Századok – 1964
A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Gulüga; A. V.: A történettudomány tárgyáról 1226
1228 A. V. GULCGA lalják, de hasonló a helyzet más tudományokban is, pl. az orvostudományban. Ha egy osztály két vagy három tanulója kanyaróban megbetegszik, az orvos előre megmondhatja a betegség elterjedését, de azt már nem mondhatja meg, hogy Charley vagy Mary betegszik-e meg. Hasonlóképpen azt sem lehet állítani, hogy Ruritániában egy hónap múlva forradalom lesz, de ennek ellenére az ország történetének tanulmányozása után, figyelembe véve a történeti tapasztalatot, lehet következtetni arra, hogy a forradalom végül is kirobban. A szubjektum aktív szerepére vonatkozóan, aki nem csak tanulmányozza a történeti folyamatot, hanem részt is vesz benne, Carmak igaza van abban, hogy kölcsönös kapcsolat és függőségi viszony a szubjektum és az objektum között sok más tudományban is létezik; a klasszikus szemlélődő empirizmus kora már régen a múlté. Végül Carr, miután felhívja a figyelmet a történettudomány ós az erkölcs közötti szoros kapcsolatra, kihangsúlyozza azt is, hogy a történeti események értékelésében a meghatározó szerepet nem egyszerűen az erkölcsi kritériumok játsszák. A történész nem utasítva el az erkölcsi értékelést, mégis a történeti személyekről, azok cselekedeteiről, az állam politikájáról stb., azok haladó vagy reakciós jellege után ítél. Carr meggyőzően bírálja a pozitivisták egyes dogmáit, pl. az empirikus adatok fetisizálását. K. Poppert elmarasztalja Marx önkényes értékelésében. De Carr a maga pozitív rendszerében rendkívül szétaprózódik és nem meggyőző. A könyve címében megjelölt kérdés, hogy mi a történet, munkája során lényegében megválaszolatlan marad, és természetesen nem Carr-nál kell ennek a problémának a megoldását keresnünk. Jellemző itt a következő: a tárgyat ismerő polgári történész, aki törekszik tárgyának elméleti értékelésére, kételkedik az idealista elméletek egyes tételeiben. Carr számára a jelek szerint nem veszett kárba MarxésLenin műveinek olvasása. Müve bizonyítja, hogy a történelem materialista értelmezése egyre inkább meghódítja a polgári történészek fejét, akik néha nem is tudatosan vonzódnak a módszertani problémák tudományos megoldásához. A terminus komplexitása A „történet" terminus sokértelmű.7 Az oroszban ennek a szónak legalább hat jelentését lehet összeszámolni: kettőnek közülük tisztán köznapi jellege van. Ilyen a történet = elbeszélés, és történet — valamilyen eset jelentésében, a „történetet kitaláló" ember még nem történész, és „belekeveredni valamilyen történetbe" még távolról sem jelenti azt, hogy az illető halhatatlanná teszi nevét. A „történet" terminus további négy jelentésének köze van a tudományhoz. Beszélünk a világegyetem történetéről, a földnek, a flójárának és a faunájának történetéről. Beszélünk a tárgy történeti vizsgálatáról, a történetiség behatolásáról bármely tudományba." Ebben a felfogásban kell érteni Marx K. és Engels F. szavait A német ideológiában: Csak egyetlenegy tudományt ismerünk, a történelem tudományát. A történelem két oldalról szemlélhető: felosztható a természet történetére és az emberiség történetére,9 A történet egyetlen tudománnyá nyilvánítása tehát az adott esetben csak olyan követelmény, amely arra irányul, hogy minden jelenséget történetileg, azaz fejlődésében, az alacsonyabbrendűtől a felsőbbrendű felé haladó mozgásában kell vizsgálni. Annak a fejlődésnek, amely a valóság bárniely szférájában, természetben, társadalomban, gondolkodásban megy végbe, megvan az általános elmélete: a dialektikus materializmus. S mert a társadalom történetének tudománya a maga tárgyát mint fejlődő egószt veszi, ezért támaszkodik a dialektika törvényeire és kategóriáira. A „történet" terminus másik tudományos jelentése, amikor a társadalom életét határozza meg ... ,,a történelem nem egyéb, mint a maga céljait követő ember tevékenysége"1 0 —olvashatjuk Marxnál és Engelsnél. Ebben az értelemben a történet törvényeiről beszélünk, szembeállítva azokat a természet törvényeivel. A történet törvényeit, azaz a társadalmi fejlődós törvényeit nemcsak a történészek, hanem a szociológusok, közgazdászok, jogászok és művészettörténészek is tanulmányozzák. Ezeknek a törvényeknek a leginkább általánosított alakja: a történelmi materializmus a filozófiai tudomány tartalmát képezi, amely tudomány a kutatás módszertani alapja nemcsak a történész, hanem ' A „történet" szó etimológiájáról Id. K. Keuch: História. Geschichte des Wortes und seiner Bedeutungen in der Antike und den romanischen Sprachen. 1934. • A marxista számára a történetiség azt a követelményt jelenti, hogy a tárgyat fejlődésében, a fejlődés egyes szakaszainak konkrét feltételei között vizsgáljuk. A polgári irodalomban a történetiség fogalmán gyakran az események végletes individualitását értik, amely minden stabilitás, törvényszerűség tagadásáig jut el. ,,A filozófiában a történetiség mini történeti relativizmus jelentkezik." (F. Austeda: Wörterbuch der Philosophie. Berlin—München. 1962. 105. 1.) ' Marx — Engels: A német ideológia. Bpest, Szikra. 1952. 5, 1. jzet. 11 Marx K. és Engels F. Művei. 2. köt. Bpest. 1958. 92. 1. Ld. Engels jellemzését ,,. . . minden tudomány történelmi, amely nem természettudomány" • Marx, Engels válogatott művei, I. Bpest, Kossuth. 1963. 371 —372.1.
