Századok – 1964
A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Fedoszejev; P. N.–Francev; Ju. P.: A történettudomány módszertani kérdéseinek kidolgozásáról 1214 - Francev; Ju. P. lásd Fedoszejev; P. N. 1214
A TÖRTÉNETTUDOMÁNY MÓDSZERTANI KÉRDÉSEINEK KIDOLGOZÁSÁRÓL 122 L rendezze, amely eleven képet nyújtana egy bizonyos alakulatról és emellett annak szigorúan tudományos magyarázatát adná" fi A marxizmus azért sem hipotézis, mert milliós tömegek történeti tapasztalata ellenőrizte, ezek a tömegek új társadalmat építenek, harcukban és munkájukban a marxizmus—leninizmus elvei vezetik őket. A klasszikusok állandóan tiltakoztak elméletük történeti-filozófiai sémává változtatása és a tények illusztratív felhasználása ellen. A világnézet a konkrét történeti helyzetnek megfelelő fejlődése nélkül nem szolgálhat a gyakorlat vezérfonalául. Aki nem számol a változó történeti feltételekkel, aki elhanyagolja az élet új jelenségeit, elkerülhetetlenül a szubjektivizmus és a voluntarizmus útjára lép, az eltér a történelem materialista felfogásától. A történelmi materializmus tehát állandóan a gyakorlat ellenőrzésén megy keresztül. A szovjet történettudomány valamennyi vívmánya a történeti fejlődés marxista— leninista felfogására épül, amelynek legfontosabb eleme a jelenkor társadalmi problémáinak vizsgálata. A modern világfejlődés főkérdései az egész történeti folyamatról kialakított koncepciónk kulcskérdéseit is képezik. A polgári történetírás válsága összefügg azzal, hogy a polgári ideológusok képtelenek választ adni a jelenkor égető kérdéseire. A marxista történész a szociológiai törvények működései mechanizmusának vizsgálatával egyidőben nemcsak azok létezését ellenőrzi a tényeken, hanem gazdagítja is fogalmainkat ezekről a törvényekről. A történész az osztályharc elemzésekor feltárja a politikai és szellemi élet fejlődésének sajátos történeti törvényszerűségeit is. Ennek érdekében elemzi az ismétlődést a történei i jelenségekben, s tárja fel azok lényegét ós társadalmi természetét. Társadalmi rendszer és történeti korszak V. I. Lenin megállapítja, hogy ,,az anyagi társadalmi viszonyok elemzése azon nyomban lehetővé tette, hogy az ismétlődéseket és szabályszerűségeket megállapítsák és a különböző országok viszonyait egy alapjogalomban, a társadalmi alakulat alapfogalmában általánosítsák",6 A társadalmi rend meghatározásának alapvető kritériuma az anyagi javak termelésének módja. Lenin ennek a gondolatnak a kifejtésekor rámutatott arra, hogy a marxizmus nem elégszik meg a termelési viszonyok tanulmányozásával. Marx a „Tőké"-ben „elevenen mutatta be az olvasónak az egész tőkés társadalmi alakulatot — az életmódot és szokásokat jellemző körülményeivel, a termelési viszonyokban rejlő osztályellentétek tényleges társadalmi megnyilatkozásaival, a tőkésosztály uralmát védő polgári politikai elépftményével, a szabadság, egyenlőség stb. polgári eszméivel és a polgári családi viszonyokkal együtt".'' Ezt a feladatot lehetetlen lett volna elvégezni, ha figyelmen kívül maradt volna a társadalmi rend létformáiban, politikai életében, felépítményében stb. jelentkező ismétlődés. A történésznek az a feladata, hogy a társadalmi élet különböző ágazataiban, az emberek tevékenységének különböző szféráiban jelentkező ismétlődést tanulmányozza, s így újabb történeti törvényszerűségeket tárjon fel. Magától értetődik, hogy a történettudomány ezeket a törvényszerűségeket egy adott társadalmi rendszer határain belül vizsgálja. Azoknak a törvényeknek a tanulmányozása, amelyek valamennyi vagy majdnem valamennyi társadalmi rendszerben hat nak, főként a szociológus feladata. A történettudomány azonban nemcsak egy adott rendszer, hanem egyes történeti korszak keretei között is tanulmányozza ezeket a törvényszerűségeket: a korszakok a társadalmi rendszer fejlődésének fontos fokozatait alkotják. Lenin az imperialista korszak háborúinak jellegét érintve pl. megjegyezte: „A korszakot éppen azért nevezik korszaknak mert a tipikus és nemtipikus, nagy és kicsiny, az előrehaladott országokra és az elmaradott országokra jellemző külön éle jelenségek és háborúk összességét egyaránt íelöleli."6 A korszak valamennyi kis ós nagy országra — eltérő formában ugyan— de egyaránt jellemző jelenségek összességót jelenti. A történész feladata a korszak tipikus jelenségeinek tudományos meghatározása. Az adott korszakra jellemző sokoldalú jelenségek összefogásának készsége, a tipikus és nemtipikus vonások felismerése a különböző folyamatokban jelenti a korszak konkrét történeti vizsgálatát. A „történeti korszak" konkrét anyagon felépülő történeti általánosítást, saját őstörténeti törvényszerűségeknek és a tipikusnak feltárását, a társadalmi rendszer szociológiai fejlődéstörvónyeinek elemzését követeli meg a történésztől. Történetírásunkban a/on•Uo, •Uo. 137. 1. 'Uo. 138. 1. «V. I. Lenin művei. 23. köt. lipest, Szikra. 1051. 18. 1.