Századok – 1964
Történeti irodalom - Ausztria és az oszmánok az osztrák történettudományban (Dr. Rudolf Neck) 1243
1250 TÖRTÉNETI Iii OD ALOM érdekes. Ezzel kapcsolatban ki kell emelni azt az ismételt megfigyelést, hogy az alsó néprétegek közül néhányan mint helyi viszonyokkal ismerős vezetők, sőt- mint harcosok is csatlakoztak a tatárokhoz. Összefoglalva, ennek az egészen kiváló műnek megjelenését üdvözölni kell. mert új forrást nyit meg az 1683. évről, amely eddig nélkülözött bepillantásokat enged a történelmi kutatás által kevéssé figyelembe vett területekre. Az ostrom alatti hírszerzőszolgálatot Sturmitiger tanulmányozta, és függelékben néhány forrást tett közzé.45 Különösen Kolschitzky személyével foglalkozik, akinek legendás szerepét az okleveles anyag alapján azonban erősen csökkenteni kell. Még az a monda sem áll meg, hogy ő hozta az első kávét Bécsbe. Kávé Bécsben már az ostrom előtt is ismeretes volt ; Kolschitzky csupán egyike volt Bécs első kávéfőzőinek. Egy az 168.1. évről szóló másik legendát, amely a bécsi polgárság hősiességéről szól, Gugitz rombolt szét kegyetlenül.4 6 A halottas jegyzőkönyvek alapján megállapítja, hogy a bécsieknek a harcok során elszenvedett veszteségei meglehetős csekélyek voltak. Egyáltalában Starhemberg kemény fenyegetéseire volt szükség, hogy a defetista áramlatokat elnyomja. Csupán a kereskedelmi szolgák adták bizonyos mértékű vitézség ós buzgóság tanújelét, lényegében azonban a hivatásos katonaság látta el a város védelmét. Amikor annak idején Onno Klopp a bécsiek 1683-as áldozatkészségét és teljesítményeit kétségbe vonta, a lokálpatrióta felháborodás hulláma elnémította. Napjainkban Gugitz értekezését alig vették tudomásul. Forrásértékükben egyedülállóak a Temesvárból származó Oszmán aga török tolmács Kreutel ós Spies által kiadott emlékiratai.47 A Kelet irodalmában emlékiratok a legnagyobb ritkaságszámba mennek. A szerző sorsa révén a kiadott emlékiratok számunkra különösen értékesek. Oszmánt 1688-ban Lippa elfoglalásakor a császáriak foglyul ejtették, nemsokára azonban ünnepélyes ígérete alapján váltságdíj megszerzése céljából szabadon engedték. Mikor a pénzzel visszatér a császári hadsereghez, hajdúk támadják meg és kirabolják, de sikerül neki. ill. a tisztnek, alti elfogta, az elrabolt váltságdíjat visszaszerezni. Habár így kiváltotta magát, mégis továbbra is fogva tartják és időnként a legembertelenebb módon bánnak vele. Többször kísérel meg szökést, s az egyik ilyen alkalommal végül Stubenberg tábornok birtokába kerül, átmenetileg Grazban és Kapfenbergben él s 1691-ben, a tábornok halála után mint szolga egy Schallenberg grófhoz kerül Bécsbe. Itt most jó idők virradnak a fogolyra, kitanulja a cukrászmesterséget, ós urasága részéről barátságosabb bánásmódban részesül, mint a honi szolgák. Sokszor vidám bécsi élményei helytörténeti szempontból is érdekesek. Ura a békeszerződés után sem engedte haza, mert nagyon megkedvelte; őt azonban fűtötte a honvágy, és hamisított útlevéllel más török férfiakkal és nőkkel együtt sok kaland után sikerül Belgrádba szöknie. Később azután mint tolmács határtárgyalásoknál még érintkezésbe kerül osztrákokkal. Az 1716—1718-as török háború idején, Temesvár elfoglalása után elveszt ette egész vagyonát és Konstantinápolvba költözött, ahol szükségben és szegénységben kellett öreg napjait eltöltenie. Oszmán aga csak 25 évvel a leírt események után fogalmazta meg művét; ez azonban az emlékezetében t ámadt némely hiány és tévedés ellenére mindenképp szavahihető-" Walter Sturminger: Die Kundschafter zur Zeit der zweiten Türkenbelagerung Wiens im Jahre 1683 (A hír szerzők Bécs második török ostromának idején 1683-ban). Festschrift zur Feier des zweihundertjährigen Bestandes des Haus-, Hof- und Staatsarchivs, 2. köt., Mitteilungen des Österreichischen Staatsarchivs, 3. pótköt. 1951. 349. kk. I. " Gustav Gugitz: 1683 und die Bürger Wiens (1083 és Bécs polgárai). Unsere Heimat, 25. 1954. 108. kk. I. 17 Richard F. Kreutel und Otto Spies: Leben und Abenteuer des Dolmetschers Osman Aga (A tolmács Oszmán aga élete és kalandjai). Bonner Orientalische Studien No. 2. Bonn. 1954. Űj kiadása 1962-ben Grazban jelent meg a következő címen: Der Gefangene der Giauren (A gyaurok foglya). Osmanische Geschichtsschreiber, 4. Kreutel terve szerint a sorozat 5. kötetében első ízben közli fordításban Oszmán aga beszámolóit későbbi tevékenységéről mint a törökök tolmácsa, amikor ezek a császáriakkal tárgyaltak. A könyv címe Zwischen Paschas und Generulen (Pasák tábornokok között) lesz.
