A. N. KRASZILNYIKOV: A jobboldali munkáspártiak a Szovjetunió külpolitikájáról (97 —113. 1.) összefoglalja azokat a vádakat, amelyeket az angol munkáspárt jobbszárnyának képviselői főképpen a második világháború utáni időszakban hangoztattak a Szovjetunióval szemben, hogy ti. a Szovjetunió agresszív, párhuzamot vontak a Szovjetunió és a cári Oroszország külpolitikája között. A kettő közötti különbséget tagadták, világuralmi terveket emlegettek és emlegetnek, s a forradalom „exportjáról" beszélnek. A szerző megcáfolja ezeket az állításokat, s rámutat, hogy a munkáspárton belül is a baloldali erők erőteljesebben lépnek fel ez ellen a történethamisítás ellen. — K. B. VINOGRADOV—G. V. JEFIMOV: Az Európa-központú történeti koncepció alkonya (114—125. 1.) megvizsgálják az utóbbi években a Nyugaton megjelent, összefoglaló egyetemes történeti összefoglalásokat, s rámutatnak a bennük meglevő szemléletre, amely Európát tekinti a civilizáció egyetlen hordozójának. Ha van között,ük, amely nem ilyen Európa-centrikus, akkor az meg éppen Amerika történelmét állítja a középpontba. (Persze akad ma már olyan polgári szintézis is, amely igyekszik szakítani ezzel a hamis szemlélettel, s Európa helyett valóban az emberiség történetét adja, ezek között említik a szerzők az Histoire générale des civilisations köteteit is.) Befejezésül rámutatnak arra, milyen gyökeresen más koncepciót képvisel az új szovjet egyetemes történeti összefoglalás. 1904. 4. sz. A. V. GULIGA: A történettudomány tárgyáról (20 — 31. 1.) című előadását folyóiratunk jeleu számában közöljük. — V. JA. LAVERICSEV: AZ orosz.monopoltőkések és a Kornyilov-féle összeesküvés (32 — 44. 1.) lényeges új levéltári anyag és emigráns emlékiratok alapján megállapítja, hogy 1917 nyarán az orosz monopoltőke képviselői nagyjából kót csoportban tömörültek, az egyiknek az élén a moszkvai monopoltőkések álltak, akik inkább a „nemzeti" tőkét képviselték, míg a másik élén a petrográdiak, akik szorosan kapcsolódtak a nyugati tőkéhez. Szervezeteik végső soron azonos célokat követtek, a burzsoázia osztályural mának fenntartását, de ugyanakkor állandó harcot is folytattak egymás ellen a hatalomért. A Kornyilov-féle puccskísérlet előtt közvetlenül a moszkvai csoport kerekedett felül, ez hajlékonyabb politikát folytatott, ezért nem támogatta aktívan Kornyilovot, bár nem t itkolta rokonszenvét. Persze ez az eredetileg a külföldi tőkével szemben álló csoport ekkor már maga is kénytelen volt külföldi segítség után nézni, hogy egy jobban megszervezett újabb ellenforradalmi kísérlettel fojtsa meg a forradalmat. — A. JA. SEVELENKO: O. Ghirvitch mikroszociológiája és a francia polgári történetírás (61 — 77. 1.) ismerteti a Franciaországban és Amerikában működő Georges Gurvitch fejlődését a filozófiától a mikroszociológiáig, amelynek nyugaton elismert vezető alakja. A mikroszociológia voltaképpen az egyéniségre ható tényezők vizsgálatát, jelenti, anélkül, hogy ezek közül bármelyiknek alapvető szerepet tulajdonítana. Ezzel Gurvitch elmélete felszámolja a szükségszerűséget, vagyis ahogy ő nevezi, a „szociális determinizmust", a történelmi személyiség „átugorhatja" ezt. Burzsoá történészek is alkalmazzák Gurvitch módszerét, persze ők is fenntartásokkal. Gurvitch elismeri az Osztályok létét is, de osztályfogalma mesterkélt. Hat ismérvet sorol fel, a szuperfunkcionalizmust, a tényleges csoportosíthatóságot, az erős strukturalizálódási tendenciát (az osztály Gurvitch szerint a legnagyobb társadalmi egység, ennél nagyobb már csak maga a társadalom), a disztancionális létet (vagyis valaki egy osztály tagja azért, mert beletartozik ebbe az osztályba), az osztályok összeegyeztethetetlcnségét (az osztályok nem keverednek egymással, hanem az egyik osztály vagy azonosítja magát az egész társadalommal, vagy uralkodni akar rajta), s végül maximális szilárdságukat. Azonban Gurvitch szerint nem az osztályok, ezek a makrocsoportok az elsődlegesek, hanem a mikrocsoportok, az előbbiek tanulmányozása ugyanis minden esetben osztályszempontból meghatározott, csak a mikrocsoportokat lehet objektíven tanulmányozni. A szociológus feladata ezeknek a mikrocsoportoknak olyan átrendezése, hogy az megfeleljen a társadalmi fejlődésnek. Ebből persze a gyakorlatban pl. Paul Combé azt a következtetést vonja le, hogy a francia ipar további fejlődése érdekében csökkenteni kell a munkabéreket és növelni a tőkefelhalmozást. A Gurvitch által javasolt módszert számos francia polgári történész követi, bár ezeket nem lehetne mind egy iskola tagjainak tekinteni. Egyesek kisebb tájegységek történetét kutatják, s azt szembeállít ják Franciaország történetének egészével. Mások pl. egy francia falut egy Egyesült, Államok-beli faluval hasonlítanak össze. Az ilyen mikrovizsgálatokból viszont általános következtetéseket vonnak le. A burzsoázia végül a maga politikai cél-