Századok – 1964
Történeti irodalom - Czóbel Ernő válogatott írásai (Ism. Esti Béla) 1264
1264 TÖRTÉNETI Iii OD ALOM Ezt a megjegyzést a jegyzékek, ill. a tized keletkezése támasztja alá a legvilágosabban. A plébános a tizedet jövedelme után volt köteles fizetni. Ha a plébános jövedelme a hívek számától függött volna, más szóval csak a keresztelósek, temetések, házasságkötések után járó ún. „stólából" állt volna, akkor természetesen következtethetnénk a jövedelem nagyságából a hívek számára. De a plébános jövedelme a középkorban nem csupán stólából állt. Minden plébánia alapításakor bizonyos „hozományt" (dos) kapott az alapítótól. Nemcsak T. István törvényei írták ezt elő, hanem a XIII—XV. századból fennmaradt plébániaalapításokból is ezt látjuk. Ez már magában is megváltoztatta a jövedelem összetételét. Még jobban megváltoztatta két másik tény: 1. az, hogy egyes plébániák (de nem mindegyik) megkapták területük mezőgazdasági termésének tizedét, 2. az, hogy a lakosság jövedelmének egy része alapítványként (nemcsak pénzben, hanem fekvőségben is) ugyancsak a plébánia jövedelmét növelte. Nem ismerünk ma olyan forrást, amely a plébánia jövedelmének megoszlását világosan bemutatná, bár ilyen Sopronban (és talán Pozsonyban ós Nagyszombatban is) fennmaradt. De még ha egy-egy esetben ezt meg is állapíthatnánk, akkor sem lehetne az eredményt általánosítani (főképpen azért nem, mert mindhárom esetben városról van szó és nem falvakról). A pápai tizedjegyzékek a mondottak alapján tehát egy tényt fejeznek ki világosan: a kérdéses plébánia jövedelmének nagyságát, bizonyos fokig a plébánia területén élő lakosság anyagi erejét, gazdag vagy szegény voltát. Ilyen értelemben a tizedjegyzék igen értékes forrásunk, demográfiai vonatkozásban azonban nem az. * Ha nagy vonalakban akarjuk összefoglalni az ismertetett íanulmányok eredményét, akkor azt kell mondanunk, hogy olyan új stúdium keletkezett, amely a történész számára igen sok újat hozhat, számos eddig észre nem vett összefüggést tárhat fel. A történésznek kötelessége, hogy az új stúdiummal kapcsolatban saját szempontjait hangsúlyozza, de ugyanolyan kötelessége, hogy ismereteivel elősegítse annak fejlődését, lehetővé tegye a történeti demográfia számára eredményeinek minél gyorsabb és minél kevesebb energiabevetéssel történő elérését. FÜGEDT ERIK CZÓBEL ERNŐ VÁLOGATOTT ÍRÁSAI Czóbel Ernőre nálunk sokan csak mint fordítóra és szerkesztőre emlékeznek. Igaz, mint a tudós, nagy szerkesztők egyikére, aki magas színvonalra emelte hazánkban a marxizmus klasszikusainak kiadását. Czóbel Ernő azonban több volt ennél. Halálának tizedik évfordulóján megjelent válogatott írásai széles érdeklődési körű kutatóra, teoretikus indítású, alkotó tehetségű történészre vallanak. Tudományos pályafutásának elején Czóbel Ernő magyar történeti és irodalomtörténeti kutatásokkal foglalkozott. Adalékokat gyűjtött a magyar reformáció történetéhez (Pápai kizsákmányolás a középkori Magyarországban, A pápai búcsúkereskedésről), Heltai Gáspárról írt, több kisebb és egy hosszabb tanulmányt (Heltai Gáspár dialógusa a részegségről ós tobzódásról), foglalkozott az 1514. évi parasztháborúval, az 1848-as magyar forradalom néhány kérdésével, a szocializmus, a szocialista munkásmozgalom első magyarországi megnyilvánulásaival (Szocializmus és munkáskérdés Magyarországon 1848 előtt) stb. Ezek az írásai, talán a Heltairól szóló tanulmányok kivételével, nem igen ismertek. Olyan véleménnyel is találkozhatunk, amely csupán egyetemi tanulmányok utóhatására született ifjúkori zsengéknek minősíti e munkákat.1 Pedig Czóbel magyar 1 „Mindez csak ízelítő a pályája kezdetén egyetemi tanulmányainak hatása alatt álló. de végleges heb'ét el nem foglaló, kifejlődésének útjára még rá sem lépett fiatal tudós munkálkodásából." (Präger Miklós: Czóbel Ernő válogatott írásai. Társadalmi Szemle. XIX. évf. 3. sz,)
