Századok – 1964

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Gulüga; A. V.: A történettudomány tárgyáról 1226

1232 A. V. «ULÜOA sógjjavára. A társadalom érdekelt a színes, egymástól különböző alkotó személyiségek létezésében. A marxizmus, amikor „az egyénit a társadalmival" egyesíti, nem süllyeszti el a személyiséget a jellegtelen tömegben, távol áll tőle a „csavar-ember" eszméje, ellenkezőleg, fokozottan érdeklődik minden sokoldalú tehetsóg, megismételhetetlen individualitás iránt. Becsüljük nagy kortársainkat; az államférfiakat, akiknek kezébe a vüág sorsa van letéve, a világűr, a termelés hőseit, a tudomány, a művészet kiváló képviselőit. Tudni akarunk mindent a régi nemzedékek tevékenységéről, a kis és nagy „remek emberek életéről". Az emberek csinálják a történetet, és teljesen érthető az eleven emberi érdeklődés; hogyan történik mindez nemcsak nagy egészében, hanem részleteiben is. A történettudomány tárgyát ezért nemcsak a társadalmi fejlődés törvényei képezik, hanem azok konkrét megjelenése is. A történész nemcsak az események sorozatára jellemző általánost, hanem sokféle egyénit, az események megismételhetetlen különlegességeit is vizsgálja. Másfél évszázad választ el minket a borogyinói csatától, ennek ellenére ma is (lehet, még jobban mint a múltban) izgatnak minket ennek a drámai napnak a legapróbb részletei is. Melyek a megismerés eszközei a történész kezében? Elsősorban a tudományos, absztrakt gondolkodás eszközei. A történész gyűjti és ellenőrzi a forrásokat, magyarázza és általánosítja a tényeket, a történész logikai működésében sok a hasonlóság a más területeken dolgozó tudósok tevékenységéhez viszonyítva, de ugyanakkor vannak bizonyos sajátosságok is, amelyek halaszthatatlanul követelik tudományos kidolgozásukat.2

2 A történettudomány, eltérően a tudományok többségétől, előszeretettel folyamodik a képi-emocionális gondolkodás segítségéhez. Az, ami a természettudós számára kivétel, segédeszköz, a történész számára gyakran szabály. Ez a történettudomány tárgyának sajátosságából, abból a szükségszerűségből következik, hogy emberek megismételhetetlen sorsát, gondolatait ós tetteit eleveníti meg. Ebből következik a történettudomány esztétikai és nevelő jelentősége. 1962. szeptember 17-én az „Izvesztija"-ban megjelent Sz. D. Szkazkin, M. A. Varga, V. M. Zavrovszkij „Történettudomány és jelenkor" c. cikke; a szerzők hajlanak arra a véleményre, amely szerint a miénkhez hasonló vélemény csökkenti a történettudomány értékét és bolletrisztikává változtatja. Ezért a történettudományt védelmezve azokat az oldalait hangsúlyozzák, amelyek azonosak a természettudományos kutatásokkal. Véleményünk szerint szükségtelen ellentétpárként felfogni a történettudomány különböző oldalait. Vajon a nevelő szerep „kevéssé aktuálissá" teszi a történettudományt? Ellenkezőleg, ez emeli társadalmi jelentőségét abban a társadalomban, melynek célja az emberiség morális átnevelóse. Vajon az általánosítás képalkotó módszere, az általános feltárása az egyénin, a lényeg kibontása a jelenségen keresztül csökkenti a történettudomány ismeretelméleti erejét? Ellenkezőleg, mindez jelentős mértékben kitágítja lehetőségeit. A történész egyaránt használja az általánosítás logikai és a képalkotás esztétikai módszerét, a két módszer között szoros kapcsolat van. Milyen ennek a kapcsolatnak a jellege ? Hol húzódik a képalkotó gondolkodásnak az a határa, melyet a történésznek nincs joga átlépni, ha a tudományosság talaján óhajt maradni? Ezzel kapcsolatban egész kérdéskomplexum sokoldalú és elmélyült vizsgálatára van szükség. A történettudomány esztétikájának éppen olyan joga van az érvényesülésre, mint logikájának. Társadalom a maga egészében Nénány évvel ezelőtt a filozófiai közvélemény megvitatta a filozófia tárgyának problémáját. Felmerült többek között az a kórdós, hogy tanulmányozza-e a filozófia a vüágot a maga egészében. A vita résztvevői joggal jegyezték meg, hogy a vüág egészének képét valamennyi lényeges oldalaival és részleteivel nem a filozófia, hanem az alapvető tudományos adatok gyűjteményét jelentő enciklopédia adja. A filozófia a világot mint fejlődő egészet vizsgálja és fejlődésének kizárólag általános törvényeit foglalja össze. » ,# Hasonlóan lehet okoskodni a társadalom vonatkozásában is. A filozófiai tudomány, a történelmi materializmus a társadalmat a maga egészében, mint a szerves kapcsolatok rendszerét vizsgálja, amely rendszer az alacsonyabbrendűtől a felsőbbrendű felé végez haladó mozgást. A társadalom egészének képét a humán tudományok összessége adja. A történettudományhoz a múlt tartozik, annak összes oldala és aspektusa; a humán " Annak idején (ld. Voproszi Isztorii, 1961. 3. sz.) A. I. Danyitov professzor levéllel fordult a szovjet történészekhez és filozófusokhoz, és felhívta őket a történettudomány gnozeológiájának és logikájának együttes kidolgozására. Mi támogatjuk ezt a felhívást, a problémával kapcsolatos álláspontunkat kifejtettük „O karaktere isztoricseszkogo znantja" c. cikkben (Voproszi Filoszofii, 1962. 9. sz.).