Századok – 1964

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Gulüga; A. V.: A történettudomány tárgyáról 1226

t A TÖRTÉNETTUDOMÁNY TÁRGYÁRÓL 1233 történettudomány a maga egészében vizsgálja az emberi társadalom múltját, ez a múlt enciklopédiája. Világosan látható az, ami a humán történettudományt elválasztja a speciális, a résztörtónettudománytól. Az emberi tevékenység valamennyi területének megvan a maga múltja, fejlődésének törvényszerűségei, következésképpen a maga története: van fizikatörténet, líratörténet, nemzetközi kapcsolatok története. Az egyes tárgyak története szerves kapcsolatban áll a tárgy elméleti vizsgálatával, de emellett az egyes tárgyak története, a humán történetnek a részét, néha igen kicsiny részét képezi. A humán történettudomány sokoldalú és komplex, az összes alapvető folyamatot, a vizsgált kor valamennyi társadalmilag jelentős eseményét tükrözi. Lehet, hogy felesleges volna megismételni ezt a triviális igazságot, ha egyes szerzőink tolla alatt a humán történet nem vesztené el univerzalitását. A történettudomány tárgya mesterségesen leszűkül a közgazdaságtan kisebb adagjával enyhén fűszerezett politikai eseményekre; a szellemi kultúra története gyakran nézőponton kívül marad. A „Szovjet Történeti Enciklopédia" sem foglalkozik kellő figyelemmel a szellemi élettel. Az utóbbinak már három kötete jelent meg, s bizonyos kópét már lehet alkotni róla. Az egyes országoknak szentelt cikkekben igen kevés adat van az illető országok kultúrájának ós ideológiájának történetéről. Érthetetlenek azok az elvek, amelyek a kultúra nagy embereiről közölt cikkek válogatását illetően a SzTE szerkesztőit befolyásolták. Az enciklopédiából ismeretek meríthetők a komédiaíró Arisztophanészről, de Beaumarchaisről tájékoztatás híján nem tudható meg semmi, Bayle és Bacon filozófusokról szerezhetők ugyan ismeretek, de az olvasó már nem tudhat meg semmit Bolingbrokeról (aki egyébként a történészek számára nem érdektelen „A történet tanulmányozásáról és hasznáról szóló levelek" szerzője). Az enciklopédiába „bekerült" Lorenzo Valla, amivel nem dicsekedhetik Boccaccio. Van cikk a vegyész Bachról, de a zeneszerzőről nincs említés. A harmadik kötetben szó esik E. Winckelmann német medievistáról, akiről joggal jegyzik meg, hogy „csak a politikai történetet irta meg, kisebb kitekintésekkel az állami és kormányzati intézmények területére", de egyetlen szó sincs J. J. Winckelmannról, a nagy gondolkodóról, a modern régészet és művészettörténet megalapozójáról, aki nagyon sokat tett az emberi történet ós az összes emberi intézmények természetes kapcsolatai tanulmányozásának érdekében. A SzTE nagy figyelmet fordít jelentéktelen diplomatákra, uralkodókra és tábornokokra. A SzTE fogyatékosságai a történettudomány tárgyával kapcsolatos általános tendenciát tükrözik. A társadalmi tudat fejlődósének vizsgálata vagy hiányzik, vagy pedig másodrendű helyet foglal el a történeti monográfiákban és tankönyvekben. A kialakult helyzetnek megvan a maga logikája; ha egyszer léteznek szakosított intézetek, és a tudomány, művészet ós a filozófia történetét feltáró szakmunkák jelennek meg, akkor a humán történész figyelmét a politikai történetre összpontosíthatja. Ez a logika azonban nagyon ingatag; hiszen nemcsak az a feladat, hogy az olvasó a szellemi kultúra történetének különböző ágazatairól egy bizonyos komplex ismeretet nyerjen, hanem az a feladat, hogy az olvasó a társadalmi fejlődés egészéről, összes szféráinak kölcsönhatásairól nyerjen képet. Világos, hogy nagyon bonyolult dolog az adott korszak anyagában a gazdasági élet, a politika és a társadalmi tudat összhatását nyomon követni, de ez elkerülhetetlen, mert a humán történészen kívül senki sem képes ezt elvégezni. Szóbeszéd tárgya, hogy a történettudomány széles lehetőségeket nyújt a dilettantizmus számára; könnyebb közepes történésszé válni, mint rossz matematikussá. Ne vitatkozzunk ezen, ehelyett másra hívjuk fel a figyelmet; ahhoz, hogy valaki jó történésszó váljék, enciklopédikus műveltségre kell szert tennie, a szintétikus gondolkodás, a kor életének egy pillantással való átfogásának különleges képességével kell rendelkeznie, a történeti lót bármely szféráját egységes kritérium alapján kell tudnia megközelíteni. S ez nem is olyan könnyű dolog. A történettudomány és a szociológia Befejezésül a történettudományt a rokon diszciplínával, a szociológiával vetjük össze. A marxista irodalomban e tekintetben különböző ítéletek vannak. A. Schaff lengyel tudós azonosítja a két tudomány tárgyát. A. Schaff a történeti törvényekről írt ismert művében megjegyzi: „Fentebb konstatáltuk, hogy a történetírásban és a szociológiában a kutatás tárgya közös: a társadalmi fejlődés haladó mozgása és törvényei. Most pedig konstatálhatjuk, hogy a két tudomány kutatási eredményeiben különböznek a kutatás és az előadás módjai : egyik esetben a mód történeti, a másik esetben logikai."-3 'A. Schaff: Ob'jektivnij karakter zakonov isztorii. M. 1959. 380.1.