Századok – 1964

Folyóiratszemle - Magyar folyóiratok - 1303

1306 FOLYÓIRATSZEM LE ket) szerző igen tanulságos bepillantást ad a polgárháború harcoló katonáinak konkrét hétköznapjaiba. — HETÉS TIBOK Stromfeld és a magyar polgári demokratikus forradalom e. tanulmányának II. részében (I. része az előző számban jelent meg) Stromfeld 1919 első három hónapjában (1919. január 18. óta immár Böhm Vilmos hadügyminisztériumának államtitkáraként) kifejtett tevékenységét ismerteti. Stromfeld főtörekvóse ezekben a hónapokban — külsőleg Böhm és általában a szociáldemokrata pártvonal törekvéseivel egyetértőleg — egy újfajta, toborzás útján létrejött, fegyelmezhető, elsősorban a munkásság hadviselt elemeiből álló hadsereg felállítására irányult, mely azonban (célja egyformán lóvén az ellenforradalom s a kommunisták elleni harc) végső fokon mégis csak a polgári társadalmi rend megszilárdítását szolgálta volna. De míg ez Bőhmnél politikailag már visszalépés volt, addig (mint Hetes hangsúlyozza) Stromfeld szubjektív fejlődésében ez a törekvés — minden ellentmondásossága ellenére is — progresszív lépésként értékelendő. Am gyakorlatban e terv kudarcot vallott a jelentkezők igen csekély száma miatt. S különben is: bármiféle, a kapitalizmus stabilizálódását elősegítő kísérlettel szemben a napirendre ekkor már a hadsereg felbomlasztása és a tömegeknek a szocialista átalakulás számára történő megnyerése került : az ekkor még időszerűtlen forradalmi honvédelemmel szemben, annak előfeltételekónt, egyelőre még a közvetlen osztályérdekekórt, a szociális vívmányokért vitt harc. Stromfeld politikai érettségét és tisztánlátását mutatja, hogy mikor törekvéseinek kudarcával egyidejűleg a Vyxjegyzék válaszút elé állította a polgári demokratikus kormányt, ő habozás nélkül a forradalmi proletariátusra való támaszkodás útját javasolta, — ha (wilsonista és szociáldemokrata illúzióiban megcsalatkozva ós teljesen dezilluzionálva) egyidejűleg be is adja lemondását s átmenetileg teljesen visszavonul. A cikk Stromfeld fejlődósén át érzékelteti a proie tárforradalmi erőknek ós a patriotizmusnak — sőt, átmenetileg, a burzsoá hazafiságnak is — pillanatnyi együtthatásából 1919 márciusára előállt helyzet ellentmondásait: egyidejűleg ható pozitív és visszahúzó vonásait.—JÓZSA ANTAL Adalékok az oroszországi magyar hadifoglyok történetéhez c. tanulmánya egyrészt az 1917 végén — 1918 elejón, a breszt-litovszki béketárgyalások kapcsán lefolytatott osztrák-magyar—szovjet hadifogolycsere -tárgyalásokat ismerteti, másrészt a magyar internacionalisták szerepét és tevékenységét Ukrajnában a központi hatalmak 1918 eleji intervenciójának idején. Kimutatja, hogy a hadifogolytáborokban tisztek és legénység között (sőt egyes helyeken már a tisztikar szocialista beállítottságú ós konzervatív csoportjai között is) 1917-re kiélesedtek az ellentétek. Ebben nagy szerepe volt egyrészt annak a körülménynek, hogy a munkára kiadott legénység kikerült tisztjei befolyása alól, s egyre inkább a vele együtt dolgozó orosz munkásokkal érzett közösséget, — másrészt annak, hogy a magyar hadifoglyok helyzetük javulását csak a bolsevikektől várhatták. A meginduló hadifogolycsere-tárgyalások során azonban a Monarchia képviselőit a hadifoglyok csupán mint a hazatérő orosz foglyok pótlására alkalmazható mezőgazdasági munkaerő, ill. azonnal ismét bevethető katonaanyag érdekelték, míg a szovjet felet mindenekelőtt a hadifoglyok sorsának, helyzetének már a visszatérésüket megelőző, a hazaszállítás technikai lebonyolításának szükségszerű elhúzódása folytán (többszázezres tömegekről volt szó) még hosszúnak ígérkező időszakban végrehajtandó rendezése foglalkoztatta (munkaidejük, munkafeltételeik szabályozása, gyakorlatilag szabat! munkaerővé tételük). E problémakörből azonban a Monarchia képviselőit csak a • fogoly saját tisztek járandóságának továbbfolyósít.ása és előjogaik változatlan biztosítása érdekelte. A cikk részletesen ismerteti a tárgyalások elhúzódását (melynek során a németek még saját szövetségesüket is becsapni igyekeztek), mely — mivel a szovjet hadifogoly-sajtó a foglyokat minderről rendszeresen tájékoztatta — csak hozzájárult a foglyok forradalmasodásához. Ez azután meg is látszott az Ukrajnát 1918 elején megszálló központi hatalmak csapataival szemben kialakult fegyveres ellenállásban, melyhez nagyszámú magyar hadifogoly is csatlakozott: a cikk második része az ő részvételük eseményeit igyekszik lehető pontosan rekonstruálni. — URBÁN ALADÁR A magyarországi osztrák hadszervezet és a hazánkban állomásozó katonaság 1848 áprilisában című cikke hasznos és világos ismertetést nyújt a kérdésről, felsorolva a hadszervezet Magyarországon elhelyezett egységeit, majd a magyarországi főhadparancsnokság egy 1848 februári (a cikk függelékében teljes terjedelmében közölt) kimutatása alapján az akkori közigazgatási beosztásnak megfelelő értelemben vett Magyarországon ekkor állomásozó katonaság létszámát kb. 35 000 főre teszi, mely az Unió utáni államterületen erdélyi sorkatonasággal és a székely határőrezredekkel együtt elérte a 60 000 főt is. — A Külföldi hadtörténelmi irodalom rovatban P. VASZILJEV A hadműveleti harcászati megtévesztés a második