Századok – 1964

Történeti irodalom - Irinyi Károly: A Naumann-féle „Mitteleuropa”-tervezet és a magyar politikai közvélemény (Ism. Tokody Gyula) 1274

1274 TÖRTÉNETI Iii OD ALOM IRINYI KÁROLY: A NAUMANN-FÉLE „MITTELEUROPA"-TERVEZET ÉS A MAGYAR РОЫТ1КАГ KÖZVÉLEMÉNY (Értekezések a történeti tudományok köréből. Űj sor 31. Budapest. 1963. 127 1.) Irinyi könyve elvi szempontból elsősorban azért figyelemre méltó, mert választ keres és ad az államfejlődósi tendenciák, azaz az integrálódás ós a nemzeti differenciálódás, valamint a társadalmi fejlődés összefüggéseire. A Naumann-féle „Mitteleuropa"-tervezet magyarországi hatásának vizsgálata során a szerző elkerülhetetlenül szembetalálta magát ezzel a problémakörrel, s dicséretére válik, hogy nem tér ki előle, hanem a különböző pártok és politikai csoportok álláspontjainak bírálatán keresztül saját nézeteit is kifejezésre juttatja erről az alapvetően fontos, napjainkban különösen aktuális kérdésről. ,,Az államfejlődés tendenciája — írja — nem függetleníthető a társadalmi fejlődés objektív törvényszerűségeitől, sőt az államfejlődés függvénye a társadalmi fejlődésnek. A nemzeti ellentétek eltűnése és a társadalmi ellentétek megszűnése között összefüggés van. A kapitalizmusban törvényszerűen jelentkező nemzeti ellentétek a szocializmusban feloldódnak, majd eltűnnek" (120. 1.). Másszóval a szerző — nagyon helyesen — hangsúlyozza a szocialista integrálódás jogosultságát, mint olyan folyamatot, amely nemcsak megfelel a társadalmi fejlődés általános tendenciájának, hanem elő is segíti azt. Egyben elveti az integráció kapitalista formáját, ámely együttjár a gazdaságilag fejletlenebb népek kizsákmányolásával, a nemzeti mozgalmak elfojtásával ós a társadalmi fejlődés gátolásával. Az ilyenirányú integrációs törekvésekkel szemben a szerző — anélkül, hogy a nemzeti függetlenség eszményét abszolutizálná — határozottan foglal állást a nemzeti differenciálódás helyessége mellett. Ez az elvi kiindulópont félreérthetetlenné teszi Irinyi Károly álláspontját a Naumann-féle közép-európai tervvel kapcsolatban. Ismertetve a terv létrejöttének összefüggéseit Németország belpolitikai és katonai helyzetének alakulásával és bírálva Naumann koncepciójának részleteit, kimutatja, hogy „olyan imperialisztikus, mffitarisztikus államszövetség" létrehozásáról völt szó, amely „gazdaságilag, politikailag és katonailag mintegy corpus separatumként elkülönítve Európa más államaitól, a Német Birodalom imperialista politikájának eszköze lett volna" (30. 1.). Irinyi egyben rámutat arra is, hogy Naumann terve minden reakcióssága ellenére a német imperializmus viszonylag mérsékeltebb szárnyának törekvéseit juttatta kifejezésre, hogy az gyakorlatilag lemondást jelentett — legalábbis átmenetileg — a pángermánok és a mögöttük álló nehézipari, politikai és militarista körök totális, világuralmi céljairól. A Naumann-féle közép-európai terv igen élénk visszhangot váltott ki a korabeli Magyarország osztályaiban és pártjaiban, mert az olyan időpontban jelent meg, amikor nemcsak hazánkban, hanem Európa-szerte előtérbe kerültek a világ háború utáni új képének kialakítására irányuló tervek és elképzelések. 1915/16 folyamán egyre világosabbá vált, hogy a háború nemcsak a nemzetek, hanem a társadalmi osztályok erőviszonyaiban is jelentős eltolódást fog eredményezni, hogy tehát olyan nagyméretű átalakulások érlelődnek Európában, amelyeket érzékelni egyre jobban lehetett, de amelyek irányát a bolsevikokon kívül ekkor még senki nem volt képes előre látni. Annak a meg nem értése, hogy a háború új helyzetet teremtett a nemzetek és az osztályok egymáshoz való viszonyában, ad magyarázatot arra, hogy a magyarországi pártok tulajdonképpen régi, háború előtt kialakított politikájuk és politikai gondolkodásuk alapján kerestek és adtak választ a hazánk jövőbeni sorsát közvetlenül érintő középeurópai tervekre. A magyar uralkodó osztályok az országban és a Monarchiában élvezett privilégizált helyzetüket féltvén, elítélték Naumann terveit. A magyar államiság viszonylagos önállóságát azonban úgy akarták fenntartani a német imperializmus expanziójával szemben, hogy közben a nemzetiségek feletti uralkodó szerepüket is biztosítsák, s nemcsak társadalmi átalakulásra, de még reformokra sem gondoltak. így a Naumann-féle koncepcióval nem tudtak tiltakozásukon kívül semmit sem szembeállítani, ha csak azt nem tekintjük valaminek, hogy a régihez, a megcsontosodotthoz, az elavulthoz, az osztály- és nemzetiségi harcok által alaposan megrendített úri Magyarország dualisztikus formában való továbbéléséhez ragaszkodtak. Ahogy a társadalmi haladás és a nemzeti függetlenség ellentétbe került a magyar uralkodó osztályok képviselőinek a Naumann-féle tervvel kapcsolatos nézeteiben, ugyanúgy, de ellenkező előjellel jelentkezik ez a századeleji magyar történet nagy ellentmondása a haladó pártok, a polgári radikálisok és a Magyarországi Szociáldemokrata Párt állásfoglalásában. Trinyi Károly részletes anyag alapján mutatja be, egyben leplezi le a polgári