Századok – 1964
A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Gulüga; A. V.: A történettudomány tárgyáról 1226
A TÖRTÉNETTUDOMÁNY TÁRGYÁRÓL 1229 •valamennyi társadalomtudomány képviselője számára. A történész művelte tudománynak a sajátos vonása a múlt felé fordulásban fejeződik ki. A történet — ez a múlt. Ez a vizsgált terminus harmadik tudományos jelentése. A történethez tartozás annyit jelent, mint a múlthoz tartozni.1 1 Végül a „történet" terminussal jelöljük az emberi társadalom múltját tanulmányozó tudományt: a történettudományt. Cikkünk éppen ezen tudomány tárgyának felderítését célozza. A „történet" terminus szemantikai vizsgálata elkerülhetetlen, mert a kellő szigor hiánya a fogalmak használatában, amellyel találkozhatunk még az alapvető tájékoztató kiadványokban is, felesleges nehézséget jelent a történettudomány tárgyának és feladatainak meghatározásakor. A Nagy Szovjet Enciklopédiában olvasható, hogy a „történet" terminus jelenti a fejlődés folyamatát, továbbá a történet jelenti azt a tudományt, „amelyik az emberi társadalom fejlődését a maga roppant sokoldalúságában" vizsgálja.12 Ilyen tudomány azonban nincs; a társadalmi fejlődés a maga sokoldalúságában és a kapcsolódó problémák valamennyi humán tudomány tanulmányozásának a tárgyát képezik. A történettudomány nem foglalkozik a társadalmi fejlődés perspektíváival (noha következtetéseinek fontos jelentőségük van az utóbbiak meghatározásakor), szemlélete retrospektív, figyelmét az elért eredmények kötik le. De nem szűkíti-e le az ilyen „múltba távozás" a történettudomány feladatait, nem vezet-e aktualitásának elvesztéséhez? Attól függ, hogyan értjük a múltat. A múlt realitása M. Ehme „Dekrétum" c. elbeszélésének hősével különös metamorfózisok történnek. Váratlanul tizenhét évvel előbbre, a jövőbe kerül, majd éppen olyan váratlanul visszatér a múltba. Az ember, akinek személyéről az elbeszélés folyik, elvesztette tájékozódását, a történtekről gondolkodva arra a következtetésre jut, hogy az idő nem más, mint tudatának átmenete az egyik világból a másikba. Mérhetetlenül sok világ létezik, és minden másodperc új valóságba röpíti az embert. Ez a relativista, a pozitivista-empirikus álláspontja, aki az igazságot kizárólag érzékszerveinek jelzései alapján ellenőrzi, aki nem ismer el semmit a közvetlen adotton kívül. A pozitivizmus azon az alapon veti el az anyag fogalmát, hogy lehetetlen olyan egyetlen kísérletet felállítani, amelyik bizonyítaná létezését. Ilyen kísérletet valóban lehetetlen végrehajtani, csakhogy távolról sem minden létező igazolható egyetlen kísérletben. Az anyag létezését nem valamilyen egyetlen kísérlet, hanem a tudománynak és a mindennapi gyakorlatnak összesített tapasztalata igazolja. A pozitivista számára a történet irreális: múlt nincs, a történész a teleírt papíron kívül semmiféle realitást nem lát, mondta a maga idejében Ch. Seignobos1* francia polgári történész. Vajon tényleg így van ez? Vajon a történettudomány csak arról tárgyal, ami nincs? Akkor a történész tevékenységének jelentős része valóban igen kétes jellegű időtöltés és csak akkor tarthat igényt a tudós névre, amikor „elhitethető maradványokkal" van dolga. A pozitivisták elmélkedésében a triviális igazságnak bizonyos része jelen van, éspedig a végbement esemény elveszti létezését. Önök visszatérnek egy harc színhelyére, ahol megsebesültek és nem ismerik fel a helyet: a romok, a gránáttölcsérek és a lövészárkok eltűntek, önöket békés táj veszi körül. Hát hol vannak a harc résztvevői? „Egyesek már nincsenek, amazok meg távolban vannak." De önök betérnek a faluba és látják a hősi emlékművet, ha kedvük tartja, megtalálhatják az ütközet szemtanúit, hiszen annak emléke él. A végbement történeti esemény nem válik tiszta nemlétté. Az tovább él néha nemcsak az emberek tudatában, hanem az anyagi folyamatokban is. A proletariátus hatalomra jutása Oroszországban rövid időtvett igénybe, de ennek az eseménynek realitása vitathatatlan, a földgolyó egyes helyein ma még erősebben érezhető, mint 1917-ben. Az a 10 nap, amelyik a maga idejében megrázta a világot, továbbra is hat a modern világeseményekre. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom él a Szovjetország eredményeiben, más népek szocializmusért vívott harcában, a nemzetközi viszonyok új elveiben. 11 Bolsaja Szovjetszkaja Enciklopédija. 19. tót. 2. kiad. 24. 1. Filoszofszkaja Enciklopédija. 2. köt. 368. 1.—Langlois i Seianobos : Vedenije v izucsenije isztorii. SzPb. 1899. 173. 1. " ,,Egyetlen realitás a jelen" — ez a pozitivista Я. Reichelibach véleménye. (F. Reichenbach: Napravlenije vremeni. M. 1962. 12. 1.) 20 Századok 1984/5—6.
