Századok – 1964

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Fedoszejev; P. N.–Francev; Ju. P.: A történettudomány módszertani kérdéseinek kidolgozásáról 1214 - Francev; Ju. P. lásd Fedoszejev; P. N. 1214

A TÖRTÉNETTUDOMÁNY MÓDSZERTANI KÉRDÉSEINEK KIDOLGOZÁSÁRÓL 122 L len ennek az elméletnek „történeti materializmus" elnevezése. A marxizmus klasszikusainak örökségében lehetetlen elválasztani a társadalmi fejlődés elméletének szentelt műveket maguknak a történeti eseményeknek szenteltektől. A szociológiai általánosítások elválasztása a konkrét történettudománytól a polgári szociológia rossz hagyománya; a polgári szociológia kezdettől fogva áttörhetetlen sánccal választotta el magát a konkrét történettudománytól. A. Comte hoz és H. Spencerhez hasonló polgári pozitivista teoretikusok igen sovány, idealista következtetéseket vontak le a történeti folyamatból, ennek sokoldalúságát lehetetlen volt ún. idealista sémájuk Prokrusztész-ágyába kényszeríteni. A modern neopozitivista szociológia elvetette a történeti törvényszerűségek keresését, a múlt társadalmi élete jelenségeinek minden általánosítását ós a múlt jelenségeinek kapcsolatát a jelennel. Ennek a szociológiának a képviselői képtelenek a kapitalizmus társadalmi jelenségeit múló történeti kategóriaként vizsgálni. Az utóbbi évtizedekben bekövetkezett a végleges szakadás a „nyugati" szociológia és a történettudomány között. Volt idő, amikor létezett egy mesterségesen létrehozott disciplina, a „történeti szociológia", amelyikből a modern társadalom jelenségeinek, azok genezisének és sorsának vizsgálata; ez a disciplina azonban sorvadt, majd eltűnt. Történettudományunkban a helyzet másként alakult ugyan, de a szociológia ós a történettudomány közti viszony helytelen értelmezése eredményekónt a történettudomány bizonyos fokig elszakadt az elmélettől, az elméleti általánosítások eltűntek a történeti kutatásokból. Milyen jellegű elméleti általánosításokkal kell a történettudománynak foglalkoznia ? Lehet-e a történeti kutatásokban az általánosítás szerepét arra korlátozni, hogy a kutató az általános szociológiai törvények ismétlésére szorítkozzék, miközben a konkrét történeti tények a már régen ismert törvények illusztrációjává, példatárává válnak? Ezt természetesen nem lehet csinálni. Ebben az esetben a történettudomány elvesztené a tudományos megismerés követelményét. A történész nem elégedhet meg azzal, hogy új példákat keres a régen ismert tételek illusztrálására. Ha már az általános szociológiai törvények kutatásáról van szó, akkor a történész feladata nem a példák általi illusztráció, hanem az, hogy felderítse a törvények hatásának mechanizmusát és sajátosságait konkrét feltételek között, azaz egy adott országban, meghatározott történeti korban. Az általános törvények a történetben nem tiszta, nem egyforma alakban jelentkeznek, hanem konkrét történeti sajátos formában; ennek vizsgálata a történeti kutatások legfontosabb feladata. A kutató számára nem könnyű feladat kitapintani az egyes jelenségek sokoldalúságában az általános törvényszerűséget és felismerni ezt a törvényszerűséget a lényeget elfedő különleges történeti formák mögött. E feladata során a történésznek meg kell magyaráznia a véletlen jelenségek szerepét, amelyek nélkül, Marx szerint, a történelemnek misztikus megjelenése lenne. A történész megtisztelő feladata — újból Marx szavaival élve — az, hogy megmutassa, hogyan tör utat magának a szükségszerűség a véletlenek tömegén keresztül. Ez a feladat a történet cikk-cakkos útjának, a reakció visszavonulásának és ideiglenes sikerének, másrészt a történeti folyamat ütemét meggyorsító faktoroknak az elemzését tételezi fel. Különösen fontos felfigyelni a történeti valóságban rejtőző lehetőségekre, azokra a tendenciákra, amelyek felülkerekedtek, és azokra is, amelyek elakadtak, nem tudtak kibont akozni. Ez a történész elméleti feladata, s itt a szociológus nem tehet semmit. Ismételten hangsúlyozzuk, ennek a feladatnak a megoldása nélkül a történelem megjelenése misztikus lesz, és a történeti folyamatról szerzett ismereteink sekélyesek maradnak. A konkrét feltételek között ható szociológiai törvények mechanizmusának tanulmányozása megkívánja a szubjektív faktor, az emberek céltudatos tevékenységének vizsgálatát. A népi tömegek szervezettségének jellege, formája és foka is a történeti kutatás fontos feladata. A történész tevékenysége nélkül lehetetlen a történelmi materializmus fejlődése, számos fontos tételének gazdagítása és elmélyítése. A történeti törvényszerűségek A működő szociológiai törvények mechanizmusának vizsgálata a sajátos történeti törvényszerűségek feltárását eredményezi. Helytelen volna feltételezni, hogy a történelemben csak az általános szociológiai törvények hatnak és semmiféle más általánosítással a történésznek nem lehet dolga.