Századok – 1964

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Fedoszejev; P. N.–Francev; Ju. P.: A történettudomány módszertani kérdéseinek kidolgozásáról 1214 - Francev; Ju. P. lásd Fedoszejev; P. N. 1214

1216 P. N. FEDOSZEJEV-JU. P. FKANCEV sadalom kivételével, az osztályharc története. Ez az elv kizárja azt a történeti kutatást, amely időben ugyan az osztálytársadalom korára vonatkozik, de lényegében az adott kor osztályhareát nem elemzi. Ilyen művek sajnos megjelentek, de a történelmi materializmus szempontjából nem részesültek megfelelő bírálatban. Nem lehet egyetérteni az olyan felfogással sem, amelyik hangoztatja ugyan az osztályszempontot, de elhanyagolja a nemzeti mozzanatok szerepót a történeti fejlődésben. A marxizmis—leninizmus nem az osztály és a nemzeti szempont szembeállítását, hanem a nemzeti mozzanatok osztályálláspontról történő magyarázatát követeli. Az utóbbi idők ideológiai harcának tapasztalata felszínre hozta az elkendőzésnek olyan módszereit is, amelyekben a szavakban alkalmazott ultra-osztályszempont a történeti eseményeknek nacionalista, sőt rasszista magyarázatát takarja. Az osztályharc marxista—leninista elmélete nem tagadja a nemzeti hagyományokat ós a hazafias érzéseket, csupán a patriotizmus és a fajelmélet közti minőségi különbség megértéséhez ad tudományos kritériumot. Az utóbbi két évszázad osztályharcának történetét nem lehet a politikai pártok történetének vizsgálata nélkül megmagyarázni. Az egyes pártok nagy hatást gyakoroltak az osztályharc gazdasági, politikai és ideológiai formáinak fejlődésére, a politikai események menetére. Különösen megerősödött a munkásosztály forradalmi pártjainak hatása a társadalmi életben, s ez közvetíti a népi tömegek növekvő szerepót a történelemben. Elsőrendű jelentősége van a kommunista, a munkáspártok, a világ kommunista és munkásmozgalma története s különösen az SzKP és a szovjet nép történeti tapasztalata tanuli nány ozásának. A történettudomány tárgyának meghatározásában az SzKP programjának tételei vezérfonalat jelentenek; a program szerint a világtörténelem ós a jelenlegi világfejlődós kutatásának az emberiség kommunizmus felé haladásának törvényszerű folyamatát, a szocialista világrendszer keletkezését és fejlődésót, az erőviszonyok szocializmus javára történő megváltozását, a kapitalizmus általános válságának kiéleződését, az imperialista gyarmati rendszer összeomlását és annak következményét, a nemzeti felszabadító mozgalom fellendülését kell feltárnia. A modern történész szemléletében fontos helyet foglal el a tudományos kommunizmus története, a marxista—leninista eszmék fejlődésének története, és a megvalósításukért vívott harc története. Tudósainknak meg kell mutatniok, hogyan alakultak ki, mélyültek el és váltak bonyolultakká a történelem folyamán a társadalmi problémák és hogyan tárta fel a tudományos kommunizmus azok gyakorlati megoldásának lehetőségét. A közvélemény nagy érdeklődéssel fogadna olyan munkákat, amelyek történetileg mutatnák be, hogyan jelentek meg és hogyan tűnnek el a város és a falu közti, a nemzetek és államok közti ellentétek, a nemzeti egyenlőtlenség és elnyomás, a nők elnyomott és jogtalan helyzete, hogyan terjedt el az internacionalizmus eszméje és erősödött meg a népek barátsága, hogyan változtak a család és a házasság formái, hogyan fejlődtek az erkölcsi normák, szokások és a kultúra különböző ágazatai. A történettudomány tárgya nem maradhat változatlan, hanem az emberi társadalom életének történeti fejlődésével párhuzamosan szélesedik és gazdagodik. A történettudomány és a szociológia A történettudományi ismeretek módszertani problémáinak kidolgozásakor felmerül a történettudomány és szociológia viszonyának tisztázása. M. N. Pokrovszkij koncepciójának kritikája során e kölcsönös viszony kérdései alaposan összekuszálódtak. Ez a kritika a személyi kultusz feltételei között a történeti kutatások ún. szociologizmusa elleni harccá vált. A „vulgáris szoeiologizmus " meglehetősen széles értelmezése oda vezetett, hogy a történeti kutatásokból száműzték a szociológiai általánosításokat, a történészek féltek konkrét anyag alapján elméleti kérdéseket felvetni, a filozófusok kitértek a történettudomány módszertani kérdéseinek feldolgozása elől. Természetesen megengedhetetlen az, amikor a történész vagy a filozófus a konkrét kutatást felcseréli a kész szociológiai formulákkal, de éppen annyira megengedhetetlen az is, amikor a történeti kutatás nem keresi a társadalmi fejlődós nagy kérdésfeltevéseinek útját, amelyek elemzése nélkül nem lehet megérteni a történeti események menetét. A marxizmus—leninizmus szellemétől idegen a történettudomány és a történeti tapasztalat elméleti általánosításának szétválasztása. A társadalmi fejlődés marxistaleninista elmélete a konkrét történeti anyag elmélyült vizsgálatából született, nem vélet-