Századok – 1964

Történeti irodalom - Régi magyar filozófusok XV–XVII. század (Ism. Tordai Zádor) 1275

TÖRTÉNETI IRODALOM 1275 radikálisok illúzióit, akik a közép-európai államszövetségben „olyan gazdasági és társadalmi fejlődésünk alakulását döntően befolyásoló tényezőt láttak, amely az agrárkérdés megoldásával s az iparfejlődés meggyorsításával Magyarországon a társadalmi demokrácia előfeltételeit teremtené meg" (71.1.). Tulajdonképpen tehát egy harmadik, az imperialista és a szocialista között álló, valamiféle demokratikus integráció jelentkezéséről van szó a polgári radikalizmus állásfoglalásában. Bár a szerző kritikailag ismerteti a polgári radikálisok egymásnak gyakran gyökeresen ellentmondó nézeteit, és határozottan elutasítja azt az álláspontot, amely szerint a társadalmi haladást meg lehetne vásárolni az imperialista Németországtól a nemzeti függetlenség feladása árán, a demokratikus integráció lehetőségétől nem határolja el félreérthetetlenül magát. Ez az egyébként jól sikerült munkának — véleményünk szerint — legfőbb hiányossága abból fakad, hogy a szerző nem tisztázza a különböző integrációs törekvések jellegét, egymáshoz való viszonyát, nem mutat rá arra, hogy az integráció eszköz az uralmon levő vagy uralomra törő osztályok kezében, a hatalom alárendelt kérdése tehát, amelynek felhasználását a termelőerők fejlődésének iránya teszi lehetővé, belső lényegét azonban mindig az határozza meg, hogy melyik osztály áll az integrációs törekvések ólén. Másszóval az integráció a monopolkapitalizmus, a proletárforradalmak előestéje korszakában a társadalmi fejlődés két döntő — és egymástól gyökeresen különböző — irányzata közötti harcnak rendelődik alá, azaz vagy az imperializmus rendszerét, vagy a szocialista forradalmat, a szocialista országok gazdasági és politikai erősödését segíti elő. Ahogy napjainkban — és így volt ez már az 1915—16-os év Európájában is — a szocialista és a kapitalista út között nincs harmadik út, ugyanúgy nincs talaja az integráció valamiféle demokratikus — imperializmus és szocializmus között álló — válfajának sem. (Magától értetődik, hogy ezúttal nem térhetünk ki olyan integráció-szerű törekvésekre, amelyeknek a második világháború után — különösen Afrikában — lehetünk tanúi. Ezeket az első világháborúhoz képest alapvetően más történelmi körülmények szülték, s közbülső, „harmadik utas" jellegük egyébként is átmeneti.) Irinyi munkájának legérdekesebb — és talán legjobban átgondolt — része az a fejezet, amely a Magyarországi Szociáldemokrata Párt álláspontját mutatja be a Naumann-fóle közép-európai tervvel kapcsolatban. Helyes választ e koncepcióra a polgári radikálisokhoz hasonlóan a magyar szociáldemokraták sem adtak. Nem is adhattak, hiszen az egyetlen helyes válasz az imperialista integráció Naumann-féle változatára egy szocialista integrációs koncepció meghirdetése lett volna, amelyet azonban csak valóban forradalmi gondolkodás és cselekvés termelhetett volna ki. A szociáldemokrata álláspontok alakulását három tényező befolyásolta: felismerése annak, hogy a Naumann-féle terv imperialista jellegű, a kisnemzetek önállóságának vagy önállósága jelentőségének tagadása, végül — s itt a szellemi rokonság a polgári radikalizmussal — a szocialista integráció lehetőségének fel nem ismerése, s ehelyett a demokratikus integráció elfogadása. Számos, a könyvben ügyes, sokoldalú elemzéssel ábrázolt elvi bizonytalankodás jellemezte a szociáldemokrata teoretikusokat. Többségük nem jutott túl a Naumann-féle koncepció negatív bírálatán, egy részük pedig az Európai Egyesült Államok reakciós jelszavához menekült, s ezzel a programmal érvelt „Közép-Európa" ellen is. Ennek a jelszónak az elfogadása azonban azt jelentette,hogy a Naumannféle közép-európai tervvel olyan koncepciót állítottak szembe, amely az előbbitől nem annyira osztály tartalmában, mint inkább területi nagyságában különbözik csupán, s amely éppen ezért sem a kiút megmutatására nem volt alkalmas, sem pedig arra, hogy elméletileg szétzúzza az imperialista integrációs gondolatokat. TOKODY GYULA RÉGI MAGYAR FILOZÓFUSOK. XV-XVII. SZÁZAD (Válogatta, bevezetéssel és jegyzetekkel ellátta Mátrai Lászlű) (Nemzeti Könyvtár, Filozófiatörténet sorozat. Budapest, Gondolat. 1961. 240 1.) A magyar filozófiai gondolkodás történetével foglalkozó írás eddig még kevés; jelent meg, ritka és hasonlóan ritka a szövegkiadvány is. Pedig — hogy mást ne említsek — a történelmi fejlődés megértésének egyik feltétele az illető korok ideológiai helyzetének és harcainak feltárása. Szükséges és hasznos tehát a filozófiai gondolkodás vizsgálata is. Enélkíil ugyanis az említett ideológiai vonatkozások sem tárhatók fel. Ebben a helyzetben örömmel kell üdvözölni minden olyan lépést, amely előreviszi a kutatást, ezekre a