Századok – 1964
A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Gulüga; A. V.: A történettudomány tárgyáról 1226
A TÖRTÉ NliTT UDO MAX Y TÁRGYÁRÓL 1231 A költészet, mondta Aristotelész a már idézett „Poétikában", a történettudományinál filozófikusabb és komolyabb, mert — véleménye szerint — az előbbi az általánosró beszél, az utóbbi az egyediről; a költő a valószínűről, a szükségesről beszél, a történész pedig arról beszél, mit tett ez vagy az az ember, pl. Alkibiadész, vagy mi történt vele. A személyiség sorsa, igénye ós cselekedetei iránti érdeklődés a középkor folyamán elmosódott, mert a történetnek a providenciális, az isteni gondviselésre alapozott felfogása alakult ki. A személyes, az emberi feloldása az általánosban, az isteniben a szellem lázadóinak tiltakozását váltotta ki, akik végső soron az elnyomott nép forradalmi, ellenzéki hangulatát fejezték ki. Megjelentek a különböző eretnek tanítások, amelyekben a keresztény vallás féreg-embere az istennel egyenlő alkotó-emberré alakult. A renaissance szekularizálta a szabad személyiség eszméjét, az erős ember sajátos kultuszát teremtette meg, aki az óceánont úli országokba tört felderítetlen ut akat, aki a tudomány és művészet horizontját kiszélesítette és történetet teremtett. Csakhamar azonban világossá vált, hogy az emberek képtelenek előre látni tevékenységük társadalmi következményeit. Minden egyén saját személyi céljait követi, de végül is valami olyan keletkezik, amit nem is sejtett. Az ember, aki bosszúból felgyújtotta szomszédja házát, az egész várost elpusztító tűzvészt, okozott, a tettes cselekedete által létrejött eredmény messze túlment a kitűzött célon. Valami hasonló megy végbe a világtörténetben is. „Amikor az arabok — írja Engels — megtanulták dz alkohol desztilláló sát, akkor eszükbe se jutott, hogy létrehozták azt az egyik főeszközt, melynek segítségével az akkor még jel sem fedezett Amerika őslakóit majd kiirtják. Amikor aztán Kolombus felfedezte ezt az Amerikát, akkor nem tudta azt, hogy ezzel új életre keltette a rabszolgaság Európában régen letűnt intézményét, és megvetette a négerekkel folytatott kereskedelem alapját. Azok az emberek, akik a XVII. és XVIII. században a gőzgép létrehozásán fáradoztak, akkor nem is sejtették, hogy olyan eszközt hoznak létre, amely fokozottabban mint bármi más, forradalmasítja majd a társadalmi viszonyokat az egész világon . . ,"17 A XVIII. század elejére az egyéni célok és a társadalmi eredmények divergenciájának ténye az emberi tevékenységben már tudományos kérdéssé vált. Ezzel a kérdéssel foglalkozott többek között G. Vieo olasz gondolkodó.18 Hegel sok tekintetben megismételte Vicot. Az egyéni és a társadalmi divergenciáját Hegel ,,az ész ravaszságának" nevezte. Hegel szavaival élve az isteni ósz nem csak gigászi, de ravasz is, ravaszsága kifejeződik „a közvetítő tevékenységben, amelyik lehetőséget ad az objektumoknak, hogy természetüknek megfelelően hassanak egymásra, és kimerítsék magukat ebben a hatásban, s az isteni ész, noha nem avatkozik bele közvetlenül ebbe a folyamatba, ennek ellenére csak saját tulajdon célját valósítja meg."19 Az emberek közösségének és a magas célok megvalósulásának középkori keresztény eszméje Hegel filozófiájában közösen jelentkezett annak a szerepnek a megértésével, amelyet az a személyiség játszik, akinek tudata és akarata van. Hegel történet filozófiája igeneitea személyiség alkotó aktivitását, de figyelmeztetett arra, hogy az emberi tevékenységben van valami individuum feletti, amelyik benne van cselekedeteiben, de távol áll szándékaité)l. Misztikus formában itt már kifejezést nyert a társadalmiság eszméje, ezt a társadalmiságot az emberi tömegek együttes cselekedete szüli. A modern társadalomtudomány, s köztük a történettudomány feladata abban áll, hogy összefogja ,,. . . azokat a módszereket, amelyekkel az egyénit visszavezethetjük a társadalmira".20 A marxizmus ezt a társadalom gazdasági szerkezetéről és az osztályharcról kialakított tanításával éri el. A marxizmus szerves egészként vizsgálja a társadalmat, amely az alaesonyabbrendűtől a magasabbrendű felé haladó mozgást végez. A történet materialista felfogása a haladás tudományos kritériumát adja, amely rendkívül fontos a történeti események szerepének és jelentőségének értékelése szempontjából. V. I. Lenin szerint a társadalom haladó mozgásának legmagasabbrendű kritériuma „a termelőerők fejlődésének érdekei".2 1 No de mi az, hogy termelőerők? Mindenesetre nem a természet jellegtelen ereje. A legfontosabb termelőerő maga az ember; a haladás az ember nevében történik. Az ember társadalmi lény, de egyszersmind személyiség is, akinek nemcsak joga van individuális tehetségeinek fejlesztéséhez, hanem köteles is fejleszteni azokat a közös-17 Marx K. Engels Fr„ 20. köt. 407. 1. (oroszul). „A Nemzetek Világát maguk az emberek alkották ... <le ez a világ kltségtelenül valamilyen Észből jött világra, amelyik gyakran különbözik, néha teljesen ellentétes, és mindig felülmúlja azoknak az embereknek a részcéljait, akik ezeket a célokai kitűzték. .Íz Ész ezeket a korlátozott célokat a szélesebb célok szolgálatának eszközévé változtatva mindig felhasználja azokat az emberek nemzedékeinek megőrzésére a Földön." ( J. Vieo: Osznovanija novoj nauki ob obscsej prirode nacii. M-L. 1937. 470. 1.). "Hegel. I. köt. M-L. 1930. 318-319. 1. (oroszul). "V I. Lenin Müvei. 1. köt. 434. 1. Bpest, Szikra. 1951. "V. 1. Lenin Müvei. 13. köt. 247. 1. Bpest, Szikra. 1954. 20*
