Századok – 1964
Közlemények - Troján; M.: Bereg vármegye dolgozóinak harca a tanácshatalomért az 1918–1919-es években 107
BE lî EG VÁRMEGYE DOLGOZÓINAK HARCA 127 jure megszerzéséért, a tanácshatalom felállításáért (Kárpátontúlon Szovjet-Ukrajna és Kárpát ont úl egyesítéséért) harcoltak. Az Osztrák-Magyar Monarchia bukása és a forradalmi hatalmi szervek — munkástanácsok — megalakulása után Magyarország észak-keleti (Máramaros, Ugocsa, Bereg, Ung, Zemplén, Sáros és Szepes) megyéi ukrán lakossága hatalmas erőfeszítést fejtett ki az egész ukrán és orosz néppel való egyesülés érdekében. E megyék dolgozó ukrán lakossága aktívan folytatta tiltakozó tüntetéseit a fennálló burzsoá rendszer ellen és az ellen, hogy Kárpátont úl továbbra is Magyarország kötelékébe tartozzék. Egyesülni kívántak az ukrán és az orosz néppel, egyesülni olyan Ukrajnával, amelyben a földnélküli parasztoknak földet osztanak, ahol a dolgozók politikai jogokat és szabadságot élveznek, ahol a hatalom képviselői maguk a dolgozók. A magyar burzsoá kormány, a helyi hatalmi szervekkel és az unitus (görög katolikus) papsággal egyetemben minden lehetőt elkövettek, hogy megfékezzék e mozgalmat. A forradalmi felszabadító mozgalom megfékezése céljából Magyarország belügyminiszterének külön rendelete jelent meg, amely a forradalmi felszabadító mozgalmat, Kárpátontúl és a Szovjet-Ukrajna egyesítését volt hivatott meggátolni. Már 1918. december 28-án Bereg vármegye alispánja „titkos" és „saját kezébe" jelzéssel ilyen tartalmú levelet küldött a munkácsi polgármesternek: „Belügyminiszter úr 9278/918. res. számú rendelete folytán felhívom címet, mi szerint a hatósága területén tartózkodó ukrán izgatókkal szemben, akik a magyar állam területi épsége ellen izgatnak, a közbiztonság, valamint a társadalmi nyugalom és béke megvédése érdekében az az 1903. évi V. t. c. 10. §-a értelmében járjon el s az eredményről tegyen hozzám jelentést."70 E paragrafus értelmében azon személyeket, akik a fennálló rend ellen irányuló tevékenységet fejtenek ki, koncentrációs táborokba kell vetni.7 1 A magyar burzsoá kormány, a burzsoá nacionalisták (magyarónok) és a papság ellenintézkedései ellenére tovább növekedett az összes ukránok egyesítéséért folytatott mozgalom. Bereg vármegye dolgozó ukránjai, a többi megye ukránjaival egyetemben tanácsaik ülésén határozatokat hoztak, melyekben szót emeltek a szociális és nemzeti elnyomatás ellen, az egész Ukrajnával való egyesülésért. „Hozzátok, ukrajnaiakhoz csatlakozunk, veletek akarunk élni és ez úton fordulunk hozzátok, hogy várunk benneteket. Vas járom volt rajtunk és még most sem tudunk szabadulni a járomból, ezért akarunk hozzátok csatlakozni,"7 2 — jelentették ki 1918. december 22-én a munkácsi járás Bereg -leányfalva községe dolgozói a községi tanács ülésén. Ilyen egyszerűen és rendkívül mélyen fejezte ki a dolgozó parasztság a Szovjet-Ukrajnával való egyesülés eszméjét; akkor ez volt az egyedüli és helyes út a szociális és nemzeti felszabadulás felé. A dolgozók megértették, hogy csak az egyesülés révén szabadulhatnak meg a járomtól, a súlyos szociális és nemzeti elnyomástól. „Testvéreink, panasszal fordulunk hozzátok, mert mi hozzátok, ukránokhoz szeretnénk csatlakozni. Mi örömest elszakadnánk a magyar járomtól, mert minket itt pusztítanak, taposnak, mi nem vagyunk képesek itt megélni"7 3 — hangoztatja a munkácsi járás Pisztraháza községe dolgozóinak 1918. december 27-i határozata. „Kérünk benneteket, drága testvéreink, mi hozzátok, ukránok'» KTÁL munkácsi fiókja, 90 f., 1. 1. 2530 ügy, 24. 1. 71 Magyar törvénytár. 1903. évi törvénycikkek. Bpest. 1904. 75. 1. 72 KTÁL munkácsi fiókja, 1 f., 1. 1. 1 ügy, 6. 1. 73 KTÁL munkácsi fiókja, 1 f., 1. 1. 1 ügy, 5. 1.
