Századok – 1964

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Fedoszejev; P. N.–Francev; Ju. P.: A történettudomány módszertani kérdéseinek kidolgozásáról 1214 - Francev; Ju. P. lásd Fedoszejev; P. N. 1214

1222 P. N. FEDOSZEJ EV—J U. P. FKANCEV ban éppen a korszak fogalma alig kidolgozott. A korszak kifejezés használata gyakran önkényes; azoknak a törvényszerűségeknek a vizsgálata nem kielégítő, amelyek elemzése a kérdéses fogalom alkalmazásához tudományos alapot képezne. A történeti folyamat tudományos periodizációjának kérdéseit a korszak elemzése nélkül nem lehet megoldani. A „társadalmi rendszer" és a „történeti korszak" fogaknak kölcsönviszonyának , meghatározása számos periodizációs probléma megoldásának kulcsa. A társadalmi rendszer fejlődósének sokoldalú tanulmányozása szükségképpen felveti a társadalmi rendszer dialektikus fejlődésében a korszak, a periódusok kérdését. A polgári teoretikusok minden társadalmi rendszerre vonatkozó új felfedezést megragadtak a „társadalmi-gazdasági rendszer" fogalmának megingatása céljából. A polgári teoretikusok tolla alatt a történeti folyamat belső törvények nélküli, egymástól független korszakokra hullott szét. Különböző idealista periodizációs sémák keletkeztek; ezekkel a polgári okoskodásokkal a „társadalmi-gazdasági rendszer" fogalmát állítottuk szembe. Ez helyes volt, de nem elegendő az ellenfél vereségéhez. A társadalmi-gazdasági rendszer marxista tétele alapján kell tudományosan meghatározni a „történeti korszak" fogalmát, s ezzel véglegesen eltemetni a polgári teoretikusok bizonyítási kísérleteit, hogy a történelem nem egyéb, mint az emberi szellem „fellendülésének" és „bukásának" rendszertelen változása, amely a progresszív és regresszív korszakokban, „egyes civilizációk születésében és halálában" fejeződik ki. Különösen hiányos a társadalmi rendszerek keletkezésével kapcsolatos kérdések kidolgozása, amikor az új termelő mód még nem vált osztatlanul uralkodóvá, de az előző, az eltűnő termelő mód már nem határozza meg a történeti folyamat menetét. Az utóbbi vonatkozásban elkerülhetetlen a konkrét történeti anyag szociológiai általánosítása. Az egyes korszakok vonatkozásában a polgári társadalomtudósok különösen sok káros, reakciós elméletet állítottak fel. Ezeknek az elméleteknek segítségével a polgári ideológusok a nyugati értelmiség számos képviselőjét vezették félre. Közismert, hogy sok haszontalan beszéd hangzott el korunkkal kapcsolatban is. Ebben a vonatkozásban is jelentkezett a korszakot meghatározó fogalom félreértése. Lenin felhívta a figyelmet arra, hogy a korszak elemzéséhez meg kell állapítani, melyik osztály áll az adott korszak középpontjában, melyik osztály határozza meg a történeti fejlődóst. A nemzetközi kommunista mozgalom dokumentumai, pártunk kongresszusi határozatai korunk tudományos meghatározását nyújtják; szétzúzták a korunk történeti jellegét illető dogmatikus és revizionista, valamint polgári torzításokat. A dogmatizmus egyik jellemzője az ahistorizmus. A dogmatizmus lehetetlenné teszi a történeti folyamat változékonyságának, eleven dialektikájának megértését. A dogmatizmus a legdurvább politikai hibák, torzítások elméleti alapjává válik. A dogmatizmus a történet i változásoknak az elhanyagolása következtében politikai kalandorsághoz vezet, akadályozza az új lehetőségek kihasználását. Korszakunk helyes meghatározása nélkül nem lehet megérteni a jelent, elemezni viszonyát a múlthoz, meglátni a jövőhöz vezető fejlődés tendenciáit és perspektíváit. Pedig a társadalmi élet jelenségei történeti megközelítésének ez a lényege. Nem kevésbé fontos az „etap" (szakasz) tudományos meghatározása a „korszak" és a „társadalmi rendszer" viszonylatában. A társadalmi-gazdasági rendszer marxista—leninista tétele nem teszi feleslegessé a történeti időszakok és korszakok tanulmányozását, de kizárja ezeknek a fogalmaknak az önkényes használatát, ami elkerülhetetlenül összezavarja általában a társadalom ós az egyes országok, népek történetének periodizációs kérdéseit. A történeti periodizáció kérdéseinek felvetésekor a történészeknek különösen elemezni kell azt a korszakot, amelyet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom nyitott meg. Korunk tanulmányozásának módszertani jelentősége egyre növekszik. Az elmúlóban levő ötven év elemzése lehetővé teszi annak a sokoldalú tapasztalatnak a tanulmányozását, amelyre az emberiség szert tett. Elsősorban népünk és pártunk tapasztalatának tanulmányozása teszi lehetővé a nagy történeti eseményből levonható következtetéseket. Az elmélet és a gyakorlat kapcsolatáról a történeti kutatásban Először: a történettudomány, ha a népek harcának tapasztalatát általánosítja, anyagot szolgáltat a párt tudományosan megalapozott politikájának kidolgozásához. A marxizmustól távol áll az a tétel, hogy a történettudomány múltba fordított politika. A politika és a történettudomány közti kölcsönviszony más jellegű: a történeti összefüggések megismerése reális lehetőséget teremt a párt tudományosan megalapozott politikájának kidolgozásához. Elméleti általánosítás nélkül a történeti tapasztalat elvész. Ezt az ^általánosítást a történészek művei végzik el, mert ez a természetes.