Századok – 1964

Folyóiratszemle - Magyar folyóiratok - 1303

FOL YÓIR ATSZEMLE 1305 az ún. szabad szőlőket mutatja be, s bebizonyítja, hogy ezek az eddigi hiedelemmel ellentétben nem egy-egy helység nemesi részbirtokosainak szabad birtokai, hanem olyan dézsmaköteles szőlők, melyeket kb. a XV. század vége óta meglevő gyakorlat szerint földesuruk meghatározott feltételek mellett (vagy ennek egy válfajaként, az időleges átengedésért felvett zálogösszeg visszafizetéséig) egy időre, de sohasem véglegesen, s földesúri tulajdonjogát mindvégig fenntartva felmentett a földesúri terhek alól, oly mértékben, hogy ezek a szabadság tartama alatt eladhatók és zálogosíthatok is voltak. Az 1696-i dicalis összeírás adatait sokoldalúan elemezve szerző megállapítja, hogy ezek a megye szőlőterületének még akkor is 17,26%-át, a szőlőbirtokok számának azonban csak 8,21%-át tették: tehát aránylag nagyobb földdarabról van szó, melyek gondosabb megművelését bizonyítja, hogy róluk származik a terület bortermése értékének 19,42%-a, és hogy e földdarabok több mint fele (57,31 %-a) termel többet a már piacravihető bormennyiség legalsó határát jelentő évi 300 — 320 liternél: a tizedköteles szőlőknek csak 23,26%-a éri el e színvonalat. Birtokosaik kisebb részben (4,04%) polgárok, a többi mind nemes, felerészükben extraneus. — OLÁH ISTVÁN Földes szőlőművelés a sárospataki és regéd uradalmakban a XIX. század első jelében c. cikke a 20 helységre kiterjedő és akkor a hg. Bretzenheim család birtokában levő uradalom levéltárának igen alapos feldolgozásával mutatja ki, hogy szemben a 6612 magyar hold kiterjedésű urbariális szántóval az allodium területe a vizsgált időszakban erősen megnőtt, főleg a telki járandóságon felül átengedett jobbágyföldek visszavételével (aminek megfelelően nőtt meg az uradalmi alkalmazottak száma is) — és (megvizsgálva az egyes gabonaféleségek terméshozamának alakulását jobbágygazdaságban és allodiumon) hogy az allodium hozama 1820 ós 1840 között, gazdálkodásának tökéletesedése folytán a jobbágyföldekének mintegy 2-3-szorosára nőtt (még ha a saját kisebb területén, kertekben stb. végzett munkaigényes növénytermesztésében a jobbágy többet is produkál) — valamint, hogy megnövekedett az allodiális szőlők területe is, bár jobbágyi és allodiális szőlők hozama nagyjából egyenlő volt. Áttekintést adva ezekután az uradalom pincéiben őrzött borfajtákról és azok mennyiségéről, a termények értékesítését ismerteti: főleg kupecek útján évi 14 — 16 000 ft értéket adtak el ós kísérletet tettek új piacok szerzésére is. — DONATH FERENC A községek közötti viták 1945-ben c. cikke, hangsúlyozva, hogy a földosztás végrehajtása során előállott problémák a vártnál és előreláthatónál a valóságban sokszorta összetettebbnek és bonyolultabbnak bizonyultak, mint az ilyen esetek jellegzetes típusát, az egyes községek között, egyikük földhiánya folytán a másiknak határában levő és a szűkebb határú falu által saját lakosai számára igényelt földek miatt felszínre jutott és olykor ki is élesedett ellentéteket ismerteti. — Sz. M. HADTÖRTÉNELMI KÖZLEMÉNYEK. X. évf. (1963) 2. sz.: Mues SÁNDOR Adatok a magyar határőrség 1945 utáni történetéhez c. tanulmánya az 1945. jan. 30. (e napon adta ki a kormány a toborzási felhívást a hadseregbe való belépésre ) ós 1946 márciusa közötti időszakaszban vizsgálja tárgyát. A határportyázó századok hazánk területének felszabadulásával párhuzamosan kiépülő szervezete (1945 nyarán már 27 században 150 őrs) igen nehéz körülmények között: hiányos felszereléssel, rossz élelmezési helyzettel küzdve gátolta meg egyrészt a fasiszták nehezen ellenőrizhető visszaszivárgását, másrészt az ország csempészúton történő teljes gazdasági kifosztását. A politikai nevelőmunka azonban — melyet a pártnak a Honvéd Nevelőtiszti Intézmény megteremtésével a HM minden reakciós ellenállásával szemben sikerült megszerveznie •— a határőrségnél csak lassan érvényesült, s még 1946 tavaszán sem volt megoldva, — pedig a honvédség akkor végrehajtott létszámcsökkentése során a határőrség lett a legnagyobb létszámú magasegység. Azáltal azonban, hogy az akkor központosított határőrszervezet kommunista tiszt, Páll'fy György parancsnoksága alá került, s itt csoportosították a hadsereg kommunistáinak jelentős részét, 1946 tavaszára lehetővé vált, hogy a párt által vezetett népi baloldal a hatalomért vívott harc során bátran számíthasson a határőrség alakulataira. — SZÁNTÓ DEZSŐ A 12. nemzetközi brigád tüzérosztálya a spanyolországi háborúban c. cikke, szerzőnek, mint az osztály parancsnokának még 1938-ban, Spanyolországból visszatérve írott beszámolója az osztály harcairól. Haditapasztalatainak katonai szempontból igen szakszerű, aprólékos leírásával (melynek során részletesen vizsgálja az osztály szervezeti kérdéseit és ezek alakulását; az ütegek löveganyagát, lövedékfajtáit; a vontatás technikai, s az összpontosítás ós szétbontakoztatás taktikai problémáit; a harcrendet; a tüzérség vezetését; a híradó szolgálat megszervezését; az alkalmazott tűznemek, a fegyvernemek közötti együttműködés és a hadtápszolgálat kérdéseit, s a vesztesége-