Századok – 1964
Közlemények - Troján; M.: Bereg vármegye dolgozóinak harca a tanácshatalomért az 1918–1919-es években 107
126 M. TR0J.ÍN nista érzelmű emberek, volt hadifoglyok, forradalmi katonák, földnélküli vagy törpebirtokos parasztok álltak. Ezek a tanácsok a fennálló burzsoá rendszer likvidálását, a tanácshatalom létrehozását, a parasztok számára a föld szétosztását követelték, felvetették az üzemeknek, a gyáraknak és minden termelőeszköznek a munkások kezébe adását, a kizsákmányoltak politikai jogokkal való felruházása kérdését és Kárpátontúl ukrán lakosságának az ukrán és az egész testvéri orosz néppel való egyesülése kérdését a Szovjetek országának keretén belül. 1918 október és novemberében, valamint 1919 januárjában ilyen tanácsok alakultak Bereg vármegye, valamint a Kárpátontúl majdnem minden városában és községében. Tehát minden tanács Bereg vármegye területén, Kárpátontúlon és egész Magyarországon, amely a fennálló burzsoá társadalmi-politikai rendszer ellen és a tanácshatalom létrehozásáért lépett fel, forradalmi tanács volt, a dolgozók tanácsa. 2. Reakciósok azok a „tanácsok", amelyeknek tagjai a burzsoá uralkodó osztály, a hatóságok, reakciós hivatalnokok, kulákok, papság és a helyi burzsoá-nacionalista képviselők soraiból kerültek ki, akik a burzsoázia ós a kulákok érdekeit képviselték, a burzsoá rendszer megőrzéséért , a magántulajdon sérthetetlenségéért stb. álltak ki. Ezek főleg: megyei, járási, városi stb. tanácsok voltak. Megjegyzendő, hogy itt sem a „tanács" elnevezés a fontos, hanem annak szociális összetétele és tevékenysége. Volt rá eset, amikor az ilyen típusú tanácsot is „munkás", „népi" stb. tanácsnak hívták. A megyei nemzetiségi tanács tagjait maga a főispán — hivatalos megbízott — nevezte ki. Előfordult, hogy egyes megyékben, mint például Bereg és Esztergom vármegyében, az előző polgári-földbirtokos megyei főnökség megyei nemzeti tanácsnak nevezte el magát. Ilven módon keletkeztek a helyi városi és járási tanácsok nemzeti tanácsai stb. mind Magyarországon, mind Bereg vármegyében és a Kárpátontúlon. Saját tanácsok létesítésével a kizsákmányoló elemek igyekeztek kihasználni az új, népszerű, proletár formát — a tanácsokat — azzal a céllal, hogy e formába régi burzsoá tartalmat öntsenek és ezáltal a széles néptömegeket könnyebben félrevezethessék. A polgárság csak a munkás, népi formát tette magáévá, és határozottan visszautasította a munkások és dolgozó parasztok tanácsainak új tartalmát. Az ilyen ál-tanácsok élén a helyi burzsoá-nacionalisták, ellenforradalmárok, kulákok és papok álltak, akik a burzsoá rendszer megőrzéséért szálltak síkra, azért, hogy Kárpátontúl továbbra is a burzsoá magyar állam kötelékében maradjon. Mindezek a tanácsok reakciós tanácsok voltak, a kizsákmányolók tanácsai. Ily módon mind Bereg vármegyében, mind az egész országban 1918 november-decemberében sajátos kettős hatalom alakult ki: Először — a régi burzsoá hatalmi szervek, melyek kezében volt a jogi, az egyes (megyei, járási, városi) szerveknél pedig a tényleges hatalom is. Ezek a hatalmi szervek, úgyszintén a velük együttműködő ál-tanácsok az egész jogi és tényleges hatalom megtartásáért, valamint a burzsoá rendszer megőrzéséért szálltak síkra. Hangsúlyozni kell, hogy a burzsoá rendszert csak azok a jobboldali szociáldemokraták védelmezték, akiknek képviselői a koalíciós magyar kormány tagjai között is ott voltak. Másodszor — a forradalmi hatalmi szervek — a munkástanácsok, amelyek a „törvényes" hatalmi szervekre jelentős hatást gyakoroltak, egyes esetekben (különösen falun),pedig a tényleges hatalom is az ő kezükben volt, vagy pedig a helyi hatalmi szervek teljes egészében alájuk voltak rendelve. Ezek a hatalmi szervek a burzsoá hatalom megdöntéséért, a hatalom de facto és de
