Századok – 1964

Történeti irodalom - Studia Universitatis Babeş-Bolyai (Ism. Szász Zoltán) 1281

1282 TÖRTÉNETI Iii OD ALOM Magyari András: A parasztság helyzete, Habsburg-ellenes és antifeudális harca a XVII. század fordulóján Máramaros tartományban című tanulmánya a Habsburg-uralom alá jutott ország általános helyzetét bemutatva a máramarosi és Szatmár megyei parasztság küzdelmes életét vázolja, majd levéltári források alapján bizonyítja, hogy az esetleges menekülések mellett a parasztság soraiból szép számban kerültek ki „latrok", és harcuk a század utolsó éveire már olyan móretéket öltött, hogy a vármegye ós a helyőrségek tehetetlenül kellett nézzék ezt, míg a mozgalom végül beletorkollott a Rákócziszabadságharcba. Margareta Danciu: Űj adatok a XVIII. század végi erdélyi török invázió elleni harchoz c. alatt a kolozsvári történeti levéltárban található 21 levél alapján az oroszosztrák— török háború erdélyi harctéri helyzetét elemzi. Az iratok Bánffy György kormányzó ós Fabris tábornok, az erdélyi császári haderők parancsnoka közötti levélváltást tartalmazzák. A levelezés az 1788. augusztus 14.—október 14. közötti periódust öleli fel, és több új adatot-tartalmaz Erdély védelmének katonai problémáiról. Imreh István: A kolozsmegyei paraszti faipar kialakulásénak történetéhez (1796—1848) c. jól megalapozott tanulmánya a Bánffy-esalád kalotaszegi közös havasának erdőgazdálkodásával foglalkozik a paraszti faipar kialakulásának szempontjából. Az eredeti tőkefelhalmozás helyi sajátosságait vizsgálva rámutat, hogy a faiparban, és ennek termékeivel folytatott kereskedelemben a parasztok voltak a kezdeményezők, a földesúr (itt a Bánffy-csaléd) a feudális kizsákmányolásnak megfelelően ezt a termelést, illetve kereskedelmet megvámolta. A család maga is kénytelen volt ezt az utat járni, hiszen nem volt módja bérmunkán alapuló kitermelőipar létrehozására, de így is sikerült jövedelmét 20 év alatt megnégyszerezni, úgy hogy az uradalom csak a legfontosabb, a parasztok által természetszerűen megvalósíthatatlan beruházásokat (nagyobb malmok, gátak építése, vizek szabályozása) végezte el. Victor Popa: A mezőgazdasági szerződések kérdése Havasalföldön és Moldvában 1848 —1864 között ós Liviu Botezan: 1862. Az agrárkérdés parlamenti vitái Romániában 1862-ben c. tanulmányai a kelet-európai agrárfejlődés egyik problémájára, a személyében felszabadított paraszt és a földbirtokos viszonyának jogi rendezésére adnak választ. Az előbbi azt fejtegeti, hogy az 1848 — 1864 közötti periódusban az említett területen a nagybirtokosok elsősorban a „szabad szerződések" rendszerének bevezetésóért küzdenek akkor, amikor a tulajdonképpeni jobbágybirtok csökken, illetve a majorsági terület rohamosan nő. Ez utóbbi tény egyben azt jelentette, hogy a felszabadított jobbágynak módjában állott — vagy inkább kénytelen volt — a tulajdonostól földet bérelni, természetesen úgy, hogy a nagybirtokos számára ez külön értéktöbblet-növekedést jelentsen, aminek segítségével birtokát — a nagy exportlehetőségeket kihasználandó — tovább fejleszti. Mivel ez a bérleti rendszer még a feudális viszonyok között alakult ki, felvetődött a kérdés, milyen legyen a jobbágyfelszabadítás jellege, kapjon-e földet a paraszt vagy sem. Ebben a kérdésben a bo járság természetesen a két lehetséges válasz szerint polarizálódott. Ezeknek az irányzatoknak a összetűzését taglalja a második tanulmány, amely kimutatja, hogy 1862-ben még a konzervatív birtokosok voltak túlsúlyban, a Központi Bizottmányuk által kidolgozott javaslat föld nélkül hagyta volna a parasztot, s csak később hajlandók bizonyos földet (maximum 3 — 4 ha) is juttatni; a liberálisabb; Kogalniceanu a paraszt birtokában hagyja az egész földet, de nem teszi a szántó és legelő teljes jogú tulajdonosává, s a megváltást a robot alapján javasolja. Ezenkívül lehetővé teszi a közföldek parasztok számára történő el- vagy bérbeadását. A parlament 1862-ben a konzervatívok javaslatának elfogadásával az állami földek konkurrenciáját kizárta, a parasztot pedig úgy juttatta földhöz, hogy teljesen kiszolgáltatta volna a birtokosoknak. Ilyen formában azonban erre nem került sor, mert az uralkodó a tervezetet nem szentesítette. Kovács József: Az erdélyi parasztság differenciálódásának ütemét meghatározó tényezőkről és a paraszti föld birtokmegoszlás kérdéséről a XIX. század második felében c. munkája a jobbágyfelszabadítás utáni paraszti polarizálódás elemzése során annak okait az árutermelés általános törvényszerűségei mellett az agrárválságban, az uzsorában, a regresszív adórendszerben találja, ós idesorolja a kormány telepítési akcióit és a földbérlet elterjedését is. Rámutat arra, hogy ellentétes hatóerők is működtek, mint pl. a ledolgozás rendszere. A tanulmány második részében az 1900-as mezőgazdasági üzemstatisztika és más források alapján a differenciálódás fokát állapítja meg. M. Rosca-Rosen és A. Bunea közös tanulmánya: A Román Kommunista Párt vezette fémipari sztrájkhareok Erdély területén 1923-ban címen a kapitalizmus viszonylagos stabilizálódása első évének munkásmozgalmi történetét mutatja be különös tekintettel a munkásság gazdasági harcaira. A tőkések általános támadásával szemben a munkásosztály sorozatos megmozdulásai, a fémipar mellett a könnyűipar számos központ-