Századok – 1964

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Fedoszejev; P. N.–Francev; Ju. P.: A történettudomány módszertani kérdéseinek kidolgozásáról 1214 - Francev; Ju. P. lásd Fedoszejev; P. N. 1214

1218 P. N. FEDOSZEJBV-JU. P. FßANCEV A történész előtt feltárul a történeti törvényszerűségek sokoldalúsága, ezek a törvényszerűségek kapcsolatban vannak ugyan az általános szociológiai törvényekkel, de az utóbbiak nem merítik ki az előbbieket. A kutató sajátos történeti törvényszerűségeket tár fel akkor, amikor a társadalmi élet gazdasági, politikai és ideológiai folyamatainak kölcsönhatását vizsgálja. Az általános szociológiai törvények ennek a kölcsönhatásnak az anyagi alapját tárják fel, rámutatnak arra a szerepre, amelyet a gazdaság, politika és ideológia a történeti folyamatban játszanak. De az utóbbi folyamatok törvényszerűségeinek felderítése a folyamatok kölcsönhatásában konkrét feltételek közepette — a történettudomány feladata. Sajnos, még a marxista történészek által leginkább vizsgált kapitalista rendszer vonatkozásában is az utóbbira jellemző történeti törvényszerűségeknek, kapcsolatoknak, összefonódásoknak és a társadalmi élet különböző folyamatai kölcsönhatásának, valamint egyes folyamatok (politikai, ideológiai) más folyamatokkal szembeni bizonyos feltételek közti eluralkodásának elemzése sok kívánnivalót hagy még. Aránylag gyakran átengedjük a kutatási területet ellenfeleinknek, akik az egymástól függetlenül ható faktorok elméletét hangoztatják, és azt állítják, hogy a történeti jelenség nem egyéb, mint a faktorok hatásának metszési pontja. Vegyük az osztályharc széles területét. V. I. Lenin figyelmesen tanulmányozta az osztályharc gazdag történeti tapasztalatait. A lenini művekben életre kelnek a XVII — XVIII. századi polgári forradalmak, az 1848. és 1871. évi francia barrikádok. Lenin feltárta a múlt és a jelen eseményeinek közös vonásait ós felvetette a történeti tapasztalat, a törvényszerűségek kérdését. Lenin elemezte a munkásosztály ellenségei, a proletariátus soraiban megbúvó burzsoá ügynökök taktikájának és manővereinek általános és sajátos vonásait . Amikor Lenin az orosz mensevikek ,,blanquizmusá"-ról ír, akkor bizonyos történeti jelenségekben az ismétlődésre és t ipikus vonásokra mutat rá, a megalkuvás logikáját hangsúlyozza, amely elkerülhetetlenül összefügg a munkásosztály alapvető érdekeinek elárulásával. Itt nem történeti analógiákról van szó; ezt a módszert Lenin soha sem használta, mert az analógia módszere a parallelizmus felületes polgári módszere, amelyik tagadja a történeti folyamat törvényszerűségeit. Ez a szubjektív összevetésekhez és nem a jelenségek tényleges közös vonásai feltárásához vezető módszer. Lenin a történeti jelenségek lényegót tárta fel, mert esak így lehet a különböző jelenségekben a közöst feltárni, és meghatározni ennek a közösnek a határait. Csak a történeti jelenségek lényeges vonásainak a feltárása után lehet feltenni és eldönteni az ismétlődésnek, a történeti jelenségek olyan tipikus oldalai megjelenésének kórdósét, amelyek a múltból már ismert tendenciáknak, helyzeteknek, osztályerőviszonyoknak, ezen erők harci manővereinek és fogásainak a felidézése. A történeti kutatásban tehát elkerülhetetlenül felmerül az egyes helyzetek, a társadalmi élet vonásai és bizonyos osztályok képviselői adott feltételek közti viselkedése tipikusságáliak kérdése. Az egyes konkrét jelenségekben a tipikus a történeti folyamat meghatározott törvényszerűségeinek a kifejeződése, amelyet a történésznek fel kell tárnia. A tipikus feltárása ós ennek a megértetése az olvasóval — ez a történész alkotó munkájában rokon az írói alkotással. Erről az alapról kiindulva a nyugati ideológusok hamis elméletet gyártottak arról, hogy a történettudomány művészet és lényegében nem különbözik a szépirodalomtól. Valójában azonban a tipizálás vonatkozásában az írói alkotás közelíti meg a tudós alkotását. A történettudományban, más kutatáshoz hasonlóan, a jelenségek szembesítéséből és összehasonlításából vezethető le a törvény. Az ilyen következtetés példájául szolgálhat a forradalmi helyzetre vonatkozó történeti tények lenini általánosítása. V. I. Lenin konkréten a XX. század három orosz forradalmának tapasztalatát véve alapul, elemezte a különböző osztályok helyzetét és viselkedését a forradalmakban, ós levezette a forradalom alaptörvényét: a forradalom csak akkor győzhet, ha az ,,alsó rétegek" nem akarnak régi módon élni, a „felső rétegek" nem képesek régi módon kormányozni; a forradalom lehetetlen össznemzeti válság nélkül, amely egyaránt érinti a kizsákmányoltakat és a kizsákmányolókat. V. I. Lenin módszertani útmutatása széles perspektívát nyit a marxista történészek előtt a forradalom alaptörvénye, e törvény különböző konkrét feltételek közti jelentkezésének kutatásában. Az"\úgy nevezett objektivizmusról és a történeti kutatások tényleges objektivitásáról r r

" A történettudomány nem az önkény és a szubjektivizmus arénája. A történettudomány keresi és megtalálja az objektív igazságot — ezért tudomány. A történettudományban, bármely más tudományos ágazathoz hasonlóan, az abszolút és a relat ív igazság