Századok – 1964

Történeti irodalom - Ausztria és az oszmánok az osztrák történettudományban (Dr. Rudolf Neck) 1243

TÖRTÉNETI IRODALOM 1249 kézirat alapján sok helyen helyesbíthette és kiegészíthette. A két szöveg szétválasztása helyesnek bizonyult, mivel a szilihdár története később keletkezett, és sokkal kritikusabb Kara Musztafával szemben, mint a ceremóniamester naplója; egész kíméletlenül felfedi a török hadvezetés fogyatékosságait. Egy harmadik részben végül Kreutel Bécs ostromának egy török térképvázlatával foglalkozik; ez Szülejmán pasa irattárából származik ós egy 1688-ban Belgrádnál zsákmányolt kézirat tartozéka, s 1932-ben Bécs város múzeuma szerezte meg. Ezt a térképet, amelynek facsimiléjét közli, a kiadó már korábban behatóan megvizsgálta.43

A vázlat egyébként mutatja, hogy Evlija adatai általában helyesek. A napló kiadását, amely szintén kiváló jegyzeteket és bevezetőt tartalmaz, egészében sokat ígérő kezdetnek kell értékelnünk, amelytől remélhető, hogy a történeti kutatásnak új szempontokat és felismeréseket hoz. A második török ostrom idejéből származó kiváló osztrák forrást Hermann Watzl tette közzé.44

A Bécs melletti Heilgenkreuz cisztercita kolostor gyermekkariskolájának (Sängerknabenschule) prefektusa, Balthasar Kleinschroth, akinek az ellenség szemeláttára 12 fiúval menekülnie kellett, három évvel az események lejátszódása után — nyilván naplójegyzetek alapján — élményeit egy összefüggő leírásban fektette le. Az irat keletkezését vallásos motívumoknak köszönheti: szerzője, aki Heiligenkreuz elpusztítása után Hall in Tirolban az ottani női kolostor karnagya és káplánja volt, az iratot Altöttingben a kegyoltárnál helyezte el. Kerülő utakon, amelyeket ma már csak részben lehet követni, az eredeti kézirat a heiligenkreuzi kolostorba került. Eddig csak kisebb részletei voltak ismeretesek. Watzl joggal csak azokat a részeket adta ki belőle, amelyek közvetlenül a török háborúra vonatkoznak. Ezek úgyszólván a legtöbbet szenvedett alsó néprétegek, az alsó papság és a falusi lakosság perspektívájából adnak megrázó képet 1683 szörnyű nyaráról. Miután az általános könnyelműség következtében minden előkészületet a védelemre és menekülésre a tatár hordák megérkezése előtti utolsó napokig halasztottak, Kleinschroth — hogy pénzt kapjon a fiúkkal való meneküléshez — kénytelen volt lóhalálában Säusensteinbe az apátjához lovagolni. Mikor visszatért a már erősen ostromlott kolostorba, még sok baja volt a végsőkig kitartó védelemre elszánt egyik harcias szerzetessel. Utolsó pillanatban azután sikerült a megfélemlített konvent megmaradt tagjaival menekülnie. Miközben a fiúkkal nagy nehézségek közt az Annabergen ós Eisenwurzenen át Felső-Ausztriába menekül, mindig újabb meg újabb incidensei támadnak az izgatott parasztokkal, akik felháborodnak az urak és a klérus menekülésén, mert úgy látják, hogy többnyire egyedül kénytelenek az ellenséggel szembeszállni. A falusi lakosság dühe és gyűlölete elsősorban a jezsuiták ellen irányul, mert úgy vélték, hogy a magyarországi vallási fejlemények miatt ők felelősek a háborúért. Itt figyelhető meg különös világossággal, hogy Ausztriában az ellenreformáció eddig az időig még csupán a felszínen maradt. Kleinschrothnak, aki mint zenész nyilván a kolostor távolabbi környékén ismert ós közkedvelt volt, az általa igen lelkiismeretesen gondozott fiúk miatt is jobb sora volt, mint sok más rendtársának. Felső-Ausztriába érve sikerül védenceit különféle helyeken elhelyeznie. Ő maga rövid passaui tartózkodás és komoly megbetegedés után Linzből hajón visszatér a felszabadított Bécsbe ós az elpusztított Heiligenkreuzbe. A pusztítások leírása és egyszerű emberek élménybeszámolóinak közlése által a könyvnek ez az utolsó része különösen 43 Richard F. Kreutel : Ein zeitgenössischer türkischer Plan zur zweiten Belagerung Wiens (Egykorú török térkép Bécs második ostromához). Wiener Zeitschrift für die Kunde des Morgenlandes, 52. 1953. 212. kk. 1. " P. Hermann Watzl: Flucht und Zuflucht (Menekülés és menedék). Forschungen zur Landeskunde von Niederösterreich, 8. Graz. 1956.