Századok – 1964

Történeti irodalom - Studia Universitatis Babeş-Bolyai (Ism. Szász Zoltán) 1281

TÖRTÉNETI IRODALOM 1283 jában, azt eredményezték, hogy a munkásságnak egy időre sikerült biztosítania kivívott jogait. Érdemes megjegyezni, hogy az 1923. évi 396 gazdasági jellegű konfliktusból a munkásság mindössze 56 esetben szenvedett kudarcot. \ Adrian Stoica és Camil M üres an: Romániának a hitleri Németországgal szembeni .kiszolgáltatása burzsoá-földesúri politikájához 1938—1939 c. tanulmánya azt a célt tűzte ki, hogy bemutassa a román kül- és belpolitika München után fokozódó német orientációjának fővonalát. Egyrészt Csehszlovákia megszállása után a német tőke az általa ellenőrzött aktívákat Romániában több mint 10%-al növelte, a vegyi és nehéziparban mintegy 30 nagyvállalatba hatolt be, másrészt a nyugatra irányuló román exportimport mérleg felborulása már egyenesen vezettek az 1939. március 23-i román—német hosszúlejáratú gazdasági egyezményhez, s bár Románia 1939. április 19-ón elfogadja a területi integritását biztosító angol—francia garanciát, de a politikai tényezők annak tudatában, hogy erre a garanciára komolyan számítani nem lehet, jnár 1939 szeptember •első napjaiban tapogatózásokat kezdtek, azzal a céllal, hogy a német—román együttműködést továbbfejlesszék. Göring szeptember 9-én ezzel kapcsolatban kijelentette, hogy Németországnak nem érdeke a magyar revíziós igények támogatása, de a német álláspontot a román kormány további magatartásától tette függővé. Románia az agresszorral való megegyezés politikájának következtében kényszerült a Németország kegyeiért történő versenyfutásban rósztvenni. Fase. 1. 1962 Stefan Pascu: A romániai feudális rendszer periodizációja c. elvi összefoglaló tanulmányában az eddigi kutatások eredményeit rendszerezi. A korai feudalizmus kezdetét a X. századra teszi, s a belső társadalmi fejlődés eredményeinek tekinti, anélkül azonban, hogy bizonyos külső (orosz, bolgár, bizánci és magyar, sőt nagymorva) hatásokat lebecsülne. A Kárpátoktól nyugatra eső területre vonatkozóan-a szerző azt a nézetet képviseli, hogy amikor a magyar feudális hatalom Erdélyre is kiterjeszkedett, ott már kifejlődött autochton feudális elemekkel találkozott. A feudalizmus kialakulása Pascu szerint a főfoglalkozásában földművelő románság falusi földközösségeinek bomlásából következett; Gelou, Glad, Menumorut politikai formációi már a feudális állammá alakulást megközelítő fokokat képviselték. A feudális viszonyok érésének eredményeként a korai feudalizmus végén teljesen kialakul a három fejedelemség (Erdély a XII.—XIII., Havasalföld és Moldva a XIV. században). A feudális viszonyok, az állam kialakulását Pascu egészében a klasszikus fejlődéshez hasonlóan tárgyalja. A kifejlett feudalizmus a XIV— XVIII. századot öleli fel, a feudális nagybirtok kialakulása, az immunitás védelme alatt létrejött feudális széttagoltság, a fokozódó paraszti osztályharc, Hunyadi, Vlad, Tepes és Nagy István (Çtefan eel Mare) centralizációs törekvései, az agrárfejlődés XVI. századi elkanyarodása, török uralom és függetlenségi harcok jellemzik. Párhuzamot von az erdélyi Habsburg-uralom és a vajdaságok török-fanarióta rendszere között. A feűdalizmus hanyatlásának kezdetét a XVIII. század közepére vezeti vissza, amikor az eredeti tőkefelhalmozás során — amelynek főforrását a szerző a nagybirtok jövedelmében jelöli meg — manufaktúrák is alakulnak. Végül a szerző leszögezi, hogy a feudális viszonyok «lleni harc vezetőereje nem lehetett sem az erdélyi nemesség, sem a fejedelemségek bojársága, hanem egyedül az ipari ós kereskedelmi burzsoázia, ez azonban fejletlenségénél fogva csak a társadalom felülről történő átalakítására törekedett. Beatrice Daicoviciu: A vermesi uradalom parasztjainak lázongása 1527-ben c. forrásközlő tanulmányában három 1527 —1528-as keltezésű iratot közöl a Beszterce környéki parasztok megmozdulásáról, akik Zápolya révén Beszterce város fennhatósága alól Apaffy Ferenc tulajdonába kerülve ellenszegültek új uruknak. Ebben az is közrejátszott, hogy Ferdinánd hadai közeli megérkeztének a környéken híre ment. Imreh István és Gsetri Elek : Az árutermelés fokozódása az erdélyi mezőgazdaságban a feudalizmus bomlásának idején c. tanulmányban a paraszti és a nagybirtok árutermelésre való áttérésével foglalkozik. A paraszti árutermelésben elsősorban az állattenyésztést, másrészt a bor-és gyümölcstermelést emelik ki, megemlítvén, hogy a területi specializáció a fokozódó csereforgalom következtében tovább nőtt. A nagybirtok árutermeléséről szólva rámutat arra, hogy azok értékesítési tevékenysége nagymértékben feudális jellegű, mivel a földesúri jogok révén a parasztra rákényszeríti terményeinek megvásárlását. A Wesselényi, a Bání'fy, a Teleki ós Toldalagi család 1 — 1 birtokának jövedelmi statisztikáját elemezve jelzi, hogy 1810 után a történeti Erdélyben az önellátás mellett egyre nagyobb szerephez jutó árutermelés mindvégig jóval kisebb móretet ölt mint pl. a Bánságban. A tanulmány alapján érdeklődéssel várjuk a szerzők által jelzett