Századok – 1964

Történeti irodalom - Studia Universitatis Babeş-Bolyai (Ism. Szász Zoltán) 1281

1284 TÖRTÉNETI Iii OD ALOM nagyobbszabású munka megjelenését, amely remélhetőleg Erdély újkori gazdaságtörténetének eddig kevésbé kutatott problémáit is megoldja. Csetri Elek: Iratok az erdélyi parasztság 1831. évi mozgalmainak kérdéséhez e. forrásközlő tanulmánya az erdélyi parasztság körében észlelt mozgolódáson kívül a hatósági intézkedések teljesebb ismeretéhez nyújt támpontot. Jósika János erdélyi guberniumi praeses ós I. Ferenc császár, valamint Kornis Mihály Kolozs megyei adminisztrátor levelezése (összesen 18 irat) bemutatja, hogyan értékelték a kormánykörök a parasztok nyugtalanságát és miként igyekeztek útját állni a haladó nézetek terjedésének. Tóth, Al. és Gáspár, M.: Az 1920 októberi általános sztrájk menete a Zsil völgyében c. tanulmánya nagy levéltári anyag alapján mutatja be az általános sztrájk egyik legfontosabb területét, a Zsil völgyét, ahol Románia bányamunkásainak közel 40%-a dolgozott. A munka- és az életkörülmények elemzése után a szerzők bemutatják, hogyan illeszkedett Zsil-völgye az október 21-i általános sztrájkba. A kormány ellenintézkedései (katonai behívások, a városok megszállása, letartóztatások) elől a bányászok több helyen a hegyekbe húzódtak, ahol azután riasztó robbantásokkal védekeztek az üldöző katonák ellen, majd amikor sztrájktörők vették fel a munkát, a sztrájkolók elvagdosták a telefonhuzalokat és a létfontosságú Petrozsény—Aninósza—Vulkán távvezetéket. A nagyarányú letartóztatások, további katonai erősítések, a vulkáni tüntetés kudarca miatt — a határozott vezetés hiányában — a bányászok mintegy 8 napos küzdelem után fokozatosan felvették a munkát, s ezzel ezt a nagyszabású megmozdulást sikerült elfojtani-A vereség azonban alapvető mozgalmi tanulságokkal gazdagította a szénmedence munkásságát. Adrian Stoica: A Francia Kommunista Párt harca az egységfront és az antifasiszta népfront megteremtésóért 1934 és 1936 között c. tanulmánya a francia belviszonyok megvilágításában mutatja be azt az erőkifejtést, melynek eredményeként sikerült megakadályozni a fasiszta diktatúra bevezetését Franciaországban. A szerző nagyrészt ennek tulajdonítja, hogy az 1940 utáni Pótain—Laval-léle kollaborációs rezsim komolyabb bázisra nem tudott szert tenni. Fasc. 2. 1962 Történetírásunk eredményei a Román Népköztársaság kikiáltását követő 15 évben c. szerkesztőségi cikk az évforduló alkalmából összegezi azokat az említésreméltó tudományos eredményeket, amelyeket a román történeti irodalom tükröz. Az ókori ós őskori történet kutatásában elért eredményeket vizsgálva a cikk megállapítja, hogy a múlthoz képest időben is megnövekedett a vizsgált korszak, új kultúrák felfedezése révén s a kutatás szemléletmódjában is gyökeres változásokon ment át'. Kiküszöbölték a katasztrófa elméleteket, megoldották a dák társadalom fejlődéséhez kapcsolódó kérdések egész sorát; a legutóbbi kutatások a római uralom alatti dák életformát, a romanizáció konkrét útjainak vizsgálatát tűzték ki célul. A középkor kutatásban elért eredményeket vázlatosan szemléltetik azok a forráskiadványok, melyek közül a legnagyobb, a három sorozat Documente privind istoria Rominiei, 1951 — 1956-ban 28 kötetben jelent meg. E mellett krónikák, kéziratok, jogtörténeti emlékek egész sora látott napvilágot. A forráskiadványok és régészeti kutatások lehetővé tették a feudális viszonyok kialakulásának tanulmányozását, az államalakulás és az orosz kenézsógek ebben vitt szerepének vizsgálatát, a honfoglalás (descálecatul) tanával való szembefordulást. Nagy súlyt kapott a feudális társadalom sokoldalú tanulmányozása, az árucsere, a termelési viszonyok, az osztályharc vizsgálata. Megemlítendők a hadtörténet, a hivataltörténet és az ideológiatörtónet terén elért eredmények. A másik jelentős témakör a feudalizmus bomlásának, az eredeti tőkefelhalmozás, a parasztok földtől való megfosztása, a nagybirtok kapitalizálódása, a manufaktúrák problematikája. Az újkor kutatóinak itt is nagyon hiányos örökség jutott. A Párttörténeti Intézet dokumentumgyűjteményei képezték azt az alapot, amelyből kiindulva hozzáláttak a fehér foltok felszámolásához, s megoldották az 1848-as forradalom, a fejedelemségek egyesülése, a függetlenség kivívása, a munkásmozgalom, a paraszti osztályharc, Erdély és Románia egyesítésének főbb kérdéseit. Forrásgyűjtemények jelentek meg 1848-ra, az egyesülésre, a függetlenségi háborúra, munkásmozgalomra vonatkozóan. Ezek nagymértékben előmozdították a feldolgozó munkálatokat, amelyek a munkás- és parasztmozgalom, ideológia és jogtörténet területén jelentősebb eredményeket mutattak fel. Az eddigi kutatások eredményeinek nagy szintézise az Istoria Romíniei két megjelent ós további két elkészült kötete, valamint a Din Istoria Transilvaniei két kötete. A legújabbkori történetkutatás kiindulópontja a párttörténeti dokumentumkiadvány volt; a kutatás főirányát a marxizmus klasszikusainak iránymutatása mellett a munkásmozgalom történeti kérdéseiben a Román Munkáspárt II. és III. kongresszusának s a Központi